Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Túrák Tōkyō körül vol. 6 - 弘法山

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.

Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott.
San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilvánosság mögött - kivégzőhelyek, vörös lámpás negyedek, és itt dolgoztak a kor társdalmának perifériájára került embertömegei, úgymint az alantosnak béjegyzett foglalkozást űzők (hentesek, bőrművesek) is.  
Katolikus és protestáns egyházi szervek is megjelentek San'yában, karöltve ökumenikus segélyszervezettekkel, szociális segélyközponttokal, etc. 
Az Edo-korban jelent meg a kichinyadónak (木賃宿) nevezett népszálló tipus, mely olcsó szállást biztositott, élelem nélkül, főleg a Ōshū Kaidō (奥州街道) illetve a Nikkō Kaidō (日光街道) között, mely utóbbiak a korszak legfontosabb közlekedési útvonalai közé tartoztak.
A Meiji-korszak kezdetével aztán az új japán kormány pedig rásegitett az olcsó külvárosi lakóövezet fejlesztésére, közel az elmitett nagy országutakhoz, hogy lakhatást biztositsanak a szegényebb társadalmi rétegeknek, többek között a riksásoknak is, akik a Yoshiwara vöröslámpás negyedéből furavarozgatták a kuncsaftokat.
A világháborúkat megelőző időszakban már egy erősen szegregálódott terület alakult itt ki, ahová különösen az 1923-as nagy kantōi (関東大震災) földrengést követően egyre nagyobb számban özönlöttek ide napszámos bérmunkát végzők (főképp újjáépitési munkákra). Majd a háborút követően, az otthonukat elvesztők számára eredetileg átmeneti szállások (könnyedén összetákolt egyszerű lakások) állandó lakásokká váltak.
A második világháborút követően pedig Japán gyors gazdasági növekedési pályára állt, nem mellesleg pedig a háborúban szarrábombázott (東京大空襲) Tōkyō ujjáépitése óriási munkaerő-szükségletet vont maga után, ezen megnövekedett munkaerő elszállásolására pedig ugyancsak a San'yában kialakitott munkássszállók kiterjesztése bizonyult a legkézenfekvőbbnek. 1961-re már több mint 300 ilyen népiszálló működött San'yában, ami több mint 20,000 munkásnak adott fedelet, akik többnyire 3K jellegű melókat űztek. A 3K alatt pedig a következőt értjük:

汚い
きつい
危険

Kitanai, kitsui, kiken: mocskos, megerőltető, veszélyes - fekete munkában nem volt hiány. Nem véletlen, hogy a yakuzák és egyéb alvilági szervezetek, szélsőjobbos politikai csoportosulások erőszeretettel rekrutáltak új tagokat innen San'yából, a közbiztonság jóformán kezdett eltűnni a városrészből. 

Ha mindez nem lett volna elég, még érdemes azt tudni hogy bár 1966-ban Tōkyō 23 kerülete egységes elhatározásra jutott a hajléktalanok helyzetének megsegitésére, illetve helyi (kerületen belüli) orvoslatára. Azt megelőzően viszont az egyes fővárosi kerületek egyszerűen nem voltak hajlandóak kezelni megfelelően ezt a problémát, és saját kerületük hajléktalanjait is szentimentálisan San'yába paterolták "átmenetileg". Csak aztán valahogy elfeljetették visszahozni onnan őket.
Szóval adott volt egy terület, ami már az Edo-kortól kezdve a szegények lakóövezete volt, ide özönlöttek a napszámosok is, főleg a háborút követően, majd a korabeli Tōkyō hajléktalanjait is San'yába szűműzték. Az 1960-as években, e döntő többségében nehéz sorsú, alacsony bérért kemény fizikai munkát végző munkások és hajléktalanok által lakott negyedben számos felkelésre került sor, komoly para volt az alkoholizmus majd megjelentek a drogok, a közbiztonság is egyre rosszabb állapotba került.

Tōkyō kormánya ezen okok végett létrehozta a 1960 a San'ya-körzeti Rendőrállomást amit csak Mammut Rendőrállomásnak (マンモス交番) nevezetek, hiszen méretét tekintve jóval nagyobb volt az átlagos kōbannál (rendőrörs). Ma egyébiránt Nihon-Tsutsumi Rendőrállomásnak nevezik az épületet (日本堤交番), és az útóbbi évtizedekben jelentősen sikerült visszaszoritani a bűnözést: közelmúlti statisztikák szerint a bűncselekmények száma nem kiemelkedően magas, bár bolti illetve bicaj-lopás valamint garázdaság továbbra is jelen van.
Telefonfülke a hi-tech Tōkyōban - a telefonok erre nem túlzottan okosak. Az, hogy van nyilvános telefonfülke, önmagában elég anakronisztikus, de hogy használják is, az még inkább elcsodálkozásra készteti a modern embereket. Beleértve engem is...

