Doufukuai

Osechi-ryori (おせち料理), azaz hagyományos újévi kaja anyóséknál. Minden falat szerencsét, hosszú életet, bölcsességet vagy a jövőbe látás képességét hordozza. Par exemple: Kamaboko (かまぼこ) – piros és fehér halpástétom: A bal oldali nagy tál tetején látható szeletek. A félkör alak a felkelő napot jelképezi, a piros–fehér színkombináció pedig szerencsehozó. Datemaki (伊達巻) – édes tojástekercs: A kamaboko mellett látható sárga, hullámos szélű szeletek. Formája egy feltekert irattekercsre emlékeztet, így a tudást és a tanulást szimbolizálja. Namasu (紅白) – ecetes répa és retek: A bal oldali üvegtálban lévő vékonyra vágott fehér és narancssárga zöldségek. Színei az ünnepi dekorációkat idézik. Ