Doufukuai

Ha kapásból két kínai folyót kellene megnevezni valami vetélkedőn, talán beugrana a Cháng Jiāng (长江), ergo a Jangce , meg mondjuk a Huáng hé (黄河), szittyásan Huai ho, a Kék-folyó, ami  nem is kék . Amiről Kínában igazán ismert, vagy inkább hírhedt a Kék-folyó a történelem folyamán, azok a pusztító áradásai.  Azon a területen viszont, ahol a Nagy Kanális találkozott a Huái hé folyóval, egészen 1517-ig nem számított egy kiemelten árvízveszélyes térségnek. Ahogy arról azonban a Míng Shílù (明实录), a Míng-dinasztia igaz története című munka beszámol, 1517 július 7-én nem kevesebb mint kilenc sárkány ereszkedett N ánjīng (南京) városa fölé, sötétségbe borítva az eget. A sárkányok pedig elkezdték kiinni a vizet a Huái hé folyóból, óriási vízoszlopokban hömpölygött fölfelé a víz a behemót bestiák pofája. Egy hajót is magával sodort az égbe szökő vízörvény, de utasukat megkímélte az egyik sárkány és gond nélkül visszaengedte. Nem volt ilyen szerencsés azon hajók sorsa, melyet három évvel késő

A gyerek Pǔyí a Tiltott Városban Halála éppen a mai napon történt, ötven évvel ezelőtt. 1967. október 17-én, kora reggeli órákban Aisin Gioro Puyi (愛新覺羅 溥儀) eltávozott az élők sorából. Ahogy egy korábbi bejegyzésemben már szót említettünk róla, Pǔyí (溥儀) három éves ült a Sárkánytrónra, az anyacsászárné Cixi választottjaként. Hét éves volt, amikor a Xīnhài forradalom megdöntötte a Qing birodalmat, és ezzel együtt a császárság intézményét is, ettől függetlenül Pǔyí továbbra is a Tiltott Városban maradt, a császárságot visszaállítani hivatott, sikertelen kísérlet után is egészen 1924-ig.  1924-ben Féng Yùxiáng (馮玉祥) hadúr puccsal átvette az irányítást Běi​jīng felett, Pǔyínak pedig lépnie kellett, átmenetileg a japán nagykövetségre került. Reginald Johnston, Pǔyí skót tanítója és tanácsosa japánpártiként úgy vélte Pǔyí nagyobb biztonságban lehet a japánokkal (mivelhogy a japán állami berendezkedésben illetve a nép szemében is különleges tisztelet övezte a császár személyét), semmint mon

Sir Edmund Trelawny Backhouse (1873 - 1944) brit orientalista, nyelvész, sinológus egy személyben, kinek művei nagy hatást gyakoroltak a nyugati közvélemény késő Qing-kori (1644 - 1912) Kinát illető nézeteire. Túlzásokban igen gazdag emlékiratai szerint ágyba vitte Oscar Wild-tól kezdve a mandzsu Anyacsászárnőt, Cixi-t is. Halála után azonban az a vélekedés terjedt el, hogy egyik leghiresebb munkája a China Under the Empress Dowager saját maga által irt konfabuláción, koholmányon alapult, mely alááasta hirnevét hosszú évtizedekre. Halálos ágyán lejegyzett emlékiratainak egyes részletei beillenének valami hardcore melegpornó forgatókönyvébe is,  s igy homoszexualitását illető megvetés miatt sem lett azok publikálva egészen 2011-ig. Az ehhez kapcsolódó újabb kutatások mindazonáltal arra engednek következtetni, hogy a számos túlzó, pontatlan részlet avagy kitaláció ellenére is,  ha nem is állitásának megfelelő mértékben, de valóban külföldi kortársai között szorosabb viszony fűzhette

