Doufukuai

A Shima Onsen (四万温泉) simán kigyógyít negyvenezer nyavalyából, ezért is jelent negyvenezer onsent a neve. Egész Japán egy gigantikus hévíz úgy ahogy van, szóval ahhoz hogy egy onsen kitűnjön, valamit le kell tenni az asztalra. A Shima-folyó felsőbb folyásánál elterülő onsen-mekka viszont Gunma tartomány egyik leghíresebb hévíz üdülő-központja Kusatsu (草津温泉) valamint Ikaho (伊香保温泉) mellett, mindazonáltal az itteni hévizes forrásokat különösen gyógyító jellegűnek vélik, már a Kamakura -korszaktól kezdve, ami pedig nem most volt, hanem valamikor III. Béla és Roberto Carlos magyar királyok regnálása közötti intervallumban, i.sz. 1185–1333 között. De nem akarom túl hosszúra fogni eme bejegyzést, számos okból kifolyólag sem. Egyrészt mert vasárnap este van. Másrészt, mert dúl-fúl a vészhelyzet Tōkyōban, és ilyenkor nem illik arról posztolni, hogy utazgat az ember, még országon belül sem. Mi sem verjük nagy dobra, de mivel sem a munkatársaink, sem a japán családunk nem olvassák a blogom, a

Ezrek kerültek az Atlanti-óceán jeges tengervízébe, amikor 1912 áprilisában elsüllyedt a brit luxus óceánjáró, az RMS Titanic . Egyetlen mentőcsónak fordult vissza, hogy túlélők után keressen a vaksötétben, mely során egy fiatal kínait találtak egy leszakadt faajtón csimpaszkodva a hullámok között, reszketve de még életben volt. Fang Langnak hívták ezt az embert - aki egyike volt a hat kínai férfinak, akik túlélték a Titanic katasztrófáját - kinek megmentésének története aztán a James Cameron által rendezett Titanic film híres jelenetének inspirációjául szolgált. Mindenki ismeri a Titanic történetét, pusztán a kontextusba helyezés végett: az 1912. április 12-én az angliai Southamptomból útra kelt óceánjárón 2229 utas és a személyzet kapott helyet, az úti cél pedig New York volt.  Az egy hetesre tervezett út azonban április 14-én Newfoundland partjainak közelében jéghegynek ütközött, és órákon belül a masszív óriáshajó kettétört, majd a jeges tengervízbe került, mely tengeri folyosót

Én már akkor allergiás voltam a kilencvenes évek elején, amikor még javarészt ismeretlen fogalom volt az allergia. Emlékszem kitörő örömmel rohantam anyámhoz az allergia teszt után, hogy " Anyám, allergiás vagyok! " Mire? - kérdezte.  Mindenre! - mondtam fülig érő vigyorral, merthogy tényleg mindenre allergiás voltam. Nyisd ki a Magyarországi Allergia Enciklopédiát , és az én röhögő pofámat láthatod az első oldalon, mint a 0. számú allergiás a Kárpát-Medencében. Miután pedig ezek után 22 éves koromban nagy meglepetésemre kiengedtek az inkubátorból, meg sem álltam Kínáig , az ingóságom pediglen két pólóból és 22 kiló Zyrtecből állt.  Mindazonáltal egy szemet sem kellett belőle bevennem lévén nem jelentkeztek a megszokott tünetek. Most hogy már több mint tíz éve "tiszta" voltam, szinte minden szembejövő nyíló virágba rátarti módon beleborzoltam a fejem immunitásommal felvértezett önelégülésemben, hiszen Japánban élve se jelentett gondot a kafunshō (花粉症), vagyis a sz