Doufukuai

茶乃出来言曰: "诸人莫闹，听说些些。百草之首，万木之花。贵之取蕊，重之摘芽。呼之茗草，号之作茶。贡五侯宅，奉帝王家。时新献入，一世荣华。自然尊贵，何用论夸!" -  " A Tea előjön és így szól: Hogyha van is mondandótok, most az enyém figyeljétek! A növények növényéről, virágáról szólok néktek. Csipegetik a levelét, sarját szintúgy: kincset érnek. Egyszer hívják teafűnek, máskor illatos nedűnek. Hordják adóba urakhoz, a császárhoz kedvességnek; ha beérik, mindjárt viszik. Nincs nálánál becsre vénebb. Természettől híres-neves, miért dicsérje hát az ének? " - olvashatjuk a Tea és a bor vetélkedésében, Csongor Barnabás és Donga György fordításában. A Tea fenti beszólása , s tradicionális kínai pszichoaktív szerek után ildomos volna a szóban forgó italra vetni egy pillantást. A tea történetét számos legenda és történelmi esemény övezi, viszont a kínaiak szerepe - mint első aktív felhasználók - nemigen vitatott.  Természetesen nem maradhatnak el a kultúrhéroszok, többek között a tea felfedezése is Shén​nónghoz​ (神农) fűződik, ki oly sok min

Kínában a császárság* intézménye hivatalosan i.e. 221-ben kezdődött, és 1911-ig tartott, nem számítva az azt megelőző évezredeket, az olyan figurákat, mint a misztikus  Sárga Császár - Huángdì (黄帝). Az összes uralkodó felsorolását a blog terjedelme nem teszi lehetővé, mindenesetre érdeklődik  itt találhatnak egy bájos listát  Yándìtől (炎帝) Pǔyíig (溥仪). Persze nem mind volt kimagasló egyéniség köztük, de így sem nehéz kihalászni egy-egy érdekesebbet. Maga a császár - huángdì - csak Kína egyesítése után létrejött cím. Előtte a  wáng  (王) volt a régi Kína nagy kiterjedésű földbirtokkal rendelkező földesura, általában királynak fordítják, de talán a dukátus intézményével jobban körül lehetne határolni. I.e. 221-ben lényegében azt történt, hogy Yíng Zhèng (嬴政) legyőzte a wáng-okat, és kinevezte magát a rangban felettük álló huángdì-nek (皇帝), amit császárnak fordítunk. Felmerülhet a kérdés, hogy nem véletlenül Qín Shǐhuáng (秦始皇) egyesítette Kínát? De, ő. Yíng Zhèng  Qín Shǐhuáng , erg

A korábbi posztokban érintőlegesen más esett szó a különböző társadalmi csoportosulásokról, úgymint, , a hangya-népekről/nemzetségekről , - az yǐzú (蚁族) vagy a jómódú, büszke szinglikről - dānshēn guìzú (单身贵族), etc. Ami közös bennük, az a zú (族) gyűjtőnév, mely eredetileg nemzetséget, nemzetiséget, etnikumot/fajtát, családot, illetve törzset jelölhet*, pl.: Hànzú (汉族) - a hanok nemzetsége, ergo a kínaiak; Mǎnzú (满族) - mandzsuk ; yǔzú (语族) - nyelvcsoport, és így tovább. Emellett a zú egy adott társadalmi csoportosulásra, vagy szubkultúrára* vonatkozó elnevezés is lehet az internetszlengből eredeztethetően . Ezekből következik egy rövidke lajstrom. shàngbānzú (上班族): ami Japánban a サラリーマン/ sararīman, az Kínában a  shàngbānzú, vagyis a (jobbára) fehér galléros , irodai alkalmazottak rétege yǐzú (蚁族): hangya-nemzetség -  nemrégiben tárgyaltuk őket, ők a nyolcavanasok és a még fiatalabb generáció tagjai, 22-29 év közötti egyetemisták és friss diplomások, kik romantikus kapcsolat

