Guilin vol.5. - Xing'an

Az időt illetően igencsak fagyosan fojtogatott a sűrű köd, akárha Kosztolányi rémséges őszi éjszakáiba szabadultunk volna, célunkat ekképp sem téveszthettük el, hiszen a Lingqu-kanálison (灵渠), az egyik legjobb állapotában konzerválódott mesterséges vízi útvonalon kellett végigkacsáznunk; mely a Zhengguo-csatorna (郑国渠), és a Dujiangyan öntöző-rendszer (都江堰) mellett az ókori Kína mérnökeinek munkáját dicséri. A Lingqu-kanális kapcsolatot létesített a Xiang- és Li-folyó között, ezáltal összeköttetett egymással a Gyöngyfolyó deltája és a Jangce is.

Még időszámításunk előtt Qin Shihuang császárnak ötlött eszébe, hogy ez így nem mehet tovább, ő adta ki az ukázt a csatorna megépítésére, ami Shi Lu mester (史禄) míve, ki korának csúcstechnológiás építészeti metódusait alkalmazta. Mondjuk az Első Császár tökön szúrta volna magát (és Shi Lu-t) ha tudta volna, hogy a grandiózus alkotás jóval kétezer év után is csak várólistára tudott felkapaszkodni az UNESCO világörökségi lajstromán.

Minket ez azonban a legkevésbé sem zavart, így miután a busz kirakott a városban, egy steampunkos, háromkerekű szörnytaxissal száműztettük magunkat a Lingqu-parkba (灵渠公园). Eső, szél, átkozott hideg, értetlenkedő révész az örök merész balfasz turistákon, kik minden viszontagság ellenére, csikorgó fogakkal kívánnak nekivágni a vésznek, pontosan a mai, kárhozott napon, hol az utolsó pajkos napsugár is karóba húzva agonizált egy jégcsapon.

Az út nagyszerű volt, csak hipotermikus rémálmaim voltak; a kanálist átívelő ősi hidak, másegyéb Qin-dinasztiabeli emlékek megcsodálása helyett leginkább az életben maradásra koncentráltam, és azért fohászkodtam az Úrhoz, hogy minél előbb partot érjünk. Valamelyest normalizálódott a helyzet, ahogy bekanyarodtunk a város vízi utcájába (水街), ami Suzhoura emlékeztetett, bár mégis büszkén viselte önnön karakterisztikusságát ódon teaházaival, bazárjaival, lampionok egész hadával, ergo egészen elbűvölően hatott volna, ha nem mínusz harminc fokban kívánjuk megtekinteni, hanem például nyáron, mint az értelmes emberek többsége.

Véletlenül letörtem a bal fülem, fél süket voltom ellenére is bejártuk Xing'an (兴安) ezen szeglelét, és már kezdett is beesteledni. A magam részéről még szívesem megtekintettem volna a "hosszú menetelésnek" állított emlékművet, de a jégbe fagyott Katját bajos lett volna egy gördeszkán egészen odáig eltolni, így inkább visszatértünk Guilinbe; és most fel is másztunk a Hold és Nap ikerpagodákba (日月双塔), ami a legnagyobb ikerpagoda a világon, és a Nap pagoda az egyetlen, amiben lift is van. (Az Isten se gondolná, hogy víz alatti alagúttal vannak összekötve). Jó lett volna kiülni egy teára, ám a hideget elviselni képtelen hóemberek tömeges öngyilkosságát látván ettől eltekintettünk.

A következő nap vissza még egyszer vissza kellett mennem Yangshuoba, hogy még utoljára kivitessem magam a Li-folyóra, aztán kis híján bele is essek.