Manapság a közbiztonság problémái helyett inkább az lett a legnagyobb gond, hogy ezek az egykori, balhés napszámosok megöregedetek, és hát öreg korukra sem gazdagodtak meg, ergo jelenleg ezen elidősödött nincstelenek eltartása (高齢者福祉) állitja kihivások elé a környékbeli kerületeket. Már amennyiben foglalkoznak velük egyáltalán. 
A mai napig számos régimódi, könnyen igénybe vehető szállás (簡易宿所) található az egykori San'ya területén, hiszen manapság is egyaránt sok napszámosként dolgozó él erre.
Egyébként az egykori népszállókat Japán-szerte doyának (ドヤ / 宿) nevezték, a doyagai (ドヤ街) pedig a nagyobb területi egységet jelenti, melyet ezeket az olcsó szállásokat összefoglalja, vagyis egyfajta nyomornegyed. Három ismert doyagai volt Japánban: a Kotobukicho Yokohamában (横浜の寿町), az Airinchiku (あいりん地区) Ōsakában, valamint a jelen tárgyalt San'ya itt Tōkyōban.
Bár ami fontos különbség más nagyvárosok nyomornegyedeitől, avagy a slumtól, hogy amig utóbbi általánosságban véve kizárólag a társadalom mélyszegénységben élő régeteinek életterét jelenti, addig Japánban a doyagai utcábaniban nem pusztán a legrosszabb sorsúak, de a társadalomi középosztály (中流階級) lakásai is éppúgy megtalálhatóak voltak. Igy talán a nyomornyed kifejezés nem is a leghelytállóbb az egykor Taitō-kerület, Asakusa, San'ya 1-4 chome (台東区浅草山谷1~4丁目) álló területre nézve, bár kétség kivül a város egyik legszegényebb lakóövezete volt - és az is maradt a mai napig.

És hogy milyen most? Az átlag Tōkyōhoz képest kétség kivül eléggé elmaradott. Minowa állomásnál szálltam le, és innen gyalogoltam el Namidabashihoz (a könnyek hidjához - utolva a közeli Kozukappara vesztőhelyére), s úgy tűnik az idő nem sokat haladt erre: korántsem túl szivmelengető hely, de "veszélynek" vagy valós értelemben vett nyomornak semmi nyoma. 
Ósdi, roskadozó épületekből azonban kb. 10 perc séta alatt is jó párat láttam, illetve a bejegyzést tarkitó fotók talán kellően plasztikus képet képesek festeni arról, hogy hogyan kell ma elképzelni a poszt-San'ya életérzést: begyepesedett éltes szeszegerek csevegnek Strong Zeróval a kézben délben a kisbolt előtt, kis krimók olcsó piával, guberáló csövesek, járókerettel tipegő nénikék, bordélyházak és mindezek közt sétálgató külföldi hátizsákos turisták eklektikus elegye.
A 2002-es foci VB-től kezdődően kezdték el ugyanis a külföldiek felfedezni az itt található olcsó szállásokat,  sőt, én is megszálltam anno egy itt található rémolcsó hostelben.
Burakumin tacskó

Érdekes pikantéria, ahogy Japán legmagasabb épitménye a főváros talán legszegényebb lakóövezetei felé tornyosul. Közeleg az olimpia, bár nem űgy tűnik mintha bármi erőfeszitést is tennének a környék ósdi épületeinek kipucolására. Vannak olyan városrészek, amiket nyilván érdemes meghagyni olyannak, amilyenek történelmi értékük avagy gazdag kultúrájuk miatt, mindazonáltal annyi bizonnyal kijelenthető, hogy a néhai San'ya területe nem túl sok pozitiv emléket őriz.   


Végezetül pedig itt a San'ya blues:



Kapcsolódó bejegyzések:

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara, az Edó-kor nagy vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 - Jōkanji, a ribanctemető

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 4.- Suzugamori vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 5. - Denma-chō börtöne

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 6 - Gyilkosságok a Tōkyō-ekinél

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 7 - Hitachi repülőgépgyár áramellátó állomása

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában. A legsötétebb sötét Tōkyōs epizód!

Konfuciánus gengszterek - a yakuza története

Urbex-sorozat

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…