Vajh' hogy fikázott a szülőtisztelő szentséges anyacsászárné ilyen körmökkel?! Miután  Bitxəšï-史  majd Dana is hozott egy példát egy-egy hosszabb elnevezésre, gondoltam szétnézek a hosszabb kínai nevek, legalábbis címzetes nevek között, ugyanis a 寿限無-nek kínai megfelelője tudtommal nincsen, viszont a kínai császárokról ismeretes , hogy életükben elért tetteik alapján kiszabott tiszteleti, illetve posztumusz neveik (谥号) igencsak hosszúak lehettek, ennek példáját adja Cí Xǐ császárné 23 írásjegyből álló posztumusz neve - öve az egyik, ha nem a leghosszabb a kínai történelemben - ami viszont ráadásul nem is fiktív, de valós, hivatalos dokumentumokon feltüntetett illetés volt: 孝钦慈禧端佑康颐昭豫庄诚寿恭钦献崇熙配天兴圣显皇后 Xiào Qīn Cí Xǐ Duān Yòu Kāng Yí Zhāo Yù Zhuāng Chéng Shòu Gōng Qīn Xiàn Chóng Xī Pèi Tiān Xīng Shèng Xiǎn Huánghòu  Ebben minden benne van, a szülőtisztelő imádott boldogságos igazságos hosszú életűtől a szentséges tisztelt Ég irgalmát megérdemlő császárnőig, ami alapján az

Kínában számos dolog ötre jön ki, úgymint az öt szent hegy (Taishan 泰山, Hengshan 衡山, Huashan 华山, Hengshan 恒山, Songshan 嵩山), a Song-dinasztia öt nagyszerű porcelánégető kemencéje (汝窑, 官窑, 哥窑, 钧窑, 定窑), az öt alapvető gabonafajta (五谷), az öt elem (五行), az öt erény (五德), sőt, még a tervgazdálkodás is ötéves ciklusokat ölel át (中国五年计划); mindezeken túl van még öt híresen elcseszett írásjegy is - wǔdà zhùmíng cuòbiézì (五大著名错别字).  Ha figyelmesek vagyunk, szerte Kínában, különböző kolostorokban, császári palotákban az elrontott szövegeknél a biǎn 匾 írásjegyét vehetjük észre, mely felhívja erre a figyelmet. Ezeket a hibákat ráadásul kivétel nélkül császárok vagy éppen híres írnokok ejtették, hiába, a kínaiak is hibázhatnak, ha írásjegyekről van szó; persze nem eget rengető tévesztések, inkább csak vonáshibák, ámde a hiba az hiba , akárhogy is vesszük. Különösképp, hogy nem egy út melletti fába vannak vésve, de szent templomokban, vagy éppen császári sírhelyekben.  Az első híres elr

Kínában a császárság* intézménye hivatalosan i.e. 221-ben kezdődött, és 1911-ig tartott, nem számítva az azt megelőző évezredeket, az olyan figurákat, mint a misztikus  Sárga Császár - Huángdì (黄帝). Az összes uralkodó felsorolását a blog terjedelme nem teszi lehetővé, mindenesetre érdeklődik  itt találhatnak egy bájos listát  Yándìtől (炎帝) Pǔyíig (溥仪). Persze nem mind volt kimagasló egyéniség köztük, de így sem nehéz kihalászni egy-egy érdekesebbet. Maga a császár - huángdì - csak Kína egyesítése után létrejött cím. Előtte a  wáng  (王) volt a régi Kína nagy kiterjedésű földbirtokkal rendelkező földesura, általában királynak fordítják, de talán a dukátus intézményével jobban körül lehetne határolni. I.e. 221-ben lényegében azt történt, hogy Yíng Zhèng (嬴政) legyőzte a wáng-okat, és kinevezte magát a rangban felettük álló huángdì-nek (皇帝), amit császárnak fordítunk. Felmerülhet a kérdés, hogy nem véletlenül Qín Shǐhuáng (秦始皇) egyesítette Kínát? De, ő. Yíng Zhèng  Qín Shǐhuáng , erg