Doufukuai

Azt eddig is tudtuk hogy Japánban bizony négy azaz 4 évszak biztosan van, ellenben Kínával, Koreával és Gaikokuval . A hagyományos japán kalendárium azonban - a kínait követően - különböző további mikro-évszakokat különböztet meg a természet változásával párhuzamban. 24 főbb időegység, a sekki (節気), risshuntól (立春) - utóbbiról ímhol a blog - ergo a tavasz nyitányától február környékén a daikanig (大寒), azaz a nagy hidegig január közepéig váltakozik.  A 24 sekki pediglen további mikro-szezonra osztható, ebből lesz 72 kō (候), melyik mindegyike kb. 5 napig tart. E mikro-szezonok neveit is egy az egyben Kínából vették át, ám ezek nem minden esetben passzoltak a helyi Japán klimatikus viszonyokkal, ezért 1685-ben Shibukawa Shunkai (渋川 春海, 1639 - 1715) csillagász újraértelmezte s Japán éghajlati viszonyaira adaptálta a kalendáriumot. Jelenlegi formájában egy igencsak költőies körüljárása a természet permanens megújulásának.  E blog írásának pillanatában a " hibernáló élőlénye

Rainy Shibuya Timelapse from Tamás Dóczi on Vimeo . A cím nem zsákbamacska, ellenben a valóság: kimentem az esőbe Shibuyába, hogy csináljak egy timelapse videót. Az esőcseppek bele-bele photobomberkednek a felvételbe, de hát nem véletlenül szerepel az eső a címben.  Kapcsolódó bejegyzések:  Shibuya Timelapse - jó időben, 360 fokban Keserűvölgy legendája  - mitől Shibuya Shibuya? Tōkyō  - minden, ami a japán fővárossal kapcsolatos Fotográfia  - minden fotó-centrikus bejegyzés Yokohama Catwalk  - fotók a szomszédból Xiaoyi  - felvételeim a kínai GoPróval Shanghaiból Kínai piac timelapse - a vadregényes 2012-es évből

Kawagoe (川越) városkája mintegy fél órányira van Ikebukuro állomástól, nagyszerű célpont lehet egy egynapos kirándulásra. Mivelhogy Japánban pedig gyakoriak az egynapos munkaszünetek valamely éppen aktuális ünnep miatt, e héten az államalapítás (建国記念の日) végett, így mi is ejtettünk egy tripet a Kis Edónak is becézett helyre. Az Edo-korban a település mind gazdaságilag és stratégiai szempontból egyaránt fontos volt, a mindenkori sógun leghűségesebb követőit a Kawagoe vár urává tette. Edo és Kawagoe a története szorosan összefonódott, és Kawagoe számos elemet megörökölt a korabeli japán főváros építészetéből és kultúrájából, s egészen a mai napig megtalálhatóak ennek nyomai. A tágabb Tōkyō körzet egyik legfontosabb temploma, Kitain (喜多院) pedig az egyik legnagyszerűbb látnivaló az egész városban,így a megérkezést követően kapásból oda vettük az irányt. A Kitain a Tendai buddhista szekta főtemploma a Kantó   régióban, apropó ímhol egy dogám a buddhista backpacker Saichóról  (最澄 767-

A soron következő japán folklór  epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku ( 獏 / 貘 ), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása . A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban mò ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Baku, a rémálomfaló,  Katsushika Hokusai (葛飾北斎 1760 - 1849) ábrázolásában Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kína

Az elhunytak lelkei felett őrködő jizó Tōkyō sötét múltja sorozat , Edo-kor ahogy a sorozat eddigi részeiből megszokhattuk, ezúttal pedig a korabeli Japán egyik legismertebb börtönének,  a  Denma-chō Rōyashiki (伝馬町牢屋敷), vagyis a Denma-chō börtön maradványaiban turkálunk. A közeli állomás neve után Kodenma-chōnak (小伝馬町) is nevezett egykori létesítmény börtön s kivégzőhelyként szolgált egyszerre Nihonbashi (日本橋) környékén, a korabeli Edo külvárosában. A börtön mintegy 200 éves fennállása során 100,000-200,000-re becslik az itt kivégzettek számát, így Kozukappara és Suzugamori után a korszak harmadik híres nagy vesztőhelyeként ismert. Az 1613 - 1875 között működő létesítmény nem csak Edo, de Japán egyik legnagyobb börtöne volt, itt raboskodott többek között a késő Edo-kor nagy gondolkodója  Takano Chōei (高野 長英) is öt évet, amiért fikázni merte a Tokugawa sógunátust beadványában. Vagy éppen  Shoin Yoshida (吉田松陰), szintén a korszak egyik intellektusa, akinek kalandos élete sz