Doufukuai

Kínai városi legendák második rész, ismételten shanghai-i sztori . 1993 és 1995 között egy különös gyilkosságsorozat rázta meg a metropolist, melyet a " vámpírbanya ügyének " (吸血老太婆事件) tituláltak, a mai  80-as kínaiak közül talán sokan emlékeznek még rá gyerekkorukból. A szájról-szájra járt történet szerin szerint egyszer egy nő wc-re ment egy hotelben, csak éppen nem jött vissza. Mikor a barátai utána eredtek, egy piros gúnyát viselő öregasszony settenkedett ki a mosdóból, hol a lány szó szerint holtsápadtan terült el élettelen, nyakán a tipikus vámpír ejtette harapásnyomokkal. Ezt követően hasonlóan meggyilkolt kislányokról számoltak be egyes környékbeli iskolákban*. Akkoriban mindez sokkolóan hatott Shanghai lakosságára, szakértőket küldtek minden egyes városi iskolába tudatosítani a veszélyt, mi több egy helyi TV-adás is beszámolt a vámpír ügyről, igaz, nem sokkal később nyilvánosan is bocsánatot kértek; majd a hivatalos kormánylapokban illetve TV adókon egyöntetűen

Ma került megrendezésre a kínai futball-liga utolsó idei fordulója, a Shanghai Shenhua (上海申花) és a Qingdao Zhongneng (青岛中能) mérte össze erejét, mindez aligha érdekelt volna miket, ha Didier Drogba (迪迪埃·德罗巴) 2012-től nem lenne a shanghai-i csapat játékosa. Európában nem volt alkalmam látni, de éppen sikerült ide igazolnia. (Mellesleg egykori csapattársa, Nicolas Anelka szintén a Shenhua színeiben van). Izgatottan mentünk hát a Hongkou stadionba, kifejezetten Drogba-lesre . Nem is kellett csalódnunk.  Nem voltak sokan a meccsen, a foci Kínában mégsem örvend túl nagy népszerűségnek, a válogatottat gyenge szereplése miatt a nemzet disznóinak (国猪) titulálják. Ettől függetlenül nagyon jó hangulat uralkodott a stadionban, amit elsősorban a qingdaói szurkolóknak köszönhettünk: végig doboltak, énekeltek, biztatták technikailag teljesen képzetlen, ötlet és ész nélkül játszó csapatukat. Egy biztos: Qingdao városának söre jobb, mint a focicsapata.  qingdaói ultrák A Shanghai Shenhuáb

Minden kínai tartománynak, városnak - vagy tartományi jogú városnak, így Shanghainak is van egy megkülönböztető írásjegye/rövidítése (简称), ami többségében egy történelmi előzményre vezethető vissza. Shanghai esetében e rövidítés: hù 沪.  Kezdetben Shanghai egy halászfalu volt [ám alapvetően tévhit, hogy pusztán egy jelentéktelen halászfalu lett volna a külföldiek általi megnyitása előtt] a Wusong-folyó (吴淞江) alsóbb folyásánál, mely területre az ókortól kezdve Hùdú-ként (沪渎) hivatkoztak.  Maga a hù 沪 szó pedig eredetileg egy, a halászok által használt bambuszból készült halfogó csapdát jelentett, melyet sekély vízbe helyeztek. Nem találtam róla képet a neten, de tavaly Anhui tartomány egy piciny falvában járva láttam az alábbi vízbe helyezett bambuszkosarat, ez a hù is valami hasonló megoldás lehetett a leírása alapján:  Bár egy Tang-kori forrás másképp írja le: 纲罟之流，列竹於海澨曰沪 "A halászháló vezérvonala mentén bambusz [rudakat] helyeznek a partközelbe, ezt nevezik hù

A 8341-es alakulatot (8341部队 /八三四一部队), azaz a Központi Biztonsági Részleget (中央警卫局), a voltaképpeni  kínai titkosszolgálatot - mely a kínai kormány, a KKP illetve a hadsereg legfőbb vezetőinek biztonságáért felelős - 1949-ben alapították Hebei tartományban a Népi Felszabadító Hadsereg független biztonsági szerveződésként, mely nem a beijingi katonai régió (北京军区) adminisztrációjához, ellenben a közvetlenül a Népi Felszabadító Hadsereg vezérkarának (中国人民解放军总参谋部) volt alárendelve. Vezetőjeként a katonai rendőrség (人民武装警察) dandártábornoka szolgál(t).  1949-es megalakuláskor egy dandárból állt, melyhez három ezred tartozott, ezek közül a legnagyobb a Népi Felszabadító Hadsereg (a továbbiakban NFH) Közbiztonsági Hadseregének (公安军) 2. hadosztályának 4. ezredét képezte, hogy egészen pontosak legyünk. Az 5. és a 6. ezred főképp a shandongi ill. északkelet-kínai NFH alakulataiból verbuválódott. Fontos küldetéseikből adódóan a dandár méretű katonai egység hadosztályi státuszhoz jutott,

Nem értek a fotózáshoz, de szeretem játszani a művészt . Shanghai pedig,  erre remek terepet ad. 

Az imént hallottam, hogy maga a 'panda' szó a tibeti nyelvből eredeztethető (bár nem bizonyított); egyes fejtegetések szerint a Nigálya-pónya nepáli-tibeti összetétel második eleméből, vagy a tibeti pōnya szóból származik, mi utóbbi bambuszevőt jelent.  Mindazonáltal pandaként  kezdetben nem a fenti képen látható Óriáspandát ( Ailuropoda melanoleuca ) nevezték (először 1834-ben) ellenben kisebb cimboráját, a Vörös pandát, vagy Vörös macskamedvét ( Ailurus fulgens ), mi utóbbival rendszertanilag távoli rokoni kapcsolatban állnak.  Egy XIX. századi  természettudós és néprajzkutató,  Brian Houghton Hodgson , valamint kortársa, a szintén természettudós (és katona)  Thomas Hardwicke ugyanakkor nem a pandát használta a vörös macskamedve elnevezésére, hanem a wah szót, mi utóbbi vélhetőleg hangutánzó szó, az állat jellegzetes vonyítása (?), vagy inkább kaffogása után.  A ma óriáspandaként ismert pandát csak 1869-ben fedezte fel Armand David atya,  francia misszionáriu

Luoyang harmadik napjának reggelén a gongfu híres-neves, túlmisztifikált és leginkább túlárazott szülőhelyére, a Shaolin kolostorba tettünk egy kitérőt. Először is érdemes a luoyangi távolsági buszpályaudvarra menni, majd onnan számos busszal egyaránt megközelíthetjük a Song-hegyet (嵩山), s annak látványosságait.  Maga a Shaolin kolostor igazából saját sikerének áldozata, mi több háborúk kedvelt célpontja volt a történelem során - ahogy látni fogjuk - valahogy mindig sikerült lerombolódnia, legutóbb a kulturális forradalom alatt szenvedett el szakszerű kínzásokat, a megmaradt s renovált templomrészeket pedig a felspanolt turisták légiói ostromolják tovább szüntelen. A Shaolin kolostor igazság szerint főképp a világ nyugati féltekének hypejában fetreng, mint a legismertebb mahájana kolostor egyike (na nem mintha Kínában, vagy máshol nem ismernék), 2010-ben az UNESCO is felfirkantotta abba a bizonyos világörökségi listájába.  Az elnevezés Shaolin - 少林 - összetételből a shao 少