Doufukuai

A Tōshō-gū után a következő érdemleges célpont a Kanmangafuchi zúgójának (憾満ヶ淵) felfedezése volt, amiről Tokyo Reloaded posztjában olvastam és elhatároztam, hogy ezt mindenképp meg kell nézni, ha erre járunk. " Valahol arra...abban az irányban jobbra-jobbra-jobbra majd balra, aztán ha odaértek kérdezzetek még meg valakit " - adta az útbaigazítást egy japán bácsi  Térképen beikszeltük, meg persze útmutatást is kértünk hozzá, de mindenki csak egy nagyjából tudta, hogy arra van, de egészen addig mentünk arra Kayokoval, míg rá nem leltünk egy kis ösvényre majd útra, mely a zúgó Daiya-folyó mellett egészen elvezetett a Narabi Jizō  (並び地蔵) ergo "felsorakozott Jizō" szoboregyütteséhez.   A Jizōk nagy népszerűségnek örvendő védőszentek a szigetországban, főképp utak mentén vagy temetőkben fordulnak elő, a hagyomány szerint az utazók, illetve a mizuko (水子) "vízi gyermek" védőszentje, akikhez meglehetősen szomorú képzetek társulnak; a kifejezé

A csáperotika , vagy csáperőszakolás (触手強姦) alatt leginkább egy Japánban ismert pornográfiai műfajt értünk, mely sajátosan vegyíti a klasszikus pornográfia, horror, vagy tudományos-fantasztikus elemeit. Egyik leghíresebb ábrázolása Katsushika Hokusai (葛飾北斎, 1760 -1849) nevéhez fűzhető, 1814-es dátummal. Az eredetileg névtelen, egyébiránt pedig csak Tako to ama (蛸と海女), vagy angolul jobbára, mint a The Dream of the Fisherman's Wife néven hivatkozott fametszet a Kinoe no Komatsu (喜能会之故真通) három kötetes, shunga és egyéb erotikus alkotásokat felvonultató műben szerepelt, ahogy egy ama, azaz gyöngyhalásznő bonyolódik szexuális kapcsolatba egy polippal. Azaz kettővel is. A zsivány puhatestűek meglehetősen explicite módon teszik magukévá az amát, Danielle Talerico szerint azonban nem egy horrorisztikus megerőszakolást, ellenben kölcsönös élvezetet - még ha horrorisztikusat is - örökít meg a mű, amit a polip és ama párbeszéde is igazolni látszik:  大蛸 [ nagy polip ]: いつぞハいつぞハと

A macskakrónikák első felvonásában a nekomatáról (猫又, 猫股) esik szó, ami egy yōkai (妖怪), azaz afféle démon, szellem a japán folklórban. A nekomatának alapvetően két alfaját különböztetjük meg, az egyik egy hegyekben élő bestia (山中の猫又), a másik a domesztikációs keretek között megöregedett majd démonná változott macska (人家のネコが化ける猫又) Az elnevezéssel 猫又 kapcsolatban egyrészről a nekomata villásan elágazó kettős farkát hozzák fel magyarázatul, aminek az alakja épp erre az írásjegyre hasonlít: 又. Másrészről a macska alakváltó, ezért tulajdonképpen megduplázódó képességgel bír, amire a 又 (また) részleges jelentéstartalma (ismét, újra) utal.  Kínában már egészen korán, a Sui-dinasztiától (581-618) kezdve sztorizgattak macskadémonról (猫鬼) és egyéb természetfölötti macskamanifesztációkról (ami egy következő bejegyzés tárgya lesz), Japában viszont Fujiwara no Teika (藤原定家) költő-kalligráfus a világos hold feljegyzései - Meigetsuki (明月記) című naplójában számol be róla 1233-ban, hogy Nantóban (

A tengeri emberek , azaz gyöngyhalászok neve ama 海人, （ Okinawa szigetén うみんちゅう, míg Izu-félszigeten かいと-ként ismertek）férfi változatban 海士, nőiben pedig 海女, ugyanis Japánban jobbára női foglalkozás, melyet igen régtől fogva űznek. Olyan régtől fogva, hogy már a Chén Shòu (陈寿 ) kínai történész , az i.sz. 280-300 körül firkantott Három királyság feljegyzéseiben (三国志) lévő 魏志倭人伝/ぎしわじんでん) munkában is említést tesz róluk, ami egyébiránt az egyik legkorábbi japánokra vonatkozó kínai feljegyzés; majd a 750 körül készült Manyoushuu (万葉集) című,  a japán költészet első antológiájában is szerepelnek. A japán gyöngyhalásznők hagyományosan, és egészen az 1960-as évekig mindössze ágyékkötőben merültek alá a hideg tengervízben, bár mostanában is a szabad tüdős merülést részesítik előnyben, búvárfelszerelés vagy oxigénpalack használata nélkül. Régiótól függően különböző búváruszonyt, búvármaszkot, vagy derekat fedő fehér öltözéket hordhatnak. A pusztán turistaattrakcióként merülő halásznők p

Ahogy nálunk Zöld Marci vagy éppen Rózsa Sándor testesítette meg a társdalomból kitaszított, majd a kollektív emlékezetben megdicsőült, a gazdagot megfosztó, szegénynek adakozó igazságos rabló-útonálló szerepét ( 義賊 / 义贼 ) , hasonló néphősök a világ valamennyi táján, így Kelet-Ázsiában is éppúgy fellelhetőek. Pár ismertebb alak következik, első körben Japánból. Ishikawa Goemon ( 石川五右衛門 , 1558- 1594). Goemon korai éveiről keveset tudni, hivatalos forrásokban 1642-ben jelent meg Toyotomi Hideyoshi ( 豊臣秀吉 ) életrajzában, ahol pusztán piti tolvajként referáltak rá, a népi folklór azonban ennél sokkal többre tartja.  Egyesek szerint Sanada Kuranoshin-ként ( 真田八郎 ) született, mások szerint Gorokizunak ( 五郎吉 ), 1558-ban, 15 éves korában meggyilkolták apját az Ashikaga ( 足利 ) klán emberei, amiért bosszút fogadott és belefogott a ninjutsu ( 忍術 ) nem középiskolás fokú művelésébe, bár más változat azt mondja, hogy az Oda Nobunaga  ( 織田 信長 ) nevű daimyo ( 大名 )elleni sikertelen likvidálás

