Doufukuai

Volt már korábban szó a blogban fekete beszédről , Illetőleg a különböző titkos társaságokról is. Ami kifejezetten érdekes a korabeli kínai gengszterek és titkos társaságok kapcsán, az a nyelvhasználatuk: mivelhogy a titkos társaságok tagjainak mind volt egy teljesen átlagos élete/énje is, leginkább sajátos, csak egymás számára értelmezhető kódokkal, kívülállók szamara érthetetlen rébuszokkal kommunikálva azonosítottak egymást. A titkos társaságok , ergo a 帮会 hagyományos képzete egy meglehetősen átfogó fogalom, és egymástól igen eltérő jellemű csoportosulásokat is magába foglal. Akadtak ezek közül befolyásos kereskedők is, mint mondjuk a Kanális Bandája  (槽帮), a XVII. század elején alapított titkos kompánia volt felelős a Nagy Kanálison átfolyó kereskedelem teljes lebonyolításáért Beijing és Hangzhou között, több mint százötven évig. A bandatagoknak ugyebár meghatározott szabályokat kellett betartaniuk, köztük a hűség esküt, mely magába foglalta példának okéért a prostitúc...

钟馗, a szellemek főnöke Kínában ma van a téli napforduló napja (冬至), melynek egyik különös jellemzője, hogy a 鬼-k, azaz a szellemek/kísértetek nagyon aktívak ma, így ennek kapcsán elővesszük a 鬼 írásjegyét, és megnézzük mi mindent lehet benne kifejezni a kínaiban.  洋鬼子 = a tengerentúli ördög, ergo a külföldi. Érzésem szerint kissé régies kifejezés, érthetően enyhén offenzív, talán ezért sem hallottam még élő beszédben. A hátam mögött sem. (Mert bizonyára halkan mondják). A káros szenvedélyek űzői gyakorta vannak a 鬼-val aposztrofálva, úgymint:  酒鬼 = alkesz 烟鬼 = bagós 赌鬼 = szerencsejátékos 色鬼 = kéjenc vagy éppen 懒鬼 = lusta 好吃鬼 = ínyenc, guormet  Zhong Kui aprít Ha egy kínai azt mondja nekünk, 见鬼了 vagy éppen 碰到鬼了, akkor nem azt bizonygatja, hogy szellemet látott, ellenben bosszankodásának ad hangot, mondjuk ha nem talál valamit: 真是见鬼了，我记得刚刚还在桌子上的！ A picsába, hát az előbb még az asztalon volt!  鬼画符 = szó szerint "szell...

A Slaughterhouse 1933 (上海1933老场坊) négy emeletes masszív betonszörnye elől menekülnének a környékbeli házikók, ha nem lennének földbe gyökerezve. Shanghai Hongkou (虹口) régi városrészében, a XX. század elején - brit építészek terve alapján kínaiak által 1933-ban felhúzott épület még a kommunista hatalom átvételt megelőző Shanghai vibráló városi építészetének egyik különleges megnyilvánulása. A neve nem véletlenül Slaughterhouse, hiszen konkrétan vágóhídnak épült.  Nem ez volt az egyetlen funkciója története során, volt itt gyógyszergyár, hűtőház, nemrégiben pedig pezsgő művészvénát kötöttek az irdatlan falak közé kávéházak és galériák, dizájncégek, kiállítótermek formájában, de nem maradhatnak el a menő éttermek és ajándékboltok sem.  Shanghai mellett Angliában és Amerikában is voltak egy-egy ugyanezen tervek alapján (a leírás szerint az angliai Portsmouth környéki architektúrából kölcsönöz)   készült objektum, a három közül a kétezres évek elejére viszont egyedü...

