Doufukuai

A Bundnál lévő Rockbound Art Galleryben először voltunk, hogy  Bharti Kher indiai művész Misdemeanours című kiállítását csekkoljuk le. A galéria személyzete szokatlanul kedves, bizonyára visszajövünk még a későbbiekben.  Ez a radiátor-konstelláció nem tartozott a kiállításhoz, de érdekes összeállítást volt.  Ez egy önmagából kitépődő szex-koponya-kávé-fogsor, ha jól sejtem, elég sokatmondó alkotás, legyen bármi is az valójában. A galéria emeletei közt járva jó kilátásunk van a Bundra, sőt, van egy kellemes kis tetőterasz is kávézóval egybekötve.  A kiállítás eléggé Afrika-központú volt, néhány elég nehézkes, néhány meglehetősen sokatmondó, néhány rendkívül erős és néhány középszerűen semmilyen alkotással.  A kiállításról bővebben : http://www.rockbundartmuseum.org/en/exhibition/overview/457gqs Megközelítés : Nanjing Donglu metrótól 5 perc séta   Szubjektív érdekességi faktor : 3 /5

Ma ad hoc nézzünk meg egy kiállítást képen a programajánlókat látva  Yayoi Kusama  (草間 彌生) műveire esett a választás, pontosabban a Dream I Dreamed nevezetű nem mindennapi felhozatalra. Az 1929-ben született extravagánsan élénk frizurával és alkotóerővel megáldott művésznő az utóbbiakban is rendre a pszichiátrián köt kit folyamatos hallucinációi miatt, ugyanakkor ezek az álmok is nagymértékben befolyásolják munkáját elmondása szerint. E tényeket ismerve talán máris könnyebben emésztjük meg azt az irizáló, pszichedélikus hangulatpanorámát, ami valahol a művész lelkének festékbugyraiban kavarog, mi több gejzírszerűen kicsapódik és mindent kitöltve mindent kitölt. Legalábbis személy szerint egy rendkívül masszív impulzuskolosszust döntött rám a kiállítást, messze a legjobb, amin az utóbbiakban, de talán  Shanghai art  lubickolásaim alatt megtapasztalhattam. Fényképezőm lemerült, ezért csak telefonos képek következnek: Fél órát álltunk sorba ezért a fél percért (30 másodpercig lehe

Pár évvel ezelőtt  Xi’an városában  jártam, lecsekkolni többek között a híres agyaghadsereget, így nagy érdeklődéssel fogadtam a hírt, hogy a terrakotta katonák mintájára született agyagleány-hadsereg kiállítás van Shanghai egyik galériájában, egészen pontosan Magda Danysz galériájában ; ami úgy nagyjából semmihez sincs közel, mégis megérte egy kitérőt tenni. Miről is van szó? Egy fiatal francia művésznő, Prune Nourry – ki előszeretettel ábrázol nőközpontú témákat - nem kevesebb, mint 108 agyagból készült kínai kislányszobrot készített, az eredeti agyaghadsereg elkészítési technikájával, 8 xi’ani árva kislányt modellül véve, hiszen az eredeti agyaghadsereg katonáit is 8 különböző személyről mintázták. Az agyagleány-hadsereg konstellációval a művész a kínai társadalom egyik súlyos demográfiai problémájára fókuszál: a reform és nyitás ( 改革开放 ) kezdetén, a nyolcvanas évek elején bevezetett egy gyermek-politika óta a fiúgyermek hagyományos preferenciájából adódóan jelentő

Justietől kaptam a tippet, hogy érdemes lehet elnézni a pop art legenda, Andy Warhol Hong Kong és Szingapúr után Shanghaiba érkező gigászi kiállítására, mely közel 500 festményt, fotót, nyomtatványokat, szobrokat, "időkapszulákat" vonultat fel, átölelve a művész karrierjének legfontosabb évtizedeit.  A művész halálának 25. évfordulójára útnak indított vándorkiállítás április 28-án érkezett a Shanghai Power Station-be, és egészen július 26-ig lesz látható 20 yuan ellenértékében. A Shanghai Power Station ( 上海当代艺术博物馆 ) bejáratánál egy rejtélyes vastotem fogad bennünket.  Warhol amúgy maga is járt Kínában, még a nyolcvanas évek elején.  A híres funky-s Maós szitanyomata nem túl meglepően volt a sok száz kiállított darab közül. Nekem leginkább a reklámrajzai jöttek be, de a fotózáshoz is értett a forma.  Elég nagy területen kapott helyet a kiállítás, Warhol készített filmrészletetek, illetve a róla szól dokumentumfilmekkel megspékelve.A tárlaton amúgy tilos fotó

" A nagyértékű textíliák mellett a szerző által a gésákról készített fotók segítenek bemutatni a kiotói Gion negyed látványos divatját. Kyoko Aihara a megnyitót követően vetítéssel egybekötött előadást tart hagyományról, kézművességről, szokásokról és szabályokról is, melyek körülveszik a szórakoztatást művészien művelő hölgyek misztikusnak tekintett életét " - akadtam a hírre nemrégiben, bár a megnyitóról lemaradtam, de gondoltam attól függetlenül is érdemes lesz megnézni. Kicsit nagyobb szabásúra számítottam, bár kétségkívül szép kimonók voltak közszemlére téve, valamint többnyire maiko -król készült felvételek, illetve pár általuk használatos tárgy. Mindez egy rövidke vetítéssel megspékelve. A fenti képen maiko-k egyedi névjegyei láthatóak. Oh, a mesés Gion... Nem túl nagyszabású volta ellenére mégiscsak egy igényesen megrendezett kiállításról van szó, különböző kimonókkal, valamint gyönyörű fotódokumentációval. Ergo megtekintendő. Hely: Ponton Galéria . 1015 Budapest, B