Kínai kapuőrzők - 门神

Ősi kínai szokás holdújévkor a taoista és népi folklórból ismert kapuőrző istenségek (门神) képmásainak bejárati ajtóra való aggasztása a különböző ártó démonok és más nem kívánatos rosszakaró entitások távol tartása, illetőleg a család békéjének-védelmének szakszerű ellátása végett (驱邪). A kapuőrzők képei az újévi tekercsek (春联) mellett szintúgy az ajtókra kerültek - illetve kerülnek a kínai újév estéje (大年三十日) vagy az azt megelőző napon, melyeknek dekoratív értéke sem volt elenyésző. 

A népi hitvilágból később a taoizmus is panteonjába emelte e védelmező-szerencsét hozó isteneket, egyúttal áldozati felajánlásokat is bemutattak számukra, az istenségekről már a Szertártartások könyvének az Áldozatok rítusai (礼记·祭法) fejezetéből is kitűnik, a nép körében már a Qin-kor előtt egy szélesen elterjedt képzetről kell beszélni. A hegyek és tengerek könyve ( 山海经) hozzávetőlegesen 2300 éve írt mitikus elemekkel megspékelt geográfiai műve, mi több bestiáriumja szerint a végtelen óceán közepén van Dushuo hegye (度朔之山), mely hegyen lészen egy hatalmas barackfa, melynek törzse s ágai háromezer li hosszan kanyarognak, északkeleti ágán van a tízezer démon világának  szellemkapuja [a barackfa ága szolgált átjáróul a szellemvilág és a föld között], e kapunál vala két isten, az egyiket Shen Túnak (神荼), míg a másikat Yu Leinek (郁垒) nevezik, ők a szellemkapu őrzői, az emberekre ártalmas ördögök szemmel tartására vannak képezve. Amint felfedeznek egy [kisurranni próbáló] démont, nádból font kötéllel gúzsba kötik, s a hegy alatt lakó tigrisnek vetik. Ennélfogva Huangdi tisztelettel adózott irányukban s évi áldozatot mutatott be nekik, valamint az ajtóra Shen Tu, Yu Lei és a tigris képét akasztotta nádból font kötélen, hogy amint gonosz szellem jelenik meg, a két isten elfogva azt a tigrisért kiáltson.

Magam is Zhong Kui szolgáltatásait választottam

Ezért is később Shen Tu, Yu Lei, illetve a barackfa az ártó szellemek elűzésének képzetével gazdagodott a nép körében is, a Keleti-Jin korból való Gan Bao (干宝, ?-336) által szerkesztett "Az istenek keresésében" (搜神记) népi folklór-gyűjtemény ily mód számol be e szokásról: 

今俗法，每以腊终除夕，饰桃人，垂苇索，画虎于门，左右置二灯，象虎眠，以驱不祥。

"Mostani szokások szerint, minden egyes tizenkettedik holdhónap végezetével s holdújév estéjén  barackbábut díszítenek [桃人: barackfaágakból ember alakúra faragott figura], majd nádból font kötélen tigris képmását akasztják ajtajukra, bal és jobb oldalt lámpával szegélyezve azt, mintegy a tigris szemeit idézve, ezzel tartván távol a balszerencsét". 

Ekkoriban tehát a (z  őszi)barack már a nép tiszteletének örvendő növények közé tartozott, a jószerencse és a hosszú élet jelképeként, valamint az ártó szellemek távol tartójaként is egyszersmind. Ahogy a kapuőrzőkön kívül a tigris képmása is: 

故画虎于门，鬼不敢入 - "tigris képét akasztván az ajtóra a szellemek nem merészelnek bejönni"

Maga a kapuőrző istenek Shen Tu és Yu Lei mellett helyenként eltérően több változatban szerepelhetnek, a legnépszerűbbek közé tartozik a Tang-korban felbukkant Zhōng Kuí (钟馗), majd a Yuan-kor után elterjedt Qín Qióng (秦琼) és Wèi Chí (尉迟) alakja, vagy a korabeli Suzhou környékén Yuè'èr Yuánshuài (岳二元帅), akiben Yue Fei kultusza rejlik. A taoistáknál kedvelt a volt zöld sárkány és a fehér tigris (青龙白虎) alakja [mi utóbbi kettő egyébiránt a mai szlengben borotvált férfi, illetve női nemi szerveket jelent], míg mások Zhào Yún-t (赵云) preferálták a Három Királyságból. De szintúgy gyakori játékosok voltak Sūn Bìn (孙膑) és Páng Juān (庞涓), ki utóbbi kettő a kínai történelem, azon belül a Hadakozó Fejedelemségek korszakának prominens alakjai. 

Egyes helyeken különbséget is tettek a kapuőrzők osztályozásánál, akik lehettek a kultúra hordozói kapuőrzők (文门神), harci erényekkel ékes kapuőrzők (武门神), valamint szerencséért fohászkodó kapuőrzők (祈福门神). A kultúra, műveltség kapuőrzői császári (írástudó) hivatalnokok ruházatain is előfodulhattak, a harci kapuőrzők, mint Qín Qióng - a katonai hivatalnokokat jelképezte, a szerencséért fohászkodók pedig értelem szerűen a jószerencsét szimbolizálták. 

A szellemek távol tartásán kívül az ókori kapuőrzőknek létezett még egy további megbízatása is, mégpedig az ország békéjének védelme (保障国家平安). 

Az évszázadok múltával azonban (a Ming-kortól) esetenként már nem is volt szükség a kapuőrzők szelleműző tevékenységére (祛邪义务), egyszerűen szerencsét, jómódot kellett hozniuk, és lassan felvették a jómód és gazdagság istenének (财神) jellemét, avagy átalakultak pusztán szerencsét hozó jelképekké (福禄寿星). 

A kapuőrzők kultuszának háttere bár különböző országrészeken, és különböző korokban keresendő, mégis élénk részét képezték a népi hiedelemvilágnak, a számtalan istenség és védelmező közül a legnagyobb hatása viszont  Shen Túnak és Yu Leinek, Zhong Kuinak valamint Qin Qiongnak volt.