Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai

Guilin vol.2. - Li-folyó, Yangshuo

Ahogy azt előző este megdumáltuk a túraszervező irodánál, reggel nyolcra jöttek volna értünk. Ily mód már 7:50-kor vigyázzban álltunk a hostel recepciójánál. 8:30-kor sem volt jelentkező, ki elvitt volna minket a dokkhoz, ezért nyomattam egy telefont az irodához, hogy várható-e változás ez ügyben még az idén. Jönnek-jönnek, nyugodjunk meg. Oké, még egy kávé. 9:00- nem szégyellitek magatokat?- kérdeztem. Jönnek-jönnek. Közben kaptam egy telefont az idegenvezetőtől (legalábbis akit annak hittem), hogy jó lenne, ha sietnénk, mert a hajó 10-kor indul. Újfent telefonálok, káromlok, elkértem a sofőr számát, és meginterjúvoltam, hogy mégis mi a kurva anyját csinál éppen. Jön-jön. 9:30-ra beállítottak, gyorsan bedobtak minket a scoobydoo-s furgonba, és padlógázzal téptünk a mólókhoz. Odaérvén egy kis bárkára szálltunk, és a nő - kiről azt hittem, hogy ő az idegenvezető - felajánlotta, hogy egy további százasért körbevisznek bennünket Yangshuo (阳朔)-ban, és este vissza is hoznak busszal. Végső soron jó üzletnek tűnt, kicsengettük a mangeszt. Csakhogy a kis rozoga bárkáról átszálltunk egy nagyobb folyami hajóra, és a nő, akinek tejeltünk a bárkán maradt, csekket vagy ilyesmit pedig senki se látott, ez némi bonyodalmat szült majd a későbbiekben.

Ámde egyelőre a hajó orra felé orientálódtunk, és tátott szánkból folyt nyálunk a kristálytiszta Li-folyóba(漓江), melynek egészen le lehetett látni az aljáig. Az 54 km-es út során a távoli horizontba vesző karszthegyek közt araszoltunk végig, nem teljesen e világi tájakon - nem véletlenül forgatták itt a Star Wars III. epizódjának a Kashyyyk bolygóra eső jelenetét. A part mentén bivalyok legeltek, s számos kis halászfalu mellett haladtunk el, láthattuk az itt olybá elterjedt kormoránnal halászókat: az idomított madaraknak gyűrűt tesznek a nyakukra, így nem tudják lenyelni a halat, s amint a felszínre buknak, a halász kiveszi csőrükből a zsákmányt. A mesés dél-kínai víztanyák valamennyi attribútuma megnyilvánult az út során; a halászokon túl bambusztutajos árusok flangáltak a folyón, a part mentén az egyik helyen zöldségeket mostak, tíz méterrel arrébb pedig ruhákat: hiába, a Li-folyó is van olyan intelligens, mint bármely Omo vagy Ariel mosópor. Az út során nem is nagyon találtuk a szavakat, amikor Katjával egymásra néztünk, csak hablatyoltunk, meg mutogattunk, de ugyanarra gondoltunk: hihetetlen ez egész, hogy itt vagyunk. És hihetetlen csodák vannak a világon, amikből minél többet látni kell.

Délután négy fele érkeztünk Yangshuóba, amiről elöljáróban csak annyit, hogy ha választanom kéne, hát ott szeretnék megdögleni.

A kikötőnél egy okosan felépített bazársor várja az érkezőket, hogy már a földet érést követő másodpercekben megadják a turisták számára a lehetőséget büdzséjük lassú felemésztéséhez. Megkezdődött hát az alkudozás a különböző szuvenírokról. S minthogy azt az elején említettem, befizettük a zsét, és ott álltunk sikeresen megérkezve Yangshuóba sok-sok kétely sötét társaságában, hogy akkor most hogyan tovább. Ergo telefon a túraszervezőknek, hogy odáig rendben, hogy itt vagyunk, de hol kellene most tulajdonképpen lennünk, illetőleg hogy is működik ez az idegenvezetés? Erre nemsokára felhív a valódi idegenvezető totál idegben, hogy hol a picsában vagyunk, csak ránk vár a busz. Jól van, baszod, de hova menjünk akkor? Olyan izgalmi állapotban volt a tag, hogy hadart, mint egy állat, és effektíve szart se értettem belőle, mit mond, és amikor visszakérdeztem, de most akkor hova? - az csak még jobban felbőszítette, és még inkább feltekerte a tempót, így a végén már csak afféle szinuszos jeleket fogtam. Már én is kezdtem kissé neheztelni, ott battyogott el mellettem egy öreg kínai néni, odaadtam neki a telefont, hogy bájcsevegjenek ők ketten. A néni pedig megmutatta az utcát, ahol ott állt a busz morózus kínaiakkal megtömve, akik csak a három hülye laowai-ra vártak.

Így indultunk meg megnézni a Hold-hegyet (月亮山), amihez Chang'e és a jádenyúl legendája kapcsolódik. (Egyébiránt lehetséges bicajt is bérelni, sőt a leginkább célszerűbb, mert így szabadon be tudjuk járni az egész környéket. A bringát érdemes a szállást adó hostel/szállodánál igénybe venni, általában napi 20 yuan-es egységáron, máskülönben 200 yuant kell kaució gyanánt tejelni. Mellesleg Yangshuo-ban is van költségkímélő Backstreet Youth Hostel, a Guihua Road 60. szám alatt.) Ezt követően a Jianshan buddshita templomot vételeztük szemügyre, majd pediglen a Yulong (遇龙)-barlangot, vízalatti folyókon vezettek réveteg kínai révészek csodás fényárban úszó cseppkövek valóságos színorgiájához. A nap lezárásaként visszatértünk a Yueliangshan közelében elterülő parkba, és megcsodáltuk az 1500 éves fügefát (大榕树).

Én maradtam maradtam is volna Yangshuoban éjszakára, hiszen sokkal szebb kis városka, mint Guilin, nem mellesleg ragyogó idő is volt a guilinivel ellentétben, de ez a szerencsétlen Yulianna beteg lett, és mindenáron vissza akart menni Guilinbe. Így vissza is buszoztunk este. A lányok estére kidőltek, egytagú farkasfalkaként folytattam másnap utam az ősi Daxu városába.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…