2016 top 15

Először azt gondoltam korai még, bár ha jobban belegondolok tulajdonképpen már nem nagyon fogok kamerával fotózni az idén Japánban, igy voltaképpen akár össze is válogathatom a kedvenc 2016-ban lőtt képeim lajstromát. Idén egy nagyon szerény becsléssel is legalább 10,000 alkalommal sütöttem el az exponálógombot különböző eszközökön. Ebből válogatok ki néhány kedvesebb darabot alábbb:

Setagaya Boroichi csendélet - az évenként két alkalommal megrendezendő bolhapiacon ahogy a kép illusztrálja mindenféle kincset érő ócskaságot szerválhatunk magunknak, a yataiok révén pedig pár finom falatkát is. 

Ő az Orákulum a Nonbei Yokochóról, Shibuyánál. Egy szaké mellett megjósolja a jövődet. Vicc. Igazából nem jósól, de lehet nála inni. 

Ez pusztán egy iphone-os kép, ahogy az utcán sétálva félnézve az égre érdekes perspektivát találtam, kivált az épület ablakiban visszatükröződő felhők tetszettek meg. Gondolkodom egy kompakt gép beszerzésén, amit mindig a táskámban tarthatok hasonló ad hoc inspriációk vajúdta szituációk jobb minőségű megörökitésére, de néha egy teló is tudja tenni a dolgát, hisz mindig az a legjobb kamera, ami éppen nálad van...

Hacsiko és a Salaryman - háttal egymásnak, Shibuyánál. Shibuyára gyakran járok fotózni, mert közel van hozzám és mindig beleütközik az ember egy érdekes arcba vagy dologba. 

Szintén Segagaya, szentjánosbogár fesztivál (蛍祭り) a forró és párás augusztusban, a nyári japán matsuri-dönping idején kerül megrendezésre a hotaru buli, ergo kaja-pia, és a közeli szentélyben pedig vadászhatnánk az illumináló bogarakat, ha nem lennénk tizmillióan és nem ijesztenénk el őket. Ettől függetlenül jó buli. 

Három modern muskétás - a mobilfüggő digitális népbetegség minden modernkori társadalom rákfenéje, én sem vagyok jobb, ha tehetem mindig és minden egyes másodpercben a telefonom bámulom, ahogy a delikvensek itt Shibuyánál. Mivel önkéntelen ilyen szépen pózoltak mind a hárman, a Yamanote sinek mentén kivulről nem győztem fotózni őket. 

Sagamikónál van egy elég lepra, shówappoi vidámpark aminek a legfőbb szenzációja, hogy kivilágitják az estére. A kék 50 árnyalata ha nem is, de néhány megfigyelhető a képen, kiváltképp hogy pont a sötétedés előtti kék órában készült e kép. 

Árnyékvadászat - fekete-fehérben jobban látszik a kontraszt, ezért fekete-fehérben készült. Owari.

Shibuya Kawaii Mortal Kombat: Lord Hacsikó VS A Rettenes Bogár

Kawaguchiko az este. Egy nyári végi kirándulás alkalmával elmentünk a Fuijihoz (illetve a közeli öngyilkos-erdőbe is)

Mizonokuchira még gyakrabban járok, mert itt lakom a szomszédban és televan izakayákkal. A bácsika az ablakban süti a yakitorikat, én meg mindig jól lefotózom, ha arra járok. 

Ryogaku - itt aztán tényleg semmi nincs az Edo Múzeumon kivül, hacsak az állomás közelében lévő falak vidám illuszrációit nem számitjuk. A falfestések közelében efféle derűs képeket lőhetünk.

b

Itt nem történet egyéb, minthogy belebambultam a bambuszokba a Nezu múzeumban. 

Megint Mizonokuchi, ezúttal eső után, pocsolya kontraszt egy szennyes kis sikátorban. Mizonokuchit a mocskáért szeretjük. 

Számtalanszor is Shibuya. Szereztem egy nd 1000-res szűrőt és azzal okoskodtam, aztán pedig ez lett a kedvenc képem az idén. 

Nagyjából igy képződött le a 2016-os év képekben, mely módfelett isogashii volt, ezért sajnos nem jutott annyi idő a blogra, mint szerettem volna. Pedig ezernyi tofuszelet vár megosztásra ezután is - úgy fest a nagyobb része már az újévre marad. Mindazáltal nagyon is nézek elébe, s remélem az olvasó is! Köszönöm a figyelmet!

Kapcsolódó bejegyzések:

2015 top 15 - a tavalyi év termésének legjava