Doufukuai

Peopleimeet Gáborral ma a shanghai-i vasútállomásra (上海火车站) vettük az irányt, ami a holdújév miatti népvándorlás következtében egy valódi szociológiai kincsesbánya, és fotózás szempontjából sem utolsó; hiszen ily elképesztő tömeg még Shanghaiban sem mindennapi látvány .  A holdújév során egész Kína mozgásba lendül (春运) ami lassacskán másfél milliárd lélekszámú országban könnyedén szemrevételezhető dolog. A chunyun mintegy két héttel hivatalosan a holdújévi ünnepség előtt kezdődik, és mintegy 40 napig tart az ünnep lecsengésével együtt, melynek során a világ egyik legnagyobb évenkénti migrációja megy végebe.  Ezen óriási népvándorlásnak számos oka van. Először is, kínai szokások szerint holdújévkor a család egyesülésének céljából mindenképpen haza kell menniük. Érdekes volt ma a vasútállomáson beszélgetni az emberekkel, hogy milyen erős kötelességtudatként él bennük az, hogy holdújévkor bizony haza kell menni a családhoz, otthon maradt barátokhoz. Kínában a legtöbb embernek l

Ma van Kínában a lìchūn (立春), azaz a holdkalendárium szerint a tavasz első napja, mely alapvetően a tavaszi földmunkák köré fonódó népszokásokhoz kapcsolható. Mindezen szokások középpontjában pedig Gōumáng (句芒) tavaszistenség, illetőleg a bőséges termését való fohászkodás állt. Maga a szokás eredetét egészen a Zhou-korra (i. e. 1046- 256) vezetik vissza, de pusztán a Song-dinasztia (i.sz. 960-1279) korában emelkedett be a császári udvar által hivatalosan nyilvántartott ünnepek közé. A lìchūnhoz kapcsolható legfontosabb fogalmak a következők:  Tavaszköszöntés (迎春) : az ünnepségsorozat egyik legfontosabb eleme, melynek során először a tavaszünnepi fellépés próbáját tartják (预演 vagy 演春), még az ünnep hivatalos megkezdését megelőző napon, hogy felkészülve várják Gōumángot és a tavasz kezdetét. Egy ehhez kapcsolódó érdekes szokást említve, a Qing-dinasztiától (1644-1911) kezdődően bevezették a tavaszhivatalnok (春官) vagy tavaszkövet (春吏) tisztségét, mely megbízás lényegében abból ál

Ősi kínai szokás holdújévkor a taoista és népi folklórból ismert kapuőrző istenségek (门神) képmásainak bejárati ajtóra való aggasztása a különböző ártó démonok és más nem kívánatos rosszakaró entitások távol tartása, illetőleg a család békéjének-védelmének szakszerű ellátása végett (驱邪). A kapuőrzők képei az újévi tekercsek (春联) mellett szintúgy az ajtókra kerültek - illetve kerülnek a kínai újév estéje (大年三十日) vagy az azt megelőző napon, melyeknek dekoratív értéke sem volt elenyésző.  A népi hitvilágból később a taoizmus is panteonjába emelte e védelmező-szerencsét hozó isteneket, egyúttal áldozati felajánlásokat is bemutattak számukra, az istenségekről már a Szertártartások könyvének az Áldozatok rítusai (礼记·祭法) fejezetéből is kitűnik, a nép körében már a Qin-kor előtt egy szélesen elterjedt képzetről kell beszélni. A hegyek és tengerek könyve ( 山海经) hozzávetőlegesen 2300 éve írt mitikus elemekkel megspékelt geográfiai műve, mi több bestiáriumja szerint a végtelen óceán közep