Doufukuai

Tegnap egy kis yokohamai kocsmában hallgattuk meg a Shingetsutouka (新月灯花 ) nevű lánybanda fellépését, mely a 2011-es fukushimai atomkatasztrófa óta az atomenergiától való megszabadulás (脱原発) és átláthatóbb kormánykommunikációt, illetve a Fukushimában élő gyermek és családok helyzetére való társadalmi figyelemfelhívás érekében járják az országot. A kis kocsmát nép éppen nagyszabású koncertekre találták ki, 25-30 fős közönség egymás hegyén-hátán, ám annál lelkesebben hallgatta a fellépést.  A közönség tagjai között transzvesztita, marxista szimpatizáns, a helyi lapban a zenekar fellépésének híre útján betévedő formákon át elég változatos egyének képviselték.    S ímhol a videó, a tegnapi fellépés igazából nem is annyira az atomellenes, ellenben személyesebb/vidámabb hangvételű dalokat vonultatott fel:  Még több infó a zenekarról itt  illetőleg emitt   Kapcsolódó bejegyzések: Apokaliptikus zajterror á la Japán Japán ko...

Tegnap bicajozás közben, voltaképpen véletlenül keveredtem el a Jindaiji templomhoz (深大寺), aminek megnyerő miliője arra késztetett, hogy kicsit utánanézzek a hely mivoltjának. A legendákról annyit, hogy volt egy vagyonos előkelő, bizonyos Ukon, kinek akadt egy gyönyörű leánya. Egy napon pediglen, egy Fukuman nevű figura érkezett egyazon faluba, s nyomban beleszeretett a lányba. Ukon viszont korántsem akarta lányát a jöttment idegenhez adni, ezért mindent megtett, hogy elzárja egymástól őket, ennek legpompásabb módját saját lányának egy szigetre való deportálásában vélte felfedezni.   Fukuman erre megfogadta Jinja Daiōnak (深沙大王), az ezoterikus buddhista panteon vízistenségének, hogy ha sikerül kiszabadítania a szigetre zárt lányt, hálája kifejezéséül egy templomot emel az istenségnek. Mielőtt befejezhette volna fohászát, a misztikus teknős (reiki  霊亀)  érkezett Fukuman megsegítésére, ami a szigetre transzportálta őt. Mindez annyira elkápráztatta Ukont, hogy végül ...

Valamikor i.sz. 1000 környékén, egy Sanuki no Sanmi (讃岐の三位) nevezetű fiatalember aggódni kezdett lelke üdve miatt. Biztosra szeretett volna menni, hogy következő újjászületése sikeres lesz, s megkezdte a szükséges előkészületeket.Első gondolat az volt, hogy elégeti magát . Testének ily mód való feláldozása megfelelő opciónak tűnt a derűs reinkarnációhoz, de aztán mégis revízió alá vonta elhatározását. Miként a halál pillanatának tudatállapota meghatározó volt a következő újjászületésre nézve, tökéletes koncentráció hiányában a siker nem lehetett garantált. Sanukinak jobb ötlete támadt: volt egy hely, ahol úgymond biztosabbra mehetett testének prezentálásával, nevezetesen a Potalaka hegye n (Fudoroku 補陀落, kínaiul Bǔtuóluò 补陀落).  Sanuki tudta, hogy a Potalaka valahol a Japántól délre eső szigeteken található, így a korabeli Tosa (土佐国) tartományból, a mai Kōchi prefektúrából hajóra szállt, s a megfelelő északi szeleket kihasználva csónakra szállt, s lassan eltűnt a horizonto...

Nagyjából három dolog jut eszünkbe, ha Japánra gondolunk: messze van, hi-tech és perverz . Én mindhárom feltevéssel hajlandó vagyok vitatkozni, bár a kilométereket Budapest és Tōkyō között valóban nehéz lesz kimagyaráznom.  Hi-tech : nos, a magam részéről egy Pest megyei faluból származom, ha azt vesszük összehasonlítási alapul, Tōkyō kétségkívül hi-tech, de Japán nem csak Tōkyōból áll. Másrészről néha igencsak groteszk nászban él ez a futurisztika az anakronisztikummal.  Perverz : kedves olvasó, Japán nem csak a pornóról szól, illetve nem pusztán e műfajból lehet érdemes tájékozódni a szigetországgal kapcsolatban, a magam részéről nem javallom.  Tiszta sor ergo Japán teljesen rendben van, köszönöm a figyelmet . Most pedig pedig következzék egy beszámoló a fallosz fesztiválról, melynek során termetes szent brokikat visznek körbe a város egyik szentélyéből a másikba, miközben söröznek és pénisz alakú nyalókákat szopogatnak . Rendben, ez a blogger tökéletesen meghülyült - ...

Ismét egy nagyon érdekfeszítő kiállítás van most Tōkyōban, Kuniyoshi és Kunisada, az ukiyo-e utolsó nagy mágusainak műveiből a Bunkamura Museum of Art rendezésében, éppen a minap kezdődött. Az ukiyo-e számos korábbi bejegyzésben szerepelt már a blogon, jelentőségéről annyit, hogy Edo-korban (1603–1868) TV, internet és divatmagazinok hiányában e sajátos műfaj közvetítette a legújabb divatot, popkultúrát, szórakoztatást. A két mester pedig igencsak tevékenyen vette ki a részét ukiyo-e művek gyártásában, mi több az éra legnépszerűbb művészei közt tartották őket számon.  tele van a város a kiállítás plakátjaival Utagawa Kuniyoshi (歌川 国芳 1797 -1861) és   Utagawa Kunisada (歌川 国貞, 1786 -1865) művésznevű alkotók bár mindketten az Utagawa iskola alapítójának, Utagawa Toyokuni (歌川豐國, 1769 - 1825) tanítványai voltak, mégis meglehetősen eltérő stílusjegyekkel operáltak, éppen ezért kettejük munkásságán keresztül mutatja be a tárlat a kései ukiyo-e jellegzetes stílu...