Nikkō újratöltve

Két hete kb. láttam valamit plakátot hogy Nikkōban micsoda kouyou (紅葉) pornó van, ilyképp újfent Napsugár városkájába tettünk egy kitérőt. Komoly dolog ám ez Japánban, imhol egy kouyou térkép csak Nikko városára vonatkozólag, hogy melyik területeken tekinthető még meg s már nem az irizáló őszi abszcisszió. Ami kapásból pozitivum volt, hogy az állomás, valamint a fő attrakciónak számito Sinkyo és Toshogu körül még őszi levél level 999-en pörög az ősz. Ami szép:

Nem is mi lettünk volna, ha az első napunkon nem szakad az eső. De mi voltunk és szakadt. Egyik kezemben esernyő, a másik kezemben gópró, a másik két kezemben a kamerám lett volna egy alkalomhoz adekvát négykezű világban, a hideg valóságban azonban pusztán két kézzel kellett beérnem, ami temérdek sok bénázáshoz vezetett, remélem az alábbi kép esőcseppjei kellően drámaiak ahhoz, hogy érzékeltessék e szituáció kihivását:

Toshoguba nem mentünk be mert már egyszer voltunk. Na nem ez volt a legfőbb ellenvetés ellene, ellenben a bejáratától a halál faszáig kanyargó esernyős emberszőlők enumerációja: gondolom mindenki úgy volt vele, ha már idáig elmásztak, ha addig élnek is  de mindenáron be akartak menni. Nem is ez volt desztinációnk célja, ellenben a nem túl messzire lévő Chuzenji-tó, ahol szállásunk is volt. Ahogy odaértünk, nem hagytuk ki a Kegon vizesést, ami egy nagy fekete-fehér vizesés. Olyan szinten Mordor hogy hirtelen nem tudtam hogy nem-e véletlen Shanghai külvárosában vagyok-e. Ezt figyeld:

Aztán a térképre nézve, érdekelt volna a korabeli olasz, illetve brit nagyköveteknek a nyaralóhelye, ami látszólag nem volt túl messze a tó partján lévő szállásunktól. Az információs bódéban ülő nénikét meginterjúvoltuk hogy mit gondol az ötletünkről, ő pedig azt javasalta ne legyünk hülyék ilyen időben 40 percet gyalogolni, hiszen busz sincs. Jogos.

Délután háromkor volt a becsekkolás a szállásunknál, fél háromra megérkeztünk. A bejáratnál volt egy fotó, hogy az a dagi japán tarentó is járt itt, akit azért fizetnek hogy felzabál mindent Japán szerte és aztán összeszűkült szemekkel azt mondja mindenre amit megkóstól hogy umai (fincsi). Szóval 2:30, itt vagyunk, mondjuk a recepciós bácsikának, aki az órájára néz: hát de önök 3-kor csekkolnak be, nemde? De, de eső is van, hideg is van, kicsit előbb mégérkeztünk és arra gondoltunk addig esetlig itt hallban el tudnánk... - mondom.

Hát azt nem lehet - mondja a bácsika.  Nincs kész a szobátok. Háromra gyertek vissza. Miért nem sétáltok el addig megnézni az olasz nagyköveti nyaralóhelyet? - veti föl a kérdést. Pár perc séta arra... - mondja.

Az anyádért.

Most beszélt le minket a nénike a sarokról hogy kb. negyvenc perc séta lenne. Szóval háromig el áztunk-fáztunk a környéken, Kayónak a 太阳-ot énekeltem majd morgolódva betoppantunk háromra. Amúgy a hely maga jó volt, van itt valami hires burger a tochigi prefektúra hires marháiból, nem volt rossz de azért nem szartam össze magam tőle. Az uzsidoboz japán tévés tuti az egekig magasztala. Aztán kimentünk még egyet sétálni, egy percre kitisztult az ég aztán rögvest besötétetedett és ilyen Álmosvölgyes ködös Albionos misztikum telepedett az egész tóra. A Chuzenji amúgy több, mint 1200 méter magasan van. Ennyi látszott a közeli Férfiúi test (男体山) hegyéből.

Nikkōban amúgy jók a pogramok, csak sok a köcsög

Na de reggel virradóra kisütött a napokcsa is.

Pattanj babám, megyünk a mocsárba - nem ez volt a legromantikusabb mondat az életemben, de valójában egy nagyon szép lápvidékre, Senjougaharába mentünk. Tudom nem hangzik meggyőzően, nézd inkább a képeket, meglehetősen diverz tájakon barangolhatunnk végig:

Alább pedig az eddig sosem láttott fergertes videó:

Senjougahara marshlands from Tamás Dóczi on Vimeo.

Akanuma állomáshoz kell megérkeznünk, ahol egy elágazás van a lápvidék és az erdő között. Két évvel ezelőtt az erdő felé mentünk, itt láthatsz képeket belőle. Utóbbi, hol most jártunk, izgalmasabb. Kora délutánra visszatértünk az állomás közelébe, lőttem még tiz-csitrillió képet az extatikus őszi látványorgiáról, de nem untatom már az olvasót ennél többel:

Owari. Nikkō nagy kedvencünk, jövőre is tuti visszamegyünk. Talán tavasszal lenne érdemes ezúttal.

Kapcsolódó bejegyzések:

Nikkō - a korábbi trip

Kamakura - Daibutsu

Nara - bazi nagy Daibutsu

Kawagoe - nincs Daibutsu

Aokigahara - hullajó túra a Fujinál