Ugrás a fő tartalomra

精选博文

I ♥ 侬

Japán folklór vol. 8 - Umibōzu, a tengeri szerzetes

Ha ismeretlen vizeken, furcsa hullámok közt hánykódva találod magad a hajódon, előfordulhat, hogy éppen az umibōzu (海坊主) ergo "tengeri szerzetes" figurájával találkozol a japán mitológia szerint. Folklór sorozat, 8. epizód következik. 
Kuniyoshi:  Tokuso, a tengerész és a tengeri szörny című műve
Az umibōzu, vagy más elnevezésekben umi boshiként (海法師) illetve umi nyudóként (海入道) ismert entitások (a boshi 法師 és nyudō 入道 egyaránt buddhista papra utal, az előbbi a "Buddha taninak mestere/tanítója, míg utóbbi "az Útra lépett" vagyis a szerzetesi hivatást megkezdő személy). Maga az elnevezés közvetlen kapcsolatban van a lény megjelenésével is, hiszen a kerekded formájú Umibōzu fejének alakja éppen egy borotvált fejű szerzetesével mutatott hasonlóságot. Bár ebben ki is merül a buddhizmushoz való kapcsolat (egyes nem megerősített nézetek szerint a umibōzu vízbe fulladt szerzetesek szelleme lehet, ám ez korántsem széles körben osztott nézet. 

A legendák szerint az umibōzu csendes vizekből emelkedik ki, és magát a megjelenést a tengeri viharok hírnökének is tartják, melyet számos furcsa egyéb tengeri jelenség szokott volt kísérni. Legtöbbször félelemet keltenek, így általában a halászok az umibōzut látván nem indulnának addig útra, míg a vizek teljesen le nem nyugszanak. 
A umibōzu leírása a legkülönbözőbb formákat ölti, tulajdonképpen bármi lehet egy szőrös, ámbrás cetre emlékeztető lénytől egy gyönyörű nőig, ki félelmetes szörnyeteggé képes változtatni alakját. Az úgymond klasszikus umibōzu ábrázolások mindenekelőtt az ukiyo-e művekből köszönnek vissza, mely általában egy a tengerből kitüremkedő óriási, sötét fejet, és egy jókora szempárt foglalt magába. Méretét illetően egyaránt lehet gigászi, és vannak beszámolók egészen kicsiny példányokról is, alig méteresekről, melyek utóbbiak egyesek szerint fiatal, míg az óriások a kifejlett umibōzuk. 

A hajókra való támadás során belecsimpaszkodnak a hajótestbe, vagy éppen hosszúra nyúló kezeikkel az árbocba kapaszkodva lehúzzák azt a mélybe. Egyes elmondások szerint támadás során a "kuya kuyát" vonyítanak, a kisebb példányok pedig "oitatát" üvöltik fájdalmukban, mikor a tengerészek az evezőkkel aprítják őket. Van olyan nézet, mely szerint dohányfüsttel lehet a legjobban távol tartani őket. 
A legtöbb kutatás szerint az umibōzu legendája alapvetően a természeti jelenségek félreérésére vezethető vissza. Ilyen lehetett akár egy méretes tengeri teknős páncélja, vagy egy masszív medúza raj a víz felszínére való kerülése, vagy pusztán a sötét viharfelhők képződése a távoli horizonton. Egy további magyarázat egy viszonylag ritka jelenséget tekint a legenda eredetének, mégpedig az ún. elvadult, vagy szörnyeteg hullámokat (rogue waves/巨大波), melyek a kiszámíthatatlan, és az átlagos hullámmagasságnál sokkal nagyobb – azok magasságát 2–3-szor is meghaladó magasságú – irdatlan erejű, szél keltette hullámok. E szörnyeteg hullámok számos hajó eltűnésének lehettek valószínű okai, hiszen a lehető legnagyobb méretű hajókra is komolyt veszélyt jelent, ám létezésükben egészen 1995-ig kételkedtek, mígnem a norvég partok közelében egy német olajfúró a platformon rögzített lézer-altiméteres tengerszint-magassági adatsor be nem bizonyította végleges a jelenséget. Kétség kívül e szörnyeteg hullámok jelensége tökéletesen illik az umibōzu legendájára. 

