Doufukuai

2012-re esik  Léi Fēng  halálának 50. évfordulója, s az utóbbiakban talán kissé megkopott, egykori kultúrikont ennek megfelelően idén igen nagy fejhajtás övezi.  Számot vetés az elmúlt évekkel, visszatekintés az örök derűs, infatigábilis, megfeddhetetlen fiatal elvtársra; a kérdésfeltevés, hogy az elmúlt generációk mit tanultak Léi Fēngtől, illetve, hogy a mai generációk mit tanulhatnak tőle. Elsőként is, in medias res  Léi Fēng bölcseletének határtalan tengerében búvárkodunk egy kicsit,  melyek (néhány segítőkész kortárs pártfunkcionárius által szerényen feltuningolt, avagy teljes egészében általuk írt) naplójából valók, szabados interpretációban: "人的生命是有限的，可是，为人民服务是无限的，我要把有限的生命，投入到无限的“为人民服务”之中去。”  "Az emberek élte határok közé szorul, mindazáltal az emberekért tett szolgálat határok nélküli, korlátolt életemet a korlátlan emberi szolgálatokért szeretném felhasználni" "一个共产党员是人民的勤务员，应该把别人的困难当成自己的困难，把同志的愉快看成自己的幸福。”  "Egy kommunista a nép szo

Három évtizeddel azelőtt, hogy a nacionalisták hatalma csúcsára jutott Shàng​hǎi -ban, Kína legnagyobb városa a modern ipari szórakozás fellegvárává vált. A korai elektromosság nyújtotta új élvezetek, teaházak és kurtizán negyedek, valamint az irizáló éjszakai élet fényei kocsmákban, táncházakban, bordélyházakban jellemezték az egykori Kelet Párizsát .  Ennek megfelelően lakosságának szabadidős tevékenysége az elit társalgóktól a tömegszínházakig, szerencsejátékokig, fogadásokig (lóverseny, kaszinózás), hagyományos regionális időtöltésekig ( helyi dialektusban énekelt operák hallgatása), kínai-külföldi társasági érintkezésekig, prostituáltak és kurtizánok látogatásáig terjedt. Az új, nemzetet irányító Guó​mín​dǎng egyes vezetői nagyszerű lehetőséget láttak a Shàng​hǎi-i szórakoztatóipar magukhoz ragadásában, egyrészről bevételeik növelése érdekében, másrészről mintegy bizonyításul a franciák, japánok, és egyéb nemzetek által ellenőrzött városrészeknek, hogy a kínaiak ma

Mi történt 1927 szeptemberében? Nem más, mint a Qīushōu Qǐyì ( 秋收起义), vagyis az " őszi termés-felkelés ", mely mint utóbb kiderült, meghatározónak bizonyult Máo​ Zhǔ​xí (毛主席), és a KKP szempontjából. Részlet szakdolgozatomból. Az augusztus 7.-ei tanácskozást követően Mao-t társaival együtt Hunanba utasították, a felkelés helyszínére, s augusztus 20.-án a KKP KB-hez intézett levelében a következőket írta: „Kína objektíve már rég elérte 1917-et, régebben azonban azt hittük, hogy 1905 szintjén vagyunk. Ez igen súlyos hiba volt. A munkások, parasztok, és katonák tanácsainak létrehozása a jelenlegi objektív feltételeknek tökéletesen megfelel, s azonnal és határo zottan kell fellépni a munkások, parasztok és katonák politikai hatalmának megteremtéséért négy tartományban: Guandongban, Hunanba, Hubeiben és Jiangxiban.”[49] A Hubei tartománybéli pártvezetők is készhez kapták a felkelésről szóló értesítéseket. A Gandong-i parasztfelkelőket felbujtották a Nanchang- felkelés résztvevői

