Kawagoe

Kawagoe (川越) városkája mintegy fél órányira van Ikebukuro állomástól, nagyszerű célpont lehet egy egynapos kirándulásra. Mivelhogy Japánban pedig gyakoriak az egynapos munkaszünetek valamely éppen aktuális ünnep miatt, e héten az államalapítás (建国記念の日) végett, így mi is ejtettünk egy tripet a Kis Edónak is becézett helyre. Az Edo-korban a település mind gazdaságilag és stratégiai szempontból egyaránt fontos volt, a mindenkori sógun leghűségesebb követőit a Kawagoe vár urává tette. Edo és Kawagoe a története szorosan összefonódott, és Kawagoe számos elemet megörökölt a korabeli japán főváros építészetéből és kultúrájából, s egészen a mai napig megtalálhatóak ennek nyomai. A tágabb Tōkyō körzet egyik legfontosabb temploma, Kitain (喜多院) pedig az egyik legnagyszerűbb látnivaló az egész városban,így a megérkezést követően kapásból oda vettük az irányt.

A Kitain a Tendai buddhista szekta főtemploma a Kantó régióban, apropó ímhol egy dogám a buddhista backpacker Saichóról (最澄 767-822) a Tang-kori Kínában, akinek nevéhez a tendai buddhizmus Japánban való meghonosítása fűződik. Sőt, a templomkomplexumon belül található a az egykori Edo kastély megmaradt elemei is egyúttal. Az eredeti templomegyüttest i.sz. 830 körül húzták fel, de csak a XVII. századra lett igazán menő templom, a nagyszerű Tenkai (天海, 1536 – 1643) apát irányítása alatt, ki az Edo-kor első három sógunával egyaránt cimbizett, a sógunokkal való jó kapcsolata és közbenjárása végett számos templomot rendbe hozatott, köztük a Kitaint is. Sőt, hozzá kapcsolódik a templom kanjiának 北院-ból 喜多院-né változtatása is.

A nagy igyekezetek ellenére 1638-ban csak leégett. Újjáépítését segítendő, a harmadik Tokugawa, Iemitsu elrendelte az akkori Edo-kastély néhány épületének átköltöztetését Kawagóéba, a Kitainbe, és nagyjából ezek az elemek maradtak meg az egész Edo-kastélyból, aminek az 1923-as nagy kantói földrengés (Namazu ugrott), majd a világháborúk sem tettek túl jót.

Darumák kívánságokra várván

Az egykori Edo-kastély megmaradt épületei lenyűgözőek. Két dolog hiányzott nekem erről az idilli engawáról (縁側) mindösszesen: wifi és tejes kávé.

Egy másik nehezen kihagyható látványossága a komplexumnak az ötszáz arhat - Gohyaku Rakan (五百羅漢) szoboregyüttese, mely igazából 540, az agyagkatonákhoz hasonlóan teljesen egyedi vonásokkal rendelkező arhat enumerációja. A szobrok teljesen életszerű jeleneket örökítenek meg, par example ezen a fikázó arhaton beszartam:

Miután Ieyasu kipurcant, ereklyéit Nikkóba vitték, az út során pedig Tenkai egy megemlékező ceremóniát tartott a Kitainben, melynek tiszteletére emelték a Semba Tōshō-gūt. Nikkō és Shizuoka mellett a kawagoei Kitain a harmadik legfontosabb Tōshō-gū szentély.

A Kitaiint követően pedig az Edo-kori miliővel felvértezett városrészbe,a Kurazukuri no Machinamibe (蔵造りの町並み) mentünk tovább, mely a kazukuri (蔵造り), egykori agyagból készült raktárépületek építészeti stílusát őrzi. Mivel a korszakban Kawagoe számos nyersanyaggal látta el a fővárost, a virágzó bizniszből meggazdagodó kereskedők körében pedig gyakori volt a kazukuri stílusban tervezni boltjaikat is - néhány ezekből a mai napig megmaradt. A Kurazukuri utcán, az évszázados épületeknek éles kontrasztot képez a mellette húzódó, autókkal túlzsúfolt út, mely valahogy rontja a hely varázsát. Az 1624 és 1644 között épült harangtorony (Toki no kan, 時の鐘) jelenleg felújítás alatt van. A kis utca megtekintését követően tömérdek fényképpel megmálházva zúztunk vissza a fővárosba.