Doufukuai

A Slaughterhouse 1933 (上海1933老场坊) négy emeletes masszív betonszörnye elől menekülnének a környékbeli házikók, ha nem lennének földbe gyökerezve. Shanghai Hongkou (虹口) régi városrészében, a XX. század elején - brit építészek terve alapján kínaiak által 1933-ban felhúzott épület még a kommunista hatalom átvételt megelőző Shanghai vibráló városi építészetének egyik különleges megnyilvánulása. A neve nem véletlenül Slaughterhouse, hiszen konkrétan vágóhídnak épült.  Nem ez volt az egyetlen funkciója története során, volt itt gyógyszergyár, hűtőház, nemrégiben pedig pezsgő művészvénát kötöttek az irdatlan falak közé kávéházak és galériák, dizájncégek, kiállítótermek formájában, de nem maradhatnak el a menő éttermek és ajándékboltok sem.  Shanghai mellett Angliában és Amerikában is voltak egy-egy ugyanezen tervek alapján (a leírás szerint az angliai Portsmouth környéki architektúrából kölcsönöz)   készült objektum, a három közül a kétezres évek elejére viszont egyedül a shanghai-i

"Suzhou a legkirályabb hely egész Kínában" – nyilatkozta Marco Polo, velencei utazó, valamikor 700 éve egy mára feledésbe merült genovai hírügynökségnek. Ha járt arra, ha nem, akárhogy is a régi Kínában úgy hírlett, Suzhou a földi paradicsom. Ma legfeljebb paradicsom-szószt lehet kapni Suzhouban, viszont volt egy szabadnapunk a 端午节 miatt, Kayoko még úgysem látta, ezért rászántuk a napot. Habár, ha láttunk már egy Shanghai környéki vízi városkát (水城), mint mondjuk Xinchang - arra jövünk rá, hogy az összes egy kaptafa, úgy alapjaiban véve nem rosszak, de annyi különbség sincs közöttük mint a Dr. Beer kézműves sörei közt. A Tigris-hegy bejárata Egyelőre Shanghai, Hongqiao vonatállomás, háromszáz méteres sor a jegyiroda előtt, ilyenkor jobb nem hangsúlyozni, hogy értünk kínaiul, gálánsan a sor elejére kell sétálni és 啊，啊，你啊，你干吗？vagy a 他为什么不排队？kérdéseket el kell engedni a fülünk mellett, ha nagyon mérgesek, akkor egy pongyola ’ tingbudong ’-ot kell mondanunk, és tényle

Miután tegnap ismételten megnéztük az Ellenséges vágyakat (色, 戒), gondoltam egy kicsit utánajárhatnánk a 30’-as évekbeli Shanghai Kuomintang-maradványainak . Rövid kutakodás után egy érdekes dologra bukkantam, miszerint a 30-as évek Kuomintang reformhullámokban egy várostervezési koncepció (大上海计划, „ a nagy Shanghai tervezet ”) is felütötte fejét, egészen konkrétan Csang Kaj-sek-ék (Jiang Jieshi) egy új városközpontot kívántak létrehozni távol a város közepén tanyázó külföldi koncesszióktól. Ennek lenyomatát pediglen még manapság is számos épület őrzi. Elsőként is érdemes metróra pattannunk, és a 8-as vonal Xiangyin-úti ( 翔殷 ) megállójához kell zarándokolnunk, majd a 4-es kijáraton a Changhai-út ( 长海路 ) majmok-bolygójában elindulva a Changhai kórházat kell keresnünk.  Ha megtaláltuk, a Changhai út felőli bejáraton egyenesen haladunk a kórház komplexumán belül az első kereszteződésig, ahol jobbra térünk, és útközben már megpillanthatjuk a manapság a kórház egyik effektíve várót

A régi Shanghai kapcsán sokaknak kapásból a " kínaiaknak és kutyáknak tilos a belépés " frázis jut eszébe, mely a Huangpu-park szabályzatai között szerepelt. Állítólag. Az ominózus rendelkezést feltüntető függőtábla mintegy jelképe lett az 1949 előtti nyugati gyarmatosítók agressziójának, a kollektív emlékezettől kezdve a nyugati és kínai historiográfiában is mély gyökeret vert, holott közvetlen bizonyíték a kínaiakat a kutyákkal azonos szintre degradáló rendelkezésre nincsen .  Ami bizonyos, hogy az 1928 júniusát megelőző hatvan évben a kínaikat bizonnyal kitiltották a Nemzetközi Telephely ( International Settlement ) területén belül a Shanghai-i Helytartóság (Shanghai Municipal Council , SMC ) kezelésében lévő parkokból. Az International Settlement viszont külföldi koncessziós területet volt: hogy mennyire széttagolt is volt az akkori Shanghai, arról korábban beszámoltunk már a Zöld Banda illetőleg a shanghai-i városfejlődés története kapcsán. A Nemzetközi telephe