Doufukuai

A taoisták előszeretettel kutatták az emberi élet meghosszabbítására, illetőleg a halhatatlansághoz vezető utat, érdekes hogy ezen k+f tevékenység mintegy mellékvágányaként tömegpusztító fegyvereket fejlesztettek. A vegyészkedésen kívül az emberi testben lévő energiaáramlásnak és energia-egyensúlynak is nagy jelentőséget tulajdonítottak, a különböző makrobitikus technikák segítségével próbáltak a szervezet megőrzésére, betegségek kezelésére alkalmas, egészséges táplálkozással egybekötött életmódot kialakítani.  Ehhez kapcsolódik a  Yufang bijue (玉房秘訣) - A " Jádeszoba titkos praktikái " az egyik legkorábbi (Sui-dinasztiabeli, i.sz. 581-617) makrobiotikus szexuális praktikákat tárgyaló műve, mely eredetiben nem maradt meg ugyan, számos fontos fejezetét őrizte meg a japán Tamba Yasuyori (丹波康頼, 912-995) által szerkesztett, kínai orvoslási technikákat taglaló Ishimpō (医心方) kompilációja. A fennmaradt részletekből világosan kiderül, hogy a Yufang bijue a hálószoba művésze...

Amennyiben a földalatti Shanghai klubjait-kocsmáit megszemélyesítenénk, a   C's bar   az éjszaka is napszemcsis, félrenyalt hajú, mellközépig kigombolt ingű űbermájer , a   Shelter   a nagydarab, kopasz izomagy , a Dada pedig, hát, az üzérkedő, simlis kis patkány lenne. A Dada ennek ellenére Shanghai igen fontos intézménye, mondhatni Kelet Szajhájának undergound király nélküli királysága .  Itt megyünk le Nem is annyira klub, inkább afféle bár, kocsma, habár afféle hibrid  kocsmaklubnak is aposztrofálható lenne, mely magányosan italozók és partira kiéhezett egyének sajátos elegyét egyaránt magába szippantja a környékről, mi több a környéken túlról is igen sokan képesek egy-egy jobb buli kedvéért engedni a dadaista csábításnak .  Belépő nem szokott lenni, az italok pedig helyhez mérten igen olcsók, van csapolt Tiger és Vedett, tökéletesen íztelen mindkettő de ez általában senkit nem érdekel. Legfőképpen azért, mert a Dada egy tipikus...

Amióta a kínai kőmívesek légkalapácsai által keltett dobhártya-lékelő hanghullámvasak szétvagdalják az agyvelőm minden áldott reggel, a zajterrort elszenvedőből a zajterror mazochista mód kívánó felhasználója lettem, oly fordulat ez mint a 私の奴隷になりなさい című szoft-szadista 壇蜜 drámában láthattunk. Ezt megelőzően is persze érdeklődést mutattam az experimentális műfajok irányában, és bizony ebben az ügyben innen nem kell túl messzire mennünk, hogy igazi extremitásokba torkolljunk, elég Tokyóra pislantani. Mélyen, ó nagyon mélyen s messze a J-Pop rivaldájától, mocsokban, fertőben, permanens káoszban, ott leledzik egy tekintélyes szubkultúra, mely leginkább annihillál. Három lépcsőfokos merülés a katasztrofikus zajgenerálás világába.  Boris ボリス Boris a penge. Experimentális, pszichedélikus drón metál, mikor hogy. A Boris kapcsán ismertem meg a noise rock és drone metal fogalmát, végtelen ideig fenntartott, ismételt hangok, visszahangosítások és az univerzum elpus...

Nikkōból visszaérve az Azuya Inn nevű hostelban szállásoltuk el magunkat, a hostel maga nem rossz, de módfelett lehúzósak, fingani is csak kaucióra lehet, 150¥/nap, és minden más tevékenység hasonló alapon működik. Ahogy jöttünk vissza az Art Aquarium kiállításról, hirtelen elkezdett szakadni az eső, Kayoko yukatában nem nagyon tudott még futni sem, ekkor egy japán forma meglátott minket, és odaadta az esernyőjét, hogy ne ázzunk meg, ő meg úgyis a közelben lakik. Én ezen lesokkoltam. Az emberszabásúak társadalmából átmenni az emberek társadalmába mindig furcsa rácsodálkozással tölt el. Shanghaiban már akkor is meghatódom, ha nem szarják le a lábam, ha pediglen valaki 'kedves', legalábbis annak látszó gesztust tesz irányomban, csak morgok és kaffogok mint valami állatok közt felnőtt, kibaszott Maugli. Kínában ugyanis a kamat nélküli kedvesség fogalma nem létezik. Szóval az esernyőjét nekünk adományozó tagra is csak morogtam és kaffogtam, nehezemre esett megérteni, hogy n...

Kanmangafuchi misztikus jizō szobrai után tettünk egy pihenőt a ryokan-ban, és az anhui tartománybeli kínai lakos köpésének hatótávolságában található " Istenek hídját " (Shinkyō, 神橋) vettük célba, mely a Futarasan szentély (二荒山神社) részét képzi, s nem mellesleg Japán egyik leghíresebb s legszebb hídja is egyszersmind. A legenda szerint egy Shōdō (勝道) nevű pap spanjaival i.sz. 766-ban megmászta a Nantai hegyet (男体山, a " férfiú test hegyet ", amiben a neolitikum utáni ősjapánok egy jókora farkat véltek felfedezni - innen is az elnevezés talán - na de hogy Shōdōék miért nem a guizhou-i cickó-hegyen próbáltak szerencsét , nincs megmondója), hogy az ország üdvéért és gazdagságáért fohászkodjanak, viszont nem tudtak átkelni a Daiya-folyón. Shōdō addig imádkozott, míg egy Jinja-Daiou (深沙大将) nevű istenség meg nem jelent előtte, akinek különös ismertetőjegyét két, kezére tekeredett kígyó adta. Jinja-Daiou a kezére tekeredett kék és vörös kígyót szabadjára bocsát...