"Tanulj Lei Feng-től, jó példakép" - a szlogen szerént. Ki ez a gépkarabélyával a messzeséget pásztázó, már ránézésre is echte kínai hazafi? 雷锋 Léi Fēng (1940-1962) a Kínai Népi Felszabadító hadsereg katonája volt, kiből fiatalkori halálát követően a KKP propagandájának zászlóvivője, a szerénység s önzetlenség manifesztációja, a fiatalság útmutatója lett. Mao Zedong kezdeményezte személyének ilyetén való - mint nemzeti példakép - "felhasználását" az 1963-ban indult posztumusz-kampánnyal, a 向雷锋同志学习 - " tanuljunk Leifeng elvtárstól ", mely elsősorban az ifjúság számára szólt. Közvetlen Mao halálát követően sem merült feledésbe neve, sőt afféle kulturális ikonná nőtte ki magát, s továbbra is az önzetlenség, szerénység és munkának élés megtestesítőjeként forgott neve szájról-szájra. A poszt-Mao éra politikusai viszont nem látták jónak a Leifeng-propaganda erőltetését, lassacskán elhalványult a Leifeng-láz, bár ma is lehet képével ellátott pólókat,

Most a Holdújév kapcsán valami szépet szerettem volna írni, ergo mélyen megindító szemelvények következnek a Kínai Kommunista Párt legjobbjainak erkölcsnemesítő tetteiről. Zewa Softis hiányában csak nagykorú felügyelete mellette ajánlott: A japán-ellenállás idején Yan'an -ban [prefektúra Shaanxi-tartományban ] a KKP Központi Bizottságának vezetőinek nem volt automobilja. Akármerre is jártak, mindig lovon, vagy gyalogszerrel tették meg az utat. Egy hazaszerető, külföldön élő kínai honfitárs két gépkocsit adományozott ezért számukra. Az autókért felelős elvtárs elsőként is Mao Zedongnak juttatott egyet belőlük. Mao ezzel szemben kijelentette: " az egyik járművet a katonai ügyek szükségleteinek érdekében használjuk fel, míg a másikat az idősebb elvtársak javára. " Ezen elveknek megfelelően egy autót Zhu De katonai megbízott számára, egyet pedig a Yan'an-i ' öt öreg " - Xute Li , Dong Biwu , Xie Juezai, Lin Baibo , Wu Yuzhang - részére juttattak. Ámde min

Ma van október 1-je, a legfontosabb nemzeti ünnep Kínában, a Népköztársaság kikiáltása, erről szól az alábbi poszt. 1949. szeptember 21-én Pekingben megkezdte ülésezését Kína Népi Politikai Tanácskozó Tes tülete (a pártok, a tömegszervezetek, a hadsereg, és a nemzetiségek képviselőiből) ahol elfogadásra került a Kínai Népköztársaság programja, mely az 1954-es alkotmány elkészültéig az állam alaptörvényeként funkcionált. A program a szocializmus bevezetésével kapcsolatban [1] fokozatosságra törekedett, s az egységfrontot hangsúlyozta. A Tanácskozó Testület szeptember 30-án megválasztotta Mao Zedongot a központi népi kormány élére, s Mao 1949. október 1-jén a Pekingben (melyet az új program fővárossá nyilvánított), a Tian Anmen téren kikiáltotta a Kínai Népköztársaság megalakulását, s felvonta az ország zászlaját, az ötcsillagos vörös lobogót. [2] E napon vált Mao Zedong ötszázötvenmillió ember tejhatalmú urává. Jóllehet a harcok ezzel nem fejeződtek be, csak október közepére sikerült K

Folytatólagosan következik Mao Zedong és a Kínai Kommunista Párt története, a shaanxi-incidenst követően járunk, hol a japán invázió kapcsán láts zólag felfüggesztődött a KKP-GMD antagonisztikus összekülönbözése, elsősorban a közhangulat nyomására. Mint láthatjuk azonban, egyik fél sem gondolta ezt igazán komolyan, viszo nt a komcsik reme kül kihasználták a kvázi-fegyverszünet, a suo pl acito pszeudo-egységfront nyújtotta legitim kereteket: igencsak kiheverték a hosszú menetelés vérveszteségét... Az ultimátumot követően a japán haderő bevonult Pe kingbe és Tianjin - be, a nyomasztó technikai fölény ellenében fellépni k éptelen kínai csapato k kénytelenek vo ltak visszavonulni. Ezt követően a jap ánok Sanghajba tették át h adszínterüket, feltételezve, hog y ezzel k apitulációra kényszeríthetik Kínát. November 12.-én Sanghaj elesett, Decemberben 12.-én Nanking is, hol irtózatos mészárlást végzett a japán haderő. Noha a japánok által l erohant közép-kínai or szágrészen számos nyug