Doufukuai

Tegnap tettünk egy kis kitérőt a Duolun úthoz, mely a XX. század elején számos neves, vagy feltörekvő kínai írónak - Lu Xun (鲁迅 ), Guo Morou (郭沫若), Mao Dun (矛盾) [az utóbbiak műveit magyarul is olvashatjuk] vagy éppen  Ding Ling (丁玲) - ergo az olybá meghatározó Baloldali Írók Ligája   (左翼作家联盟) prominens képviselőinek szolgált otthonául. Az utcát 1911-ben építették, a mai Hongkou (虹口) negyedben,  550 méter hosszú, lényegében csak egy sétány az egész. A Duolun utat a helytartó bizottság - Municipal Committee  építtette, mely akkoriban a nemzetközi koncessziós telephely - International Settlem ent (上海公共租界) adminisztratív szerveként funkcionált, jóllehet az út kívül esett annak területén . Persze ilyen esetek nagy számban előfordultak, hogy a koncesszión túl fektettek utakat - 越界筑路.  Kezdetben Darroch (窦乐安) útnak nevezték, egy angol misszionáriusról, aki anno kínai tripje során összefutott Guangxu (光緒)császárral is. Az út fénykora az 1920-as, 1930-as évekre esett, mikor is

Egy fakultatív kurzus keretében felvettem egy shanghai-i dialektus órát [ itt egy korábbi glosszárium ], ebből prezentálom az első óra anyagát (a kiejtést többnyire az IPA fonetikai abc-jében):  常用句 侬早 ！noŋ tsɔ 阿婆好! a bu hɔ 伊也要陆起来勒。fii fia iɔ lo ʔ  tɕ 'i lɕ ? [lo után ʔ hangszalagzár, igazából felsőindexben kellene] 亻那侪介早啊 na ze ka tsɔ a.  情景对话 儿: 姆妈，侬早！m ma tsɔ       妈，你早！ 妈: 农陆起来啦。noŋ lo ʔ    tɕ 'i le la       你起床啦? 儿: 哎，阿爸呢? e  ə ʔ p ʔ  n ə?       哎，爸爸呢? 妈: 伊也要陆起来勒。fii fia iɔ lo ʔ  tɕ 'i lɕ ?       他也快起床了。   (王先生从卧室走进客厅。) 爸: 我来勒，亻那侪介早啊！ŋu le l ə ʔ, na ze ka tsɔ a       我来了，你们都这么早啊！ 儿: 今朝公司有事体，我先走勒。tɕin tsɔ koŋ sɿ fiiɣ zɿ t'i  ŋu  ɕi tsɣ lɕ ʔ       今天公司有事，我先走了。 (王秀带女儿进来。) 孙: 外公，外婆早！ŋa koŋ, ŋa bu tsɔ       外公，外婆早！ 公: 介早来啦！侬吃过伐? ka tsɔ le la! noŋ t ɕ'il ʔ  ku va?        这么早就来了，你吃过吗? 婆: 亻那姆妈呢? na m ma n ə?         你妈妈呢? 女: 姆妈， 阿爸， 亻那侪陆起来啦? 阿哥呢? m ma ə ʔ pə ʔ  na ze lo ʔ  tɕ 'i

Nézd már, halandók, hihi!  Első városnézéses napom után késő estig vártam barátaimra, akik szintén hozzám hasonló körülmények között futottak be, addig is a hostel utazóival eszme-cseréltem, megtudakoltam mivel, merre, hogy érdemes másnap menni a Sárkánykapu barlangszobrászatának levadászásához. Első hallásra talán nem hangzik túl izgalmasnak, barlangszobrászat ?! De elöljáróban annyit elmondhatok, hogy nem véletlenül szerepel a placc az Unesco világörökségi listáján.  Tang-kori kő-catwalk Másnap reggel Katjáéknak is szereztünk az enyémhez hasonló vip vonatjegyeket, aztán felszálltunk a 81-es buszra (de az 53-asra is lehet), melynek a végállomása Longmen. Az embertömeg csak úgy tódult, hömpölygött előre, egészen a jegyirodáig, az egész világon nem vártak annyian az iphone 5-re, mint a longmeni jegypénztárnál belépőre. (Főleg, hogy az előbbi Kínában már rég megjelent 笑.) A legrövidebb sor a rokkantak és idősek kedvezményes pénztárához vezetett, így oda soroztunk be mi is, am

