Ugrás a fő tartalomra

Kutyáknak és kínaiknak tilos - 狗与中国人不许入?

A régi Shanghai kapcsán sokaknak kapásból a "kínaiaknak és kutyáknak tilos a belépés" frázis jut eszébe, mely a Huangpu-park szabályzatai között szerepelt. Állítólag. Az ominózus rendelkezést feltüntető függőtábla mintegy jelképe lett az 1949 előtti nyugati gyarmatosítók agressziójának, a kollektív emlékezettől kezdve a nyugati és kínai historiográfiában is mély gyökeret vert, holott közvetlen bizonyíték a kínaiakat a kutyákkal azonos szintre degradáló rendelkezésre nincsen

Ami bizonyos, hogy az 1928 júniusát megelőző hatvan évben a kínaikat bizonnyal kitiltották a Nemzetközi Telephely (International Settlement) területén belül a Shanghai-i Helytartóság (Shanghai Municipal Council, SMC) kezelésében lévő parkokból. Az International Settlement viszont külföldi koncessziós területet volt: hogy mennyire széttagolt is volt az akkori Shanghai, arról korábban beszámoltunk már a Zöld Banda illetőleg a shanghai-i városfejlődés története kapcsán. A Nemzetközi telephely szigorúan elkülönült a kínai városrészektől, a kínaiaknak nem sok keresnivalójuk volt a nyugati koncessziókon belül, hiába is van szó kínai földön épült városról. 

Visszatérve a korabeli park-használati regulákra, a kutyák, labdajátékok, biciklik valamint a virágok szedése egyaránt tilosnak számítottak, mégis az állítólagos kutyák és kínaiak egy mondatban szereplő tiltása vált hírhedtté, ami jogosan lett volna végletekig inzultáló. A han kínaiak maguk is előszeretettel használták a kutyát, de általánosságban állatot jelölő gyököt 犭a Kína területén élő nem-han nemzetiségekre (lásd a zhuangokra 獞), a rohanó kutya (走狗) viszont egyértelműen degradáló politikai jelző volt az 1920-as években, ergo a kutya a kínaik nyelvhasználatában sem hangzott túlzottan pozitívan. De hogyan lettek a kutyák és a kínaiak a nyugatiak által összemosva? 

Először is vessünk egy pillantást a nyilvános parkok korabeli reguláira: 

A szóban forgó ominózus park ma Huangpu-parkként ismert, a Bund északi csücskében található. Kezdetben Public Garden-ként, majd Recreation Ground-ként hivatkoztak rá, majd a későbbiekben Bund Garden (外滩公园) néven vált elterjedtté mind az angol, mind a kínai nyelvben. Az angol konzulátus építtette, 1868-ban nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A park vízparti elhelyezkedése, valamint a később Nanjing Road-ként ismertté váló korzóhoz, illetve a lassacskán kiépülő felhőkarcolókhoz való közelsége ikonikus státuszúvá tette, mind a kínaik, mind a nyugatiak szemében a modern város szimbólumává vált. 

A parkot használó kínaiak illetlen viselkedésével kapcsolatos külföldiek panaszai már a park megnyitását követő első hónapban feljegyzésre kerültek. Így nem sokkal a nyitást követően 1881-ig a kínaiknak tilos volt a belépés, kivéve a "tisztelettudó és jól öltözött" kínaiak számára (főképp külföldiek szolgálói, dajkák külföldiek vagy a város szolgálatában álló kínai rendőrtisztek kíséretében). 1881 és 84'-között a helytartótanács megváltoztatta a korábbi rendelkezést, kínai polgárok is heti alkalommal igényelhettek belépést kíséretükkel együtt. 1889-ben viszont ismét szigorítottak a rendelkezéseken, a belépési igényekkel való visszaélés indítékával - egyszerűen túl gyakran folyamodtak a belépési kérelmekhez. 1890-ben az SMC külön parkot létesített a kínaiaknak a Suzhou-patak mentén, ez volt a Chinese Public Garden.

