Doufukuai

Az úton botlottam bele e három kerék-meghajtású ócenáriumba , mely aranyhalakat s teknősöket kínált eladásra, alapvetően mindkét állathoz pozitív képzetek kapcsolódnak a kínai kultúrkörben. A hal a prosperitás, jólét szimbolikájával bír, étterembe az utolsó fogásként, az egész halat fejjel a tiszteletnek örvendő vendég irányában szokás volt felszolgálni, emellett - az újévi lencse analógiájára - év elején elfogyasztott hal sikert és gazdagságot (valamint a vágyak valóra válását) garantálja az újévre vonatkozólag. Ugyanis a hal írásjegyének - (鱼) yú - és a bőség, többlet (余) írásjegyének kiejtésének tónusai megegyezőek. Ennek kapcsán a "még több" szerencse, gyermek, etc. reménye társul a hal ősi jelképéhez, mely viszont a kortárs kínai kultúrában továbbra is fontos szerepet játszik. A képen látható árus por tékáját képző aranyhalak pedig minő evidencia, az arany bőségét voltak hivatottak jelképezni, mi több az egyik leggyakoribb újévi szimbolika az aranyhal és a lótusz páro

Most a Holdújév kapcsán valami szépet szerettem volna írni, ergo mélyen megindító szemelvények következnek a Kínai Kommunista Párt legjobbjainak erkölcsnemesítő tetteiről. Zewa Softis hiányában csak nagykorú felügyelete mellette ajánlott: A japán-ellenállás idején Yan'an -ban [prefektúra Shaanxi-tartományban ] a KKP Központi Bizottságának vezetőinek nem volt automobilja. Akármerre is jártak, mindig lovon, vagy gyalogszerrel tették meg az utat. Egy hazaszerető, külföldön élő kínai honfitárs két gépkocsit adományozott ezért számukra. Az autókért felelős elvtárs elsőként is Mao Zedongnak juttatott egyet belőlük. Mao ezzel szemben kijelentette: " az egyik járművet a katonai ügyek szükségleteinek érdekében használjuk fel, míg a másikat az idősebb elvtársak javára. " Ezen elveknek megfelelően egy autót Zhu De katonai megbízott számára, egyet pedig a Yan'an-i ' öt öreg " - Xute Li , Dong Biwu , Xie Juezai, Lin Baibo , Wu Yuzhang - részére juttattak. Ámde min

Nanjing metropolisában rengeteg a külföldi, teljesen általános jelenség, ergo itt nem szokták laowai néven illetni a nyugatiakat, ám az eldugottabb falvak sikátorai közül még bajosan lehetne Mr. és Mrs. Smith -t, meg úgy egyáltalán a "nyugati" ember árnyékát előkotorni; ekképpen ezeken a helyeken a mai napig így illetik a külföldieket, csodálkozó tekintetekkel karöltve. A lǎo​wài​ 老外 - szó szerint a " kintről jövő , kinti ember " (kvázi x-men-es " kívülálló "), a külföldiekre értett legáltalánosabb kifejezés, és a globalizáció minden dacára bizony még bárhol okozhat Kína-szerte meglepetést egy váratlanul betoppanó külföldi. Wài​guó​rén​ 外国人 - " külföldi országbéli ember ", egy fokkal illedelmesebb titulus, és elsősorban gyerekek szokták ráakasztani az erre tévedt Rőtszakállú Frigyesekre avagy Ulrika Eleonórákra . A legudvariasabb ilyetén jellegű megszólítás a wài​bīn​ 外宾 - " külföldi vendég "; de ezeken felül hallható még a wài​gu

Yangshuot még az 1990-es években fedezték fel azok a turisták, akik egy kissé lejjebb hajóztak Guilintől, majd egy sokkal aute ntikusabb, és egyáltalán érintetlen dél-kínai paradicsomban találták magukat. Yangshuo a mai napig Guilin árnyékában búvik, ám a valóságot tekintve mértékekkel bájosabb városka, mint agyonajnározott nagy testvére. Az elmúlt két évtizedben nagyon erős westernizáció ment végbe, elég csak a Xijie (西街) - Nyugati út (a helyiek körében csak a "külföldiek útjaként" ismert) korzóra tévednünk, ahol rendesen tanácskozásba botlanánk, mely európai országban is vagyunk, amennyiben nem intenének ettől óva a városka körül őrt álló, méregzöld, morózus karszthegyek. Guilin igazából eg y ugródeszka minden irányban, de Yangshuo is hasonló szerepet tölt be, miképp számos mesebeli falu környékezi, ezek közül igen népszerű a Li-folyón valón való lezúzással Fuli (福利), Yangdi (杨堤), vagy éppen Xingping (兴坪), miket egyéb alternatívaként bringával is elérhetünk. Yangshuo váro

