Doufukuai

A japán kocsmológia tudományos bejegyzések ezen epizódja Ōsakából jelentkezik, hiszen a város szorosan kötődik az Asahi sör történetéhez . A Sapporo sör kapcsán már volt szó nagyvonalakban az Ōsakai Sörművekről (大阪麦酒), s ezúttal visszamegyünk annak kiindulópontjához is. Asahi sörténet következik. A sör Japánban valamikor az 1800-as évek második felében jelent meg először, mikor is az a bizonyos Matthew Perry amerikai tengerésztiszt Japán kereskedelmi és diplomáciai megnyitásának kikényszeritése során mellékesen egy pár láda sört is adott a Tokugawa shógunoknak - mintegy jelezvén hogy nem lesz az olyan rossz Gaikokuval üzletelni -, ami mint utóbb kiderült a japánok számára is nagyon tetszetős italnak bizonyult.  Ez volt tehát az az időszak, mikor is Japán rohamos modernizációjával párhuzamosan a sör (és a whisky is) is kezdett elterjedni a szigetországban, a kezdetekkor viszont még csak főként import sörökre hagyatkozhattak Japánban, hiszen nem állt rendelkezésre a nagyi

A japán kocsmológia tudományos bejegyzések sorában soron következő állomás Tōkyō kocsma-Bermuda háromszögébe fog bevezetni, amit a Denentoshi vonatvonalon található Sangenjaya (三軒茶屋) állomás közelében kell keresni Sankaku chitai (三角地帯) elnevezés alatt, mely "háromszög térség" jelentéssel rendelkezik a terület formája miatt.  Úgy első blikkre talán Shanghai Tianzifangjához tudnám hasonlitani, már ami a kissé bohém atmoszférájú, egymásba torkolló szűk sikátorok zegzugos kialakítását illeti. Habár itt jobbára csak a szesz folyik, na meg a jobbnál-jobb falatok régimódi izakayák illetve hipszter újhullámos éttermek és bárok személyzetének tálalásában. Yakitori, yakiniku, takoyaki, curry, gyoza, kushikatsu, karaage - csak mi hirtelen eszembe jut a számos izakaya portékájából.  Életkortól függetlenül talán mindenki találhat magának valami szimpatikus kis krimót az űbermájer bonvivánoktól a begyepesedett szeszegerekig. S ahogy a 246-os főútról bekanyodunk e vala

Az első kriminálisan szar kocsmológia esettanulmány, amit egy whisky bárról írtam, még Nanjingban került elkövetésre , életemben először ittam egy menő bárban, és szerettem volna valamit írni a bárról meg a whiskyről is. Csak hát írni nem tudtam és a whiskyről is halvány fingom volt.   Most így utólag visszaolvasva e posztot, tényleg nem tudom mitől szartam be ennyire, a menüt nézve elég szegényes a nanjingi Finnegans wake portékája, ám ami e bejegyzésből továbbra is megállja a helyét, hogy Nanjingban vélhetőleg ezzel is az élmezőnyben van a Déli Főváros kocsmáinak lajstromjában. (Apropó ha tévednék és tudsz valami tuti whisky bárt Nanjingban, kérlek ne tartsd magadban s nyomj és kommentet!) De most, hogy hét évig ültem a fügefa alatt, kurva nagy szakértővé avanzsálódtam, s éppoly messzire söpröm az ártó mentális tényezőket mint a Glenfiddich 12-t.  Természetesen visszaszívom az utóbbit csak olyan menőnek tűnt leírni. Akárhogy is, mióta megszerettem a whiskyt, azóta ig

Sapporói kiruccanásom bizony nem pusztán a whiskyről szólt, hanem legalább annyira a sörről is, igyekezvén a képzelt Hokkaidói szesz-ekvilibrium betartására. A japán kocsmológia tudományos blogsorozat következő epizódjában a Sapporói sörmúzeumról, illetve magának a Sapporo sör történetéről lesz szó. Régen, ha utaztam, minden múzeumot megnéztem egy városban. Szépművészeti, folklór, nemzeti történelmi, Tōkyōban még egy parazita múzeumot is . Isten báránya, könyörögj érettem . Mentségemre legyen szólva, hogy ma már viszont csak olyan múzeumba járok, ahol sörözni is lehet. A Sapporo Bīru Kabushiki-gaisha (サッポロビール株式会社) egyébiránt Japán legelső saját sörmárkája 1876-os alapitásával, ami mindenekelőtt Seibei Nakagawa (中川清兵衛, 1846 - 1916) sörfőző mester nevéhez köthető. Ezzel a videóval hangolódj rá, miféle tökös dolog volt ez: Mig Masataka whisky-ügyben járt a skótoknál, addig Nakagawa elsőként japánként a németeknél kötött ki végül, hogy ott a sörfőzés tudományát e