Visszatérve a külföldiek Public Garden-jéhez, illetve immáron a Recreation Ground-hoz, az 1894-es regula úgy fogalmaz: "kínaiak nem juthatnak belépési engedélyhez, kivéve  a különböző klubok szolgái, vagy azok tagjai".

Az 1903-as szabályzat 1-es és 5-ös pontjai:

1., Kutyával és biciklivel belépni tilos.
5., Kínaiak belépése tilos, kivéve a külföldiek kíséretében megjelenő szolgálóké.

Az 1913-as szabályzat viszont már azzal a ponttal nyit, hogy:

1., A park kizárólag a külföldi közösség számára van fenntartva.
2. Kutyával és biciklivel belépni tilos.

Az 1917-es szabályzatban némi módosítás ment végbe:

1., A park a külföldi közösség számára van fenntartva.
4., Kutyával és biciklivel belépni tilos.
Az 1917-es szabályzatok egészen 1928-ig érvényben voltak, miután nyilvánossá és szabadon látogathatóvá tették. A hivatalos feljegyzésekben tehát a kutyáknak és kínaiak belépni tilos frázis nem szerepelt, ennek ellenére a parkban elhelyezett, a szóban forgó tiltást hozó tábla állítólagos ténye gyorsan terjedni kezdett.   Már 1927-ben a tianjin-i székhelyű British Committee of Information egy röpiratot tett közzé, újra közzétéve az 1917-es szabályzat pontjait "egyszer és mindenkorra" véget vetve a kutyákat és kínaiakat egy szinten említő szabályzati ponttal kapcsolatos "aljas rágalomnak". Az utolsó kínai császár, Pu Yi mentora, Reginald Johnston is megjegyezte, hogy "ez olyan fajta rágalom, amit nagyon nehéz kiirtani, még a leghivatalosabb tagadások ellenére is életben marad".

A tábla első külföldi beszámolóban való említése Putnam Weale (B. L. Simpson) újságíró 1914-es novellájában szerepel: "There has just been a fierce controversy in the newspapers . . . over the notices put up in the public gardens here. Some fool in the municipality had signboards painted with - "Dogs and Chinese Not Admitted." Rather rough I call it. If I were one of them I should kill some foreign devil just to equalise matters." Az első nem-fiktív műként K. S. Latourette 1917-ben megjelent The Development of China alkotása említi a dolgot, John Espey emlékirataiban pedig különös figyelmet fordít a táblának, melynek említése nélkül "nem íródhat Shanghairól szóló mű". 

Kínai forrásokat tekintve az 1920-as évek elején elsőként a kínai kommunista párt karolta fel a témát, Guo Moruo ( 郭沫若) 1923-ban megjelent esszéjében számol be róla, hogy mind a kutyák, mind a kínaiak ki vannak tiltva a parkból, az ominózus tábláról viszont nem tesz említést. Néhány hónappal Guo esszéjét követően a kommunista oldalról Cai Hesen (蔡和森), míg a Guomindang részéről Sun Yat-sen (孫中山) emelte ki a témát. Cai 1923 novemberében megjelent cikke azt állítja, hogy a kutyákat a kínaiakkal egy szinten hozó tábla áll az immáron Bund Garden-né keresztelt park bejáratánál; míg Sun október 21-én, Guangzhouban elmondott beszédében tér a ki táblára, Sun szerint viszont pusztán korábban (从前) volt egy ilyen tábla a parkban. A kutyáknak és kínaiknak tilos kínai megfogalmazásában sincs konszenzus Cai és Sun között. Cai cikkében 华人与犬不得入内 (kínaiak és kutyák belépése nem engedélyezett) módon fogalmaz, míg Sun 狗与中国人不许入 (kutyák és kínaiak belépése tilos) változatban ültette át az angol mondatot. Egy további 1949 előtti forrás Fang Zhimin (方志敏), korai kommunista pártvezető 1935 júliusában, kivégzését megelőzőleg a börtönben írt "Szeretetre méltó Kína" (可爱的中国) műve, Fang állítása szerint saját maga látta a táblát, melyen a 华人与狗不准进园 (a kínaiak és kutyák parkba való belépése tilos) felirat szerepelt. Fang számára ez olyan trauma volt, melynek hatására még inkább radikálissá vált. A kommunista hatalom átvételt követően sem felejtődött el a téma, egy 1971-es, Shanghai történetét bemutató könyvben a Huangpu park végett hosszasan tárgyalják a kutyák és kínaiak belépése tilos esetét, kezdve azzal, hogy a Public Garden nevében a public (公) - közös/nyilvános abban a korban csak az amerikai és európai emberekre, nem pedig a kínaiakra vonatkozott.   