Az utóbbiakban Kínában egyre nagyobb figyelmet a kap a 七零后/ 八零后 / 九零后, vagyis a hetvenes, nyolcvanas, illetve kilencvenes évek után született generációk közötti szemmel látható, éles különbségek kérdése, ergo a generációs szakadék   →   dàigōu (代沟). Az elterjedt (és sokszor egymásnak ellentmondó) vélekedések szerint a hetvenesek a szorgalmatosak , a nyolcvanasok a kapitalisták , míg a kilencvenesek az önzők.  70后: 工作狂基本上都是70后的。 →  70-esek: a munkamániások alapjaiban véve mind 70' után születtek. 80后: 而我们，拒绝加班！ →  80-asok: mi visszautasítjuk a túlórát!  90后: 拒绝上班！ →  90-esek: visszautasítjuk a munkát!  a hetvenesek : már serdülőkorukban jártak, mikor a reform és nyitás politikája (改革开放) életbe lépett. Gyermekkorukban éppen a nagy proletár kulturális forradalomba sikerült csöppenniük, egy zavaros, Kína, és  a kínaiak jövőjét illetően igencsak kilátástalan, bizonytalan periódusba. Az oktatás korántsem öltött országos méreteket, miközben a szívünkben rejlő vörös Nap

A kínai családneveknek éppoly hosszú történettel rendelkeznek, mint maga az ország. A család/nemzetségnevek xìng (姓)/ xìngshì (姓氏) az adott illető személyes történetére utaltak, s az adott névvel  - míng (名) - szemben nem lehetett változtatni rajta. A családnév gyakorta szolgált a büszkeség és becsület szimbólumaként, mely a tiszteletre méltó ősök vérrel-verítékkel szerzett dicsőségét örökíti tovább.  A 姓 xìng írásjegye a nőből (女) és a születésből (生) tevődik össze, ergo a nő gyermeket szül jelentéssel bír, aminek magyarázatul a kezdeti matriarchális társadalmat, vagy klánszövetséget (母系氏族社会) hozzák fel, melyben a nőknek meghatározó szerepe volt. Egyébiránt a legkorábbi kínai családnevek szinte mindegyike rendelkezik  nőgyökkel - 女 -, pl.: Yáo (姚), aminek magyarázatul szintén a matriarchális társadalom szolgálhat. Ezekben a korai időkben a gyermekek ugyanis az anyjuk családnevét örökölték, csak a patriarchális társadalom fejlődésével együtt vált elterjedtté, hogy az utódok apjuk

A chánzú (缠足), a nők lábelkötése Kína régmúlt időinek rossz hagyományát (陈年旧俗), avagy a (mai szemmel) a szépség oltárán való félresikerült áldozatot (装饰陋习) jelentette mintegy ezer éven keresztül.  Kialakulása vélhetően a kínai férfiak társadalmi státus megszerzésére irányuló törekvésében keresendő. Elkötött lábú nőt feleségül venni csak megfelelő egzisztenciális háttérrel rendelkező férfi volt képes, miként az ilyen nők dolgozni képtelenek voltak, így egyrészről a férfiak rajtuk keresztül adhatták környezetük tudatára jómódjukat  - hisz el tudta tartani nejét anélkül, hogy annak segítségére szorulna.   Kialakulására vonatkozólag számos lehetséges magyarázat létezik, de pontos eredete homályba vész. Az egyik hagyomány szerint elsőként az  Öt dinasztia korabeli (907-960) Lǐ Hòuzhǔ (李后主), a Déli Táng-dinasztia császára javallotta egyik ágyasának, Yǎo Niángnak (窅娘), hogy selyemmel kösse el lábát az újhold idejére.  Mellesleg olyannyira szerette ágyasát, hogy egy közel 2 méteres arany

Az elmúlt napokban a sino-japán viszonyon aligha javított sokat a magas fokú érzelmi intelligenciával betárazott  nagoyai polgármester múlthoz való hozzáállása. Ezen felül Kawamura állítólag folyton Zhīnà 支那/ しな (Shina) elnevezéssel borzolja a kínaiak kedélyeit, miként ez derogálónak hat a szomszédos ország hagyományos aposztrofálásával szemben, mely a 中国/ちゅうごく (Chūgoku).  Mikortól vált elterjedtté a 支那?  Kezdődött minden az első újkori sino-japán háborúval (1894-1895), mikor is a vérrel-verítékkel megkomponált Qīng hadiflottát megalázóan gyorsan tönkreverték a Wōkòu-k (倭寇) [vagyis a "törpe kalózok", ahogy Jiang Jieshi is nevezte a japánokat naplójában], s a szigetországiak már inkább le, mintsem felnéztek a Középső Birodalomra, ekkor kezdték el a 支那/ しな kifejezést újbóli használatát.  1913-ban egy Kínában tartózkodó japán diplomata indítványozta, hogy hivatalosan is しな-ként illessék az országot, ami a kínaiak részéről igen nagy ellenállásba ütközött. Ugya