A taoisták előszeretettel kutatták az emberi élet meghosszabbítására, illetőleg a halhatatlansághoz vezető utat, érdekes hogy ezen k+f tevékenység mintegy mellékvágányaként tömegpusztító fegyvereket fejlesztettek. A vegyészkedésen kívül az emberi testben lévő energiaáramlásnak és energia-egyensúlynak is nagy jelentőséget tulajdonítottak, a különböző makrobitikus technikák segítségével próbáltak a szervezet megőrzésére, betegségek kezelésére alkalmas, egészséges táplálkozással egybekötött életmódot kialakítani.  Ehhez kapcsolódik a  Yufang bijue (玉房秘訣) - A " Jádeszoba titkos praktikái " az egyik legkorábbi (Sui-dinasztiabeli, i.sz. 581-617) makrobiotikus szexuális praktikákat tárgyaló műve, mely eredetiben nem maradt meg ugyan, számos fontos fejezetét őrizte meg a japán Tamba Yasuyori (丹波康頼, 912-995) által szerkesztett, kínai orvoslási technikákat taglaló Ishimpō (医心方) kompilációja. A fennmaradt részletekből világosan kiderül, hogy a Yufang bijue a hálószoba művésze...

Amennyiben a földalatti Shanghai klubjait-kocsmáit megszemélyesítenénk, a   C's bar   az éjszaka is napszemcsis, félrenyalt hajú, mellközépig kigombolt ingű űbermájer , a   Shelter   a nagydarab, kopasz izomagy , a Dada pedig, hát, az üzérkedő, simlis kis patkány lenne. A Dada ennek ellenére Shanghai igen fontos intézménye, mondhatni Kelet Szajhájának undergound király nélküli királysága .  Itt megyünk le Nem is annyira klub, inkább afféle bár, kocsma, habár afféle hibrid  kocsmaklubnak is aposztrofálható lenne, mely magányosan italozók és partira kiéhezett egyének sajátos elegyét egyaránt magába szippantja a környékről, mi több a környéken túlról is igen sokan képesek egy-egy jobb buli kedvéért engedni a dadaista csábításnak .  Belépő nem szokott lenni, az italok pedig helyhez mérten igen olcsók, van csapolt Tiger és Vedett, tökéletesen íztelen mindkettő de ez általában senkit nem érdekel. Legfőképpen azért, mert a Dada egy tipikus...

Amióta a kínai kőmívesek légkalapácsai által keltett dobhártya-lékelő hanghullámvasak szétvagdalják az agyvelőm minden áldott reggel, a zajterrort elszenvedőből a zajterror mazochista mód kívánó felhasználója lettem, oly fordulat ez mint a 私の奴隷になりなさい című szoft-szadista 壇蜜 drámában láthattunk. Ezt megelőzően is persze érdeklődést mutattam az experimentális műfajok irányában, és bizony ebben az ügyben innen nem kell túl messzire mennünk, hogy igazi extremitásokba torkolljunk, elég Tokyóra pislantani. Mélyen, ó nagyon mélyen s messze a J-Pop rivaldájától, mocsokban, fertőben, permanens káoszban, ott leledzik egy tekintélyes szubkultúra, mely leginkább annihillál. Három lépcsőfokos merülés a katasztrofikus zajgenerálás világába.  Boris ボリス Boris a penge. Experimentális, pszichedélikus drón metál, mikor hogy. A Boris kapcsán ismertem meg a noise rock és drone metal fogalmát, végtelen ideig fenntartott, ismételt hangok, visszahangosítások és az univerzum elpus...

Nikkōból visszaérve az Azuya Inn nevű hostelban szállásoltuk el magunkat, a hostel maga nem rossz, de módfelett lehúzósak, fingani is csak kaucióra lehet, 150¥/nap, és minden más tevékenység hasonló alapon működik. Ahogy jöttünk vissza az Art Aquarium kiállításról, hirtelen elkezdett szakadni az eső, Kayoko yukatában nem nagyon tudott még futni sem, ekkor egy japán forma meglátott minket, és odaadta az esernyőjét, hogy ne ázzunk meg, ő meg úgyis a közelben lakik. Én ezen lesokkoltam. Az emberszabásúak társadalmából átmenni az emberek társadalmába mindig furcsa rácsodálkozással tölt el. Shanghaiban már akkor is meghatódom, ha nem szarják le a lábam, ha pediglen valaki 'kedves', legalábbis annak látszó gesztust tesz irányomban, csak morgok és kaffogok mint valami állatok közt felnőtt, kibaszott Maugli. Kínában ugyanis a kamat nélküli kedvesség fogalma nem létezik. Szóval az esernyőjét nekünk adományozó tagra is csak morogtam és kaffogtam, nehezemre esett megérteni, hogy n...