Doufukuai

Év végi, hagyományosnak mondható fotó-összegző poszt következik, melyben az idei legjobb 15 fotómat próbálom meg összeválogatni. Az idén elégedettebb vagyok, mint tavaly , bár lehet hogy pusztán azért, mert sokkal több fotót készítettem. Igazából bele se merek gondolni, mennyit, de hát ennek főleg az új váz, a D500 az oka, ami tényleg sokat segített elsősorban a madárfotózás szempontjából. De haladjunk csak kronológiailag, s kezdjük valahol a zimankós Chichibuban, Misotsuchi jégcsapjaival: Kellemes túra volt, a tököm is lefagyott mire végeztem a fotókkal, még szerencse hogy találtam némi tüzet, és Ichiro's Maltot . Viszont megérte! Misotsuchi jégfala valóban nem mindennapi látvány, remélem e fotó is valamennyire képes visszaadni.  Az ugró majom. Február havában Nagano hófödte hegyeibe mentünk, hogy vértelenül vadásszuk le a hírös makákókat. A Pokolvölgye-majmai azonban nem voltak túl kooperatívak, és nem túl sok csita-jakuzzis fotóm lett, mindenestre legalább ezt a pill

Noshát ismételten az év végére járunk, eljött hát az idő az idei top 15 fotóm kiszortirozására. Ami ezúttal nem volt könnyű feladat, hiába készítettem 10,000-nél is jóval, de jóval több képet, valahogy az idén nem volt meg a szikra, egyetlen egy fotómtól sem szartam össze magam, olyan közepesen kurvaszar kategóriájú képekből, kesernyés káromlások közepette készült kollekció következik, ne kövezzetek meg, jövőre még jobban gambaru meg minden .   Orfeusz-bülbül , nihongóul hiyodori (ヒヨドリ) becsületes neve e madárkának, amit a 200-500-al sikerült szentimentálisan közelre hozni, a szupertele az egyetlen új objektív volt az idén, de majdhogynem a legtöbbet használt is. Ez a fókusztáv nagyjából elég madarazni, 5.6 rekesszel még a bokeh is elmegy. Halas Guernica , Nishinipporiból, ebben a képben semmi különleges nincs de nekem valahogy tetszik, olyan mintha bele lehetne magyarázni valami mélyebb jelentést, nem? Lehet túlzás, de próbáld meg!   A Denentoshi-vonal fölött bukik le a N

2017 december közepén járunk, s mivel nemsokára hazaugrok egy kicsit, még mielőtt belevetődnénk az idei karácsonyba, visszapislantunk a 2017-es évre, azon belül is a kedvenc fotókra , ami az utóbbi pár év óta már-már hagyománnyá válik a blogon. Az idén számolni se tudom, mennyi kép készülhetett, minimum 14-15,000 fotó rejtőzhet az ezen esztendő számára nyitott mappákban. Ezekből kisérlem meg kiszortirozni ki a legjobb, de legalábbis legkedvesebb 15-öt, lásd alább: Három alkalommal próbálkoztunk a Skytree bevételével, mióta Tōkyōban élek, s idén harmadik alkalomra végre sikerült - és azt mondom megérte: az esti fényekben vibráló, gigászi metropolisz látványa valóban nem mindennapi. Nem mellesleg, a 350 méter magason lévő kilátóban jöttem rá, hogy nekem kell egy drón . Divatguru az Omotesandōról - nem lehetett nem lefotózni e figurát! Vizcseppek az eső után - Numappara ködgubába burkulózótt lápvidékén barangoltunk, az egyik legjobb idei kirándulásunk során Backstreet B

Először azt gondoltam korai még, bár ha jobban belegondolok tulajdonképpen már nem nagyon fogok kamerával fotózni az idén Japánban, igy voltaképpen akár össze is válogathatom a kedvenc 2016-ban lőtt képeim lajstromát. Idén egy nagyon szerény becsléssel is legalább 10,000 alkalommal sütöttem el az exponálógombot különböző eszközökön. Ebből válogatok ki néhány kedvesebb darabot alábbb: Setagaya Boroichi csendélet - az évenként két alkalommal megrendezendő bolhapiacon ahogy a kép illusztrálja mindenféle kincset érő ócskaságot szerválhatunk magunknak, a yataiok révén pedig pár finom falatkát is.  Ő az Orákulum a Nonbei Yokochóról , Shibuyánál. Egy szaké mellett megjósolja a jövődet. Vicc. Igazából nem jósól, de lehet nála inni.  Ez pusztán egy iphone-os kép, ahogy az utcán sétálva félnézve az égre érdekes perspektivát találtam, kivált az épület ablakiban visszatükröződő felhők tetszettek meg. Gondolkodom egy kompakt gép beszerzésén, amit mindig a táskámban tarthatok hasonló ad