A városi legenda szélesebb tömegekhez való eljuttatásában legnagyobb részt talán a Bruce Lee 1973-as Jingwumen (精武门) - The Chinese Connection,  vagy magyarul a Tomboló ököl című, korabeli Shanghaiban játszódó filmje vállalt: a híres jelenet, vagy talán a film egészének fénypontjában, mikor a szikh rendőr megtiltja a Public Garden-be való belépést, Lee egy szakszerű rúgássál elpusztítja a gyűlölt Dogs and Chinese Not Admitted táblát.
A XX. század vége felé aztán újra elővették a sztorit,  1990-es évek közepétől számos kínai folyóiratban foglalkoztak a témával, ami nem volt véletlen: Shanghai fejlődése 1993-94-re rohamossá és rendkívül látványossá vált, Kína pedig minden eddiginél nyitottabbá vált a világra. A kínai történészek pedig ennek kapcsán elővették a kutyáknak és kínaiaknak tilos táblát, emlékeztetőül, hogy mi történt a kínaiakkal, mikor legutóbb megnyitották Kínát a külföldiek előtt. 1997-ben "100 évnyi megaláztatás" után Hong Kong visszakerült Kínához, majd jött az ópiumháborúk 150 éves évfordulója, a kormánypropaganda rászállt a nyugati gyarmatosítók bűneire, a kínaiakat kutyává degradáló tábla toposza pedig a Kínát megalázó nyugati imperializmus szimbólumává vált.

Jóllehet a nyolcvanas évektől kezdve a toposszal kapcsolatos kétkedések egyre nagyobb hangot kaptak. Kínai részről többek között Wu Guifang, Shanghai egyik vezető helytörténésze, amerikai oldalról Nicholas Clifford Kína-szakértő cáfolta bizonyítékok hiányában a városi legendát. Wu és Clifford egyaránt leszögezték, az igaz, hogy a SMC 1928 előtt a kínaiakat kirekesztő politikát folytatott; az viszont, hogy 1885-től kezdve parkban a kutyákat és kínaikat egy szinten kezelő, belépésüket tiltó tábla szerepelt volna 1928-ig, nem tekinthető valósnak. Bár ez vélhetőleg így is kevés vigaszt nyújthatott a korabeli kínai lakosok számára. 




Robert A. Bickers and Jeffrey N. Wasserstrom: Shanghai's "Dogs and Chinese Not
Admitted" Sign: Legend, History and Contemporary Symbol. The China Quarterly No. 142 (Jun., 1995), pp. 444-466

Megjegyzések

  1. Erről a tábláról én is Bruce Lee filmjéből szereztem tudomást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, hiába a KKP erőfeszítései 笑

      Törlés
    2. Én is ott hallottam először erről a tábláról.. és visszagondolván, igazán felemelő jelenet volt, amikor Bruce Lee lezúzta azt.

      Törlés
    3. Azért a kínaiak kitiltása a parkból ugyanakkor bizonyára nem volt a véletlen műve...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…