Doufukuai

A japán mitológiai képzetek előszerettel kapcsolják össze a fölrengéseket az óriási harcsa, Namazu (鯰) alakjával. A japán folklór ezen - yōkai (妖怪) ergo természetfölötti szörnye - óriásharcsájának velejárója a szerencsétlenségek és katasztrófák sora, miképpen mozgásával az egész világot képes romokba dönteni. Az ukiyo-e (浮世絵) alműfaja a namazu-e (鯰絵) harcsát ábrázoló fametszetei, az alábbin a harcsa kettéosztja a képet fent a vagyonos kereskedők, míg lent a földrengésben nincstelenné vált tömegekre. A földrengés képzetéhez tartozott a javak illetve a vagyon re-disztribúciója, miszerint 'a kozmikus béke' visszaállításának érdekében a vagyonosak kötelesek megosztani bőségüket a rászorulóknak. A randalírozó óriásharcsát egyedül Takemikazuchi (建御雷) avagy a tiszteletére épített szentély nevéből adódóan Kashima -no-ten-no-Ōkami (香島の天の大神), a villám és kard istene képes csak megfékezni, aki a bevett sztori szerint egy Toldi Miklós-szerű figuraként egy jókora kővel (要石) m

A Yuyintang (育音堂) meghatározását tekintve egy mérsékelten sinizált vendéglátóipari egység. Kínában ugyanis a laowaiok értelemében vett kocsma/klub intézménye nemigen létezik, a modern kínai mammonista értékrend s a hagyományos nyugati szórakozás koncepciójának nászából nagyon torz dolgok szoktak születni. A Yuyintang szerencsére kivételt képez. Volt a Nyugat, volt a Kelet. Az emberek ittak a Nyugaton, és ittak a Keleten is, tiszta sor. Az emberek vigadtak a Nyugaton, vigadtak a Keleten is. Hasonló magatartás minták ám  eltérő tartalommal . Abból az egyszerű feltevésből kiindulva, hogy elmész a haverjaiddal inni egyet, mert jólesik, egy kínai nem tud mit kezdeni . Miképpen kínai és kínai kötetlen eszmecsere céljából nem ül le egymással beszélgetni. Ergo a kínai is iszik, és a klubokba jár, ahol a legmenőbb zenekarok, dj-k lépnek fel, de egészen más célból, mint egy külföldi. Ha belépsz egy menőnek bélyegzett kínai klubba, legyen óriási is a tánctér, táncolni általában senkit n

Az egyik angol munkatársamtól hallottam ma egy érdekes dolgot, miszerint az angol nyelvben létezik egy kifejezés, hogy - Shanghaiing ('megshanghaiozás')- mely alatt egészen XX. század elejéig létező bűncselekményt értünk, erőszak vagy csalás útján való, kifejezetten hajószolgálatra szóló emberrablás értelmével.  Többek között az angol királyi haditengerészet által előszeretettel alkalmazott gyakorlat szerint, mivel gyakorta matrózhiány lépett fel a vitorlásokon, a fedélzetre szánt munkaerőt a hajók indulása előtt különböző illegális módszerekkel (kocsmába leitatták majd a hajóra cipelték; erőszakkal vagy trükkel a hajóra csalták) szerezték be a pórul járt humán erőforrást. Hírhedt shanghaiozó tengeri patkány volt:  Jim "Shanghai" Kelly és  Johnny "Shanghai Chicken" a XIX. századból.  És miért pont Shanghaiozás?  Az 1850-es évektől kezdve lett elterjedt a kínai város nevéből kreált ige, a feltevések szerint egyszerűen abból az egyszerű okból k

