Doufukuai

Shanghai skyline Anna Greenspan Shanghai Future: Modernity Remade című könyvében olvastam Pudong kapcsán a Shanghai World Financial Center (SWFC), ismertebb nevén a Sörnyitó sztoriját - ahol ezt a béna kis videót csináltam - amit nagyon érdekesnek találtam, mert Kínában, illetve Shàng​hǎi​ban töltött éveim alatt ez a felhőkarcoló volt az egyik legkiemelkedőbb (szó szerint) a Lùjiāzuǐ soha nem feledhető bagázsából (A Shanghai Tower pont akkorra lett kész, mire eljöttem).  Jobboldalt a SWFC A 2008-ban elkészült épület egy valódi modern mérnöki műremek, egyszerűnek ható de mégis vonzó alakja egy absztrakt expresszionista festményt evokál, letisztult vonalvezetése  pedig afféle minimalista szobrot. A 492 méter magasra szökő gigantikus épület nem bővelkedik kirívó ornamentikában, jóllehet különböző szögből tekintve különböző alakot ölt vonalvezetése miatt: ha elég közel sétálsz el előtte, a saját szemeddel megbizonyosodhatsz erről. Kivált az esti kékes kivilágításában.  1

Kína történelme folytán, csaknem minden dinasztiának volt egy valamire vehető legendáriuma, kísértethistória gyűjteménye, ezekből veszünk górcsó alá pár érdekesebbet: Shānhǎi Jīng (山海经) avagy a " Hegyek és tengerek kánonja " műről már számos korábbi bejegyzés kapcsán szót ejtettünk - lásd itt , itt és itt - az alkotás maga nem más, mint egy Qin-dinasztia előtt Kína mítikus földrajzi feljegyzése , egy afféle mitologikus elemekkel átszőtt bestiárium. A szerzőjének pontos kiléte, illetve keletkezésének ideje ismeretlen, bár kutatók szerint vélhetően több szerző együttes munkáinak gyűjteménye lehet a Hadakozó fejedelemségek korától (i.e. 475-221) kezdve a Han-dinasztia kezdetéig (ie. 206- i.sz. 220) bezárólag. A mintegy 31,000 irásjegyből álló munka a legendás állatok, növények, gyógynövények részletes leírását, valamint földrajzi megfigyeléseket tartalmaz, a régi kínai mitológiájának egyik fontos forrása.  Számos, manapság is jól ismert legenda szerepel benne, ú

Shibuyánál még a gyerekszobrok is maszkban vannak... Mi sem határozza meg jobban napjaink életét, mint a mindent áthálózó COVID-19 pandémia. Nézzük hát meg, milyen szavak uralják a japán médiát jelenleg: 新型 (しんがた) コロナウイルス しんがた : új típusú koronavírus 新型肺炎　(しんがたはいえん) : új típusú tüdőgyulladás (helyenként így említik) 感染　(かんせん) : fertőzés 感染者　(かんせんしゃ) : fertőzött személy 感染症　(かんせんしょう) : fertőző betegség 検査 (けんさ) : (orvosi) teszt, vizsgálat 再検査　(さいけんさ) : vizsgálat megismétlése 結果　(けっか) : eredmény 陽性　(ようせい) : pozitív 陰性　(いんせい) : negatív 〜の感染が疑われる (のかんせんがうたがわれる):　ha betegnek érzed magad...  受診 (じゅしん) : orvosi vizsgálat alá venni 診断 (しんだん) : diagnózis  休校 (きゅうこう) :　iskolák bezárása 休業 (きゅうぎょう) : üzemeltetés (cég, üzlet, vállalkozás) felfüggesztése 在宅勤務　(ざいたくきんむ) : otthonról dolgozni  退院 (たいいん) : kórházból kiengedni  入院　(にゅういん)　kórházba kerülni  アルコール :　alkohol, amit alatt mostanság pia helyett jobbára kézfertőtlenítőt értenek... 消毒液 (しょうどく

A japán folklór sorozat jelen epizódjában egy újabb mitológia entitással fogunk megismerkedni, ami nem más mint az amabie (アマビエ). A korábbi bejegyzésekből tudhatjuk, hogy a japán hegyek , folyók , tengerek hemzsegtek a legkülönbözőbb regionális yōkaiokban (妖怪), a tengerpartok kapcsán korábban már volt szó például a szerte Japánban "megfigyelt" félelmetes  umibōzuról , az amabie alakja viszont mindekelőtt az 1800-as évek Higo tartományához (肥後国), vagyis a mai Kumamotóhoz kapcsolódik.  Egyesek úgy tartják hogy az amabie az tulajdonképpen azon a más említésekben amabikóként (アマビコ, 海彦, 尼彦, 天日子, 天彦, あま彦) (amahiko), amahiko-nyūdóként (尼彦入道), vagy éppen arieként (アリエ) szereplő lényekkel, ezekről úgy általánosságban azt kell tudni, hogy nem az Ariel-fajta kis hableány féle, félig ember-félig hal képében, ellenben különböző leírásokban egy háromlábú, hosszú hajú, hol majom, hol madárszerű , törzs nélküli lábasfejű formájában öltöttek testet. Ami talán érdekesebb viszont, hogy

A Hinamatsuri (雛祭り) baba enumeráció - a babák, vagy lányok napját Heian-kori rucikban feszitő barbikkal ünneplik, melyet február végén előhalásznak a sufniból és közszemlére tesznek lányos családoknál március elejéig. A babák a császárt, császárnét illetve kísérőiket szimbolizálják, zenészekkel, hivatalnokokkal, harcosokkal, mindezt a lánygyermekek egészségéért illetve boldogságáért szokás celebrálni, korabeli hiedelmek szerint ugyanis a babák megóvták a gyereket a balesetektől illetve betegségektől másegyéb nyavalyáktól. Gyönyörűen kidolgozott figurák, azt meg kell hagyni, például a császár napernyőjének hordozójának az arcának többi babához képest pirosabb árnyalatú a színezése, hiszen ő leég a nap alatt... De a többi figura is hasonlóan míves, saját személyiségének megfelelő ábrázolással, egytől-egyig meghatározott sorrendben áll a lépcsőzetes állványon. Március 3-a után mennek vissza a babák a sufniba, hiszen a hagyomány szerint ha nem így tesznek, akkor

Az 1930-as évek nyugati sajtójában előszeretettel ábrázolták Makaót, mint bűnözők, csalók , zsiványok tanyáját, hol lutrival verték el a napot, s ópiumot fülstöltek az éj folyamán. A két háború közötti években nagy népszerűségre szert tett francia író, Maurice Dekobra 1938-as, Macao, enfer du jeu (Makaó, a szerencsejátékok rejtett oldala, az USÁban mint Maco, Gambling Hell-ként jelent meg) című novellája bombasiker lett, amit egyébiránt filmre is vittek a kor nagy sztárjaival: Erich von Stroheim, Mireille Balin , valamint az első japán színésszel, aki mind Hollywoodot és mind az európai mozit is meghódította: Sessue Hayakawa (早川 雪洲 a színészvilágban ismert nevén, valójában Kintaro Hayakawa, 早川 金太郎).  A korabeli Beijing lazaságát , Shanghai modernitását vagy éppen Hong Kong dinamikáját nélkülözve Makaó szigete a Dél-Kínai tengeren a letűnő portugál gyarmatbirodalom egyik utolsó ékköve volt. Nyögvenyelősen muzsikált a makaói gazdaság, aminek a Brit Királyi Haditengerészet volt a