Ma délután muszáj volt megtekintenem Shanghai egyik ismertebb régiségpiacát, mely a Dongtai úton (东台路) található. A szabadtéri piac igen közel fekszik a Xindiandi -től, az 1-es vonalon a Shanxi Nanlu-nál (陕西南路), vagy a 10-es vonalon a Laoximen-nél (老西门) leszállva egyaránt pár perc séta. Egyébiránt pedig a Xizanglu és a Liuhelu kereszteződésében található (西藏路和浏河路路口), a Xizanglu-ra több buszjárat is közlekedik, ez esetben a Xizang Nanlu-nál ildomos leszállni (西藏南路). Régiségpiacnak régiségpiac, de egy percig se gondoljuk, hogy itt valódi régiségekhez fogunk jutni . Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kereshetnénk itt kincseket, miként ezernyi csecsebecse vár csereberére, advanced level 3 dimenziós Sztálin-Maó szivárványkeretes csodaképektől az oldschool, és valószínűleg nem működő, ám vérmenő fényképezőktől a semmirekellő, de szatyorba kívánkozó csili-vili giccses szarságokig, propagandás porcelán teáskészletekig, mi az ilyesmiket kedvelőknek ingere.  Az árusok módfelett szemte

Október 1-jén a kínai nemzeti ünnep (国庆节) szünetében, némileg kurvára meggondolatlanul úgy döntöttem fejest ugrok az azzal járó migrációs hullámba, és a szárazföld belseje felé, egészen pontosan Luoyangba (洛阳) népvándorlok, mivel Beijing , Nanjing , és Xi'an után már csak ez a város hivatott kipipáltatni magát a Kína négy nagy ősi fővárosa (中国四大古都) lajstromomból, meg egyébiránt is izgalmas desztinációnak tűnt.  Az októberi szünetben Kínában hosszabb távra útra kelni ugyanakkor megfontolandó dolog: a jegyirodákban már szeptember 18-án nem kaptam vonatjegyet október 1-re, végül az országos vasútvonali hálózatnál (全国铁路统一电话订票, tel.: 12306) tudtam rendelni egy Shanghai-Luoyang jegyet, a vissza utat viszont nem lehetett megvenni, mivelhogy nem volt. Így visszaérkezésem némi izgalmat rejtett magában, de előbb az odajutás volt a cél. (A legegyszerűbb persze neten rendelni, mondjuk a tieyou -n, csak ott már mindent lefoglaltak.) Végül mégiscsak felpattantam a vonatnak titulált kí

A francia negyed kapcsán felmerült xiǎodāohuì - Kis kardok társasága egyike volt a Qing-dinasztia titkos népi szerveződéseinek, a legelső említése Qianlong császár ( 乾隆 ) hetedik évében, vagyis 1742-ből való. Elsősorban Jiangsu ( 江苏 ), Anhui ( 安徽 ), Fujian ( 福建) tartományaiban, illetőleg Taiwan szigetén fejtették ki tevékenységüket. Eredetileg önvédelmi jelleggel, valamint a mandzsu származású Qing-dinasztia ellenes, s a han Ming-dinasztia visszaállításának céljából alakult (példának okáért az 1783-as  lingui-i népi felkelés (林貴民变) Taiwanon is a kis kardok társaságával kapcsolható össze.) Az elnevezés a közelharcban használt rövid kardok, tőrök használatából ered.  A tényleges alapítás 1850-ben Chen Qingzhen (陳慶真, 1829－1851) nevéhez fűzhető, Xiamen (厦门/Amoy) városában; egy másik titkos társaság, az Ég és föld társaságának (天地会) egyik oldalágaként jött létre a Kis kardok társasága, mely a későbbiekben Shanghaiban is megvetette lábát, s beszervezte körei közé a nincstelen csa

Amennyiben Shanghai egyik legizgalmasabb arcát szeretnénk szemrevételezni, a korábbi francia negyed (法租界) a legjobb választás lehet. Elegáns mégis lezser, archaizáló mégis előremutató, egyszóval teljesen eklektikus. Valaha kalandvágyók, forradalmárok, gengszterek , prostituáltak, írók, művészek és életművészek életének színtere - a negyed neve ellenére ugyanakkor nem éppen franciák, sokkal inkább angolok, amerikaiak, fehéroroszok, és kínaik hajdanvolt képviseletében.  A Lujiazui tündöklő, rátarti felhőkarcolóinak vakításától távol a francia negyed afféle árnyékosabb, szelídebb megnyilvánulása a várostervezésnek, teljes egészében európai jellegű utcák és épületek (pontosabban jobbára az 1910-1930-as években felhúzott villák) között járva-kelve könnyen otthonosan érezheti magát, már ami az atmoszférát illeti. Az egykori francia koncessziót ma a Luwan (卢湾区), Xuhui (徐汇区), Changning (长宁区), illetve a Jing'an (静安区) negyedek fedik le. E negyedek közlekedési csomópontjában fekszik