Ma van Kínában a lìchūn (立春), azaz a holdkalendárium szerint a tavasz első napja, mely alapvetően a tavaszi földmunkák köré fonódó népszokásokhoz kapcsolható. Mindezen szokások középpontjában pedig Gōumáng (句芒) tavaszistenség, illetőleg a bőséges termését való fohászkodás állt. Maga a szokás eredetét egészen a Zhou-korra (i. e. 1046- 256) vezetik vissza, de pusztán a Song-dinasztia (i.sz. 960-1279) korában emelkedett be a császári udvar által hivatalosan nyilvántartott ünnepek közé. A lìchūnhoz kapcsolható legfontosabb fogalmak a következők:  Tavaszköszöntés (迎春) : az ünnepségsorozat egyik legfontosabb eleme, melynek során először a tavaszünnepi fellépés próbáját tartják (预演 vagy 演春), még az ünnep hivatalos megkezdését megelőző napon, hogy felkészülve várják Gōumángot és a tavasz kezdetét. Egy ehhez kapcsolódó érdekes szokást említve, a Qing-dinasztiától (1644-1911) kezdődően bevezették a tavaszhivatalnok (春官) vagy tavaszkövet (春吏) tisztségét, mely megbízás lényegében abból ál

Bizonyára sokan képzelik még Kínát úgy, ahol emberek millió közlekednek biciklikkel, nos valóban volt, hogy a kerékpár képezte a három nagy cucc (三大件 ), vagyis a társadalmi státuszt biztosító ingóságok egyikét. A bicaj ebbéli értelemben vett 'nagy cucc' szerepben utoljára a 60-as években tündökölt, manapság Kínában a három nagy cucc lényegében ugyanaz, mint a világ legtöbb helyén: ház, kocsi, pénz . A kínai gazdasági bumm és az autók elterjedésével a legtöbb kínai szemében a bicaj a szegénység képzetével kapcsolódott össze, emlékezhetünk még pár évvel ezelőtti tv-s társkereső műsor leánykájának aranyköpésére, miszerint inkább sírna egy BMW-ben ülve, semmit nevetne egy biciklin (我宁愿坐在宝马里哭，不愿坐在自行车上笑). Az utóbbiakban azonban a bicajozás ismét nagyon menő dologgá lett Kínában, de ezúttal ne a kulturális forradalom korabeli bringás elvtársokra, ellenben a nagy kínai fixi-forradalomra (死飞大革命) hangolódjunk! Abban, hogy a bicajozás ismét menő lett Kínában, annak nagy szerepe vo

Shanghai után következzék pár üveggolyós kép a Japán fővárosból is: Rögtön egy kis csalással kezdve: Pudong reptér Tōkyō, Asakusa Asakusa, Sensōji Még mindig a Sensōji Tōkyō, Hama-Rikyu Gardens Hajóval a Sumida-folyón suhanva Shibuya Shibuya Még mindig Shibuya... Utolsó Shibuya Kapcsolódó bejegyzések: Egy golyóbisnyi Shanghai Kamakura Tōkyō

Nemrégiben ismételten a japán fővárosban jártam, egy napot pedig kirándulásra szánhattunk, így esett Kamakurára (鎌倉) a választás, hisz Tokyo közelében található, a városban pedig számos látnivaló. A kis városka valaha Japán politikai fővárosa volt, az elmúlt hétszáz évben viszont sok víz lefolyt a Dunán is, meg a Sumidán is.  Shanghai után mindig elcsodálkozom rajta, mily kék az ég! A templomvadászat első kiszemelt célpontja a Tsurugaoka Hachimangū (鶴岡八幡宮) nevű impozáns sintó szentélyre esett, mely nem pusztán a Hachiman (八幡神) japán mitológiai entitás, a japánok védelmezőjének számára emelt objektum, de a Tendai-buddhista templomként is funkcionált.  Vittem az újabban elmaradhatatlan üveggolyóm.  A templom lencsevégre kapását követően a város igazi nagy kapását, a Daibutsu (大仏 ) Nagy Buddháját szemeltük ki, mely 13 méterével a második legnagyobb Buddha-szobor Japánban, a Tōdai-ji (東大寺) után.  Amitābha Buddha bronzból készült szobrának készítését 1252-re datá