Doufukuai

Az urbánus kalandozások sorozat soron következő kilencedik részében ezúttal egy elhagyott katonai létesitmény, a Fuchū légtimászpont (米軍府中基地跡) felkutatására indultunk. A támaszpont eredetileg a Japán Császári Haderő kötelékébe tartozott, 1940-1945 között, majd Japán kapitulációját követően a megszálló amerikai hadsereg tette rá a kezét, mi több 1957-1974 között a Japánban állomásó USA haderő főhadiszállásáva lett.  1975-ben a támaszpont végül visszakerült Japánhoz, néhány kommunikációs berendezés kivételével. A teljes terület kb. harmada a Japán Önvédelmi Haderő (JSDF, 自衛隊) kötelékébe került, másik része park, a létesitmény északi részén található szatellit adókat és a hozzájuk tartozó objektumokat pedig az enyészetnek ajándékozták az 1980-as években, és egészen a mai napig nem vették vissza tőle. Ezeket indultunk ma felkeresni. A fenti és a lenti képen a terület feletti google mapsről bezoomolt képeket láthatjuk. A reggeli szakadó esőben bicajra pattantam, reméltem annyival

Először azt gondoltam korai még, bár ha jobban belegondolok tulajdonképpen már nem nagyon fogok kamerával fotózni az idén Japánban, igy voltaképpen akár össze is válogathatom a kedvenc 2016-ban lőtt képeim lajstromát. Idén egy nagyon szerény becsléssel is legalább 10,000 alkalommal sütöttem el az exponálógombot különböző eszközökön. Ebből válogatok ki néhány kedvesebb darabot alábbb: Setagaya Boroichi csendélet - az évenként két alkalommal megrendezendő bolhapiacon ahogy a kép illusztrálja mindenféle kincset érő ócskaságot szerválhatunk magunknak, a yataiok révén pedig pár finom falatkát is.  Ő az Orákulum a Nonbei Yokochóról , Shibuyánál. Egy szaké mellett megjósolja a jövődet. Vicc. Igazából nem jósól, de lehet nála inni.  Ez pusztán egy iphone-os kép, ahogy az utcán sétálva félnézve az égre érdekes perspektivát találtam, kivált az épület ablakiban visszatükröződő felhők tetszettek meg. Gondolkodom egy kompakt gép beszerzésén, amit mindig a táskámban tarthatok hasonló ad

Két hete kb. láttam valamit plakátot hogy Nikkōban micsoda kouyou (紅葉) pornó van, ilyképp újfent Napsugár városkájába tettünk egy kitérőt. Komoly dolog ám ez Japánban, imhol egy kouyou térkép csak Nikko városára vonatkozólag, hogy melyik területeken tekinthető még meg s már nem az irizáló őszi abszcisszió. Ami kapásból pozitivum volt, hogy az állomás, valamint a fő attrakciónak számito Sinkyo és Toshogu körül még őszi levél level 999 -en pörög az ősz. Ami szép: Nem is mi lettünk volna, ha az első napunkon nem szakad az eső. De mi voltunk és szakadt. Egyik kezemben esernyő, a másik kezemben gópró, a másik két kezemben a kamerám lett volna egy alkalomhoz adekvát négykezű világban, a hideg valóságban azonban pusztán két kézzel kellett beérnem, ami temérdek sok bénázáshoz vezetett, remélem az alábbi kép esőcseppjei kellően drámaiak ahhoz, hogy érzékeltessék e szituáció kihivását: Toshoguba nem mentünk be mert már egyszer voltunk. Na nem ez volt a legfőbb ellenvetés elle