Nők a japán közmondásokban harmadik rész. 　 gyönyörű nők: 美人の終わりは猿になる。びじんのおわりはさるになる。Amikor egy gyönyörű nő megöregszik, majommá változik (= csúnya lesz, mint egy majom). 美人薄命。びじんはくめい。Gyönyörű nőnek nincs szerencséje az élethez. (A négy írásjegy miatt először arra gondoltam, kínai eredetű lehet, a netes chéngyǔ szótárakban mindenesetre nem találtam a mondást. A 美人 kínaiban (tapasztalataim szerint) kevésbé gyakori, jobbára 美女; [bómìng] 薄命 alatt viszont szintén szerencsétlen csillagzat alatt született, főképpen nők értendőek.   色で迷わす浅漬なすび。いろでまよわすあさずけなすび。A frissen szedett zöldségek ingerlőek (=éppúgy, mint a szép nők).  A nők második világháborút követő státuszát illetően, a háború drasztikus változásokat eredményezett a japán társadalomban, s az 1947-es új alkotmány egyenjogúsította nőket s férfiakat. A nők immáron afféle emberszabásúnak számítottak, jogilag is.  戦後強くなったのは女性と靴下。せんごつよくなったのはじょせ いとくつした。Ami a háborút követően erősebb lett, azok a nők és zoknik.  う

Nők a japán közmondásokban , második felvonás.   anyós-meny kapcsolat:  秋かます嫁にくわすな。あきますよめにくわすな。Az ősszel fogott csukát ne engedd a menynek (az a legfinomabb). 嫁と姑、犬と猿。よめとしゅうとめ、いぬとさる。Meny és anyós, kutya és majom (nem jönnek ki jól).  Az anyósok gyakorta durván bántak menyeikkel, talán bosszúból saját fiatalkori szenvedéseik miatt...  姑のかたきを嫁が討つ。しゅうとめのかたきをよめがうつ。A meny, akit szívatott az anyósa, szívatja az ő menyét is revánsból.   Manapság jobb a helyzet, ami annak is köszönhető - hogy az előző korokkal szemben - anyós és meny nem élnek együtt.  özvegyek:  三度の火事より一度の後家。さんどのかじよりいちどのごけ。Jobb háromszor tűzesetet megélni, mint egyszer özveggyé lenni.  後家の見せかけ数珠はおくもみ。ごけのみせかけじゅずはおくもみ。Egy özvegy azt állítja, gyászolja férjét (de szívében más férfi után vágyakozik).  女やもめにはなが咲く。おんなやもめはねがさく。Egy özvegy kicsinosítja magát (hogy vonzza a férfiakat).  A első mondás az özvegység szomorú voltára utal, míg a másik kettő azt feltételezi, hogy egy nő nem élhet e

A közmondásokat, mint az emberi bölcsesség gyümölcseit szokták volt tekinteni, melyek a felhalmozott tudást örökítik generációról generációra, s egy adott kultúra gondolkozásmódjának számos aspektusát világíthatják meg. A japán mondásokat - mint a világ bármely más nyelvének mondásait - illetően is számos nővel kapcsolatos létezik, az elkövetkezők jobbára a hagyományos japán nőképről festenek plasztikus képet, s az kevésbé pozitív:  alsóbbrendűség:  女は三界に家なし　おんなはさんがいにいえなし。A nőnek nincs saját otthona az életének három szakasza során [fiatalon az apjának engedelmeskedik, házastársként a férjének, a férje halálát követően a fiának; kínaiul is van egy erre utaló mondás: 三从四德 ].  男尊女卑。だんそんよひ。A férfit tisztelettel kezelik, a nőt megvetéssel. ostobaság: 女人に賢人なし。にょにんにけんじんなし。Bölcs nő nem létezik. 女の話は一里限り。おんなのはなしはひとざとかがり。A nők beszéde nem hagyja el a falut (pontosabban, kínai mértékegységgel nézve egy li 500 méter, míg japánnal 2.44 mérföld (?), a lényeg viszont az, hogy a m

" A nagyértékű textíliák mellett a szerző által a gésákról készített fotók segítenek bemutatni a kiotói Gion negyed látványos divatját. Kyoko Aihara a megnyitót követően vetítéssel egybekötött előadást tart hagyományról, kézművességről, szokásokról és szabályokról is, melyek körülveszik a szórakoztatást művészien művelő hölgyek misztikusnak tekintett életét " - akadtam a hírre nemrégiben, bár a megnyitóról lemaradtam, de gondoltam attól függetlenül is érdemes lesz megnézni. Kicsit nagyobb szabásúra számítottam, bár kétségkívül szép kimonók voltak közszemlére téve, valamint többnyire maiko -król készült felvételek, illetve pár általuk használatos tárgy. Mindez egy rövidke vetítéssel megspékelve. A fenti képen maiko-k egyedi névjegyei láthatóak. Oh, a mesés Gion... Nem túl nagyszabású volta ellenére mégiscsak egy igényesen megrendezett kiállításról van szó, különböző kimonókkal, valamint gyönyörű fotódokumentációval. Ergo megtekintendő. Hely: Ponton Galéria . 1015 Budapest, B