Az időt illetően igencsak fagyosan fojtogatott a sűrű köd, akárha Kosztolányi rémséges őszi éjszakáiba szabadultunk volna, célunkat ekképp sem téveszthettük el, hiszen a Lingqu-kanálison ( 灵渠 ), az egyik legjobb állapotában konzerválódott mesterséges vízi útvonalon kellett végigkacsáznunk; mely a Zhengguo-csatorna ( 郑国渠), és a Dujiangyan öntöző-rendszer ( 都江堰 ) mellett az ókori Kína mérnökeinek munkáját dicséri. A Lingqu-kanális kapcsolatot létesített a Xiang- és Li-folyó között, ezáltal összeköttetett egymással a Gyöngyfolyó deltája és a Jangce is. Még időszámításunk előtt Qin Shihuang császárnak ötlött eszébe, hogy ez így nem mehet tovább , ő adta ki az ukázt a csatorna megépítésére, ami Shi Lu mester ( 史禄) míve, ki korának csúcstechnológiás építészeti metódusait alkalmazta. Mondjuk az Első Császár tökön szúrta volna magát (és Shi Lu-t) ha tudta volna, hogy a grandiózus alkotás jóval kétezer év után is csak várólistára tudott felkapaszkodni az UNESCO világörökségi lajstromán.

Longsheng - a Sárkánygerinc rizsföldek (龙胜梯田) Guilintől mintegy 90 km-re északra találhatóak, s adnak teret a különböző nem kínai etnikumoknak, úgymint az előbbiekben említett zhuangoknak, yaóknak, dongoknak, etc. Guanxi tartományról egyébiránt ildomos tudni, hogy 75%-ban nem kínaiak által lakott terület, ellenben a kisebbségek által - bár Kínában a kisebbség alatt is 18 milliós számokban kell gondolkodnunk, pusztán a zhuangokat tekintve (igaz, ők vannak legnagyobb számban). Az egyik könyvesboltban vettem pár térképet, és szépen beikszelgettem az izgalmasnak tűnő falvakat rajta. Miután megvettük a jegyeket, olyan gyorsan felpattant unk a buszra, hogy szegény sofőrnek még a busz tv-jében játszott retro-pornót sem volt ideje lekapcsolnia, bizonyára bántalmazta volna a repülőt inter venciónk hiányában. Megkezdődött közel három órás utunk, és egy túrázásra leginkább alkalmas festői környezetben találtuk magunkat. Ámbár picsa hideg volt, mégis fűtött a kalandvágy, így Hepingből (和平乡), ki

Tempora si fuerint nubila, solus eris - ettől eltekintve egyedül is mennem kellett tovább. Noha engem is valami ragály fojtogatott, folyt taknyom-nyálam, térdem is okvetlenkedett, d e én úgy vagyok vele, hogy míg szemem világát el nem vesztem, addig kúszok előre. Kinéztem magamnak Daxu (大圩古镇), az Északi Song-kori, több mint ezer éves városkáját, Guilintől 18 km-re délkeletre. Fontos közlekedési csomópont, ennek következtében a régió kereskedelmi központjaként is funkcionált. (Egyébiránt a Liu Sanjie (刘三姐) musical számos jelenetét is itt forgatták, s ma is gyakorta szolgál helyszínül különböző sorozatoknak.) Reggel átmentem, a mai városközpont egy lepukkant, indusztriális, nagy, népi kohósított szürreális rémálom; a munkásokat megkérdeztem, merre vannak a nevezetességek: itt nincsen semmilyen nevezetesség. Oké, akkor merre vannak az öreg utcák? Ja, azok arra. Így rövidesen meg is találtam azt a h utongot, amit kerestem, - a Jiefangjie -t (解放街). Tökéletesen megőrződött az utca lá