Doufukuai

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at i...

Korábbi bejegyzésekben szó esett már a kinai titkos társaságokról, par exemple a Zöld Bandáról vagy éppen a Kis Kardok Társaságáról , ezúttal pedig egy kortárs japán ultranacionalista szervezetre, a Gen'yōshára , illetve annak alapitójára, Tōyama Mitsurura fogunk bővebben kitérni.  Tōyama és a haverok Az eredetileg Kōyōshaként (向陽社）működő szervezet  Hiraoka Kotarō (平岡浩太郎, 1851–1906) ex-szamuráj, többek között mandzsúriai érdekeltséggel rendelkező bányatulajdonos, valamint Tōyama Mitsuru (頭山 満, 1855 -1944) egy szintén korábbi szamuráj az egykori fukuokai hanban (藩, az Edo és Meiji-kori nagybirtok) összefogásának eredményeként alakult meg. Mitsuru a korábbi, feudális japán rendszer visszatéréséért, illetve a szamuráj társadalom kiváltságianak újbóli beiktatásáért tevékenykedett, melyek elsősorban a Kyūshū szigetén történt, Meiji-kormány ellenes különböző szamuráj-felkelésekben manifesztálódtak.  A Satsuma-lázadás (西南戦争) leverését követően - mely az egyik ut...

Az urbánus kalandozások sorozat soron következő kilencedik részében ezúttal egy elhagyott katonai létesitmény, a Fuchū légtimászpont (米軍府中基地跡) felkutatására indultunk. A támaszpont eredetileg a Japán Császári Haderő kötelékébe tartozott, 1940-1945 között, majd Japán kapitulációját követően a megszálló amerikai hadsereg tette rá a kezét, mi több 1957-1974 között a Japánban állomásó USA haderő főhadiszállásáva lett.  1975-ben a támaszpont végül visszakerült Japánhoz, néhány kommunikációs berendezés kivételével. A teljes terület kb. harmada a Japán Önvédelmi Haderő (JSDF, 自衛隊) kötelékébe került, másik része park, a létesitmény északi részén található szatellit adókat és a hozzájuk tartozó objektumokat pedig az enyészetnek ajándékozták az 1980-as években, és egészen a mai napig nem vették vissza tőle. Ezeket indultunk ma felkeresni. A fenti és a lenti képen a terület feletti google mapsről bezoomolt képeket láthatjuk. A reggeli szakadó esőben bicajra pattantam, reméltem ...

Az urbex sorozat ezen következő részében Shinokubóba (新大久保) barangoltunk a voltaképpeni koreai negyedben. Nem túl messze ugyanis az emlitett állomásnál, a JR sinpálya mellett egy mára elhagyatott apartmantömb áll,  melyek a Hyakunincho (百人町) egykori szociális lakásai voltak. Az 1964-es tōkyōi olimpiára való készülés során igyekeztek kipucolni a várost, kivált annak hátrányos helyzetű csőcselék népét, és ide Shinokubóra telepitették őket. Számos egyéb épület mellett a képek tárgyát képző objektumot is az ő lakhatásuk végett húzták fel. A kétszintés épület földszintjét irodáknak, mig a második emeletet pedig szociális lakásoknak adták ki. A környék, s ezen objektum lakói főként napszámosok és Zainichi, azaz Japánban élő koreaiak (在日韓国人) lettek az ötven-hatvanas évektől kezdődően.   Apropó, akit érdekel a a háborút követő Japánban élő koreaiak viszontagságos élete, azoknak ajánlom Kaikō Takeshi - Ószakai éjszakák cimű könyvét. A hivatalosan Hyakunincho önk...