Egyébiránt nem meglepően nem pusztán Japán az egyetlen nemzet, melynek mitológiájában hasonló lények szerepelnének, szinte megszámlálhatatlan hasonszőrű tengeri szörny szóló beszámoló van a világ tengerparti területeiről. Valamennyi halászfalu saját folklórral rendelkezik, s ahogy az urbanizáció során e kis települések jelentős kikötővárosokká lettek, az elbeszélések és legendák keveredtek, amik mind hozzájárultak e mitológiai lények diverzitásához. 

A japán wikipédia említést tesz a kínai "kikokutanról", ahol szintén gyakori volt a hasonló jelenségek észlelése, kis keresgélés után azt találtam, hogy a Hainan (海南岛) szigetének közelében lévő partszakaszról, guǐkūtānról (鬼哭滩) van szó, amit "szellem-sírás partját" jelent, és a korabeli elgondolások szerint jobb volt elkerülni, hiszen hemzsegett az umibōzu-szerű lényektől. 
A legtöbb japán természetfölötti szörny/démon, vagyis yōkai (妖怪) helyhez kötött, azaz egy adott földrajzi egység kultúrájában születtek - lásd például a nekomata alakját Japán hegyvidéki területeiről - és mindvégig egyazon területhez voltak köthetők. Ezzel ellentétben az umibōzu legendája Japán-szerte ismert, szinte minden partvidéki területen. Éppen ezért alakja az évszázadok során számos egyéb tengeri/vízi lénnyel keveredett, van ahol funayūrei (船幽霊 / 舟幽霊), "hajó kísértetre" (többnyire hajótörésben elhalálozottak maradványai, akik vízzel ömlesztve süllyesztik el a hajókat, hogy így térítsenek át az embereket oldalukra) utaló leírása dominál, más feljegyzések a kappához hasonló érdeklődéssel megáldott, az emberi ánuszban található lélekgolyóbis, a shirikodama megszerzésére törekvő kreatúrákról számolnak be. 
Tōhoku régióban (東北地方) a halászhajók kifutása előtt a hajó kapitánya a Tenger istennőjéhez fohászkodott a biztonságos vitorlázásért, a korabeli képzetek szerint az umibōzu az imádkozást elmulasztó kapitányok büntetéseként volt tudott. 

A mai Okayama prefektúra (岡山県) területén az umibōzu a Nurarihyon/ Nūrihyon (滑瓢) nevű, magas rangú, tiszteletbeli yōkai alakjával kapcsolták össze, a Seto beltenger (瀬戸内海) tengerészei a tengerből kiemelkedő nurarihyon óriási fejétől rettegtek, mely könnyűszerrel borította fej a hajókat. 

Az Aomori prefektúra (青森県) Shimokita járásában (下北郡) található Higashidōri (東通村) falujában - melynek lakosai egyként cápaevésről híresek (valaha a cápaevés tabunak számított Japánban, mivel a cápák hajlamosak az emberevésre, így valamilyen szinten a kannibalizmussal kötötték össze a cápaevést), a hajókísértet egy változatával, a mōjabunével (亡者船) "a holtak hajójával" azonosították az umibōzut, mely szintén semmi jót nem tartogatott az emberek számára. A mōjabune ellen való leghatásosabb ellenszer a a miso paszta vízzel való összekeverése, majd annak tengerbe öntése volt tudvavevőleges. 

Shizuoka tartomány (静岡県) Kamo járásában (賀茂郡) a régi mesék az umikozō (海小僧) - apropó Nezumi Kozō megvan? - vagyis "tengeri kölyök/papnövendék" kísértetéről szóltak, mely lények hátborzongató vihogással rémisztgették a halászokat. 

Miyagi prefektúra (宮城県) Ōshima szigetének (大島) történeti egy alakváltó umibōzuról számolnak be, melyek egy tengerben úszkáló gyönyörű nő alakját öltik. Ugyanaz a sztori amúgy Iwatében (岩手県) is ismert, a szépséges leány képében tengerbe hívogató umibōzu elnyel miden olyan pórul járt lelket, kik nem képesek ellenállni a csábításnak. 

Mivel ilyen széles körben ismert entitásról van szó, így szemtanúk beszámolójából sincs hiány a történelmi feljegyzésekben. A Tokugawa sógunátus vége felé a Kansei érából (1789 – 1801) való Kanso Jigo (閑窓自語) című elbeszélésekben Osaka tartomány Kaizuka (貝塚市) városából tesz említést arra vonatkozólag, hogy a közeli vizeknél megjelent egy umibōzu, és három napig látható volt, mielőtt visszatért volna a tengerbe. 

A Mie tartományból (三重県) való, szintén a kései Edó-kori Usō Kanwa (雨窓閑話) elbeszélésgyűjtemény szerint az umibōzu minden hónap végén kísértett, így ilyenkor általában tilos volt a hajók kifuttatása. Ki ezt megszegte, annak meg is jelent az umibōzu, és nem volt benne köszönet. 

Wakayama tartományban (和歌山県), Meiji 21. évében (1888-ban) a Miyako Shinbun (都新聞), Japán egyik első napilapja számolt be egy kifogott hozzávetőlegesen 2,4 méter hosszú, kb. 225 -263 kiló közötti umibōzuról, melynek teste világosbarna színű volt, narancssárga szemekkel, krokodilszerű szájjal, homáréhoz hasonló farokkal, mi több, tehénre emlékeztető hanggal rendelkezett. 

Az egyik legfrissebb, a közelmúltból származó említés a Mainichi Shinbun (毎日新聞) újság egy 1971-es lapszámából való, miszerint Új-Zéland közelében tonhalra halászók a halászháló felvonása során egy óriási lényt véltek felfedezni a hálóba tekeredve, amitől igencsak megijedtek, és biztosra vették, hogy valami mélytengeri szörnyeteg lehet. A lény barnás színű volt, erősen ráncos bőrrel, a szemének átmérője mintegy tizenöt centi lehetett a beszámoló alapján. Se orra, se szája nem volt viszont, és testének csak egy része kandikált ki a vízből. Az ügyet a japán óceonográfiai hatóság is kivizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy a tapasztalt halászok vélhetőleg nem tévesztették össze a lényt egy óriás tintahallal, bálnával vagy másegyéb tengeri élőlénnyel. A halászok elmondása szerint a lény vízből kilógó része kb. 1,5 méter hosszú volt, a tengerben maradt teste viszont nagyobb lehetett, mint minden eddigi lénynek, mint amiről tudunk. Lehet hogy éppen az umibōzuról volt szó...

Felhasznált irodalom: 

Zack Davisson - Umibōzu – The Sea Monk

Brent Swancer: Sea Monks, Sea Bishops, and the Mysterious Umibōzu of Japan

http://yokai.com/

Kapcsolódó bejegyzések:

Vízbe fulladt szamurájok lelkei - a Heikegani rákok legendája 

Japán szerzetesek a Tang-kori Kínában - e tanulmányban a korszak tengeri útjainak viszontagságairól is olvashatunk

Hullámsírban az üdvözüléshez - Fudaraku tokai 

A gigantikus tanuki-here - mágikusan flexibilis gigahere

Namazu - a földrengető harcsa, amit néha tanukik püfölnek a heréjükkel

Shirikodama - misztikus lélekgolyóbis az ánuszban

Nekomata - a japán folklór macskadémonja

Japán csáperotika - az ukiyo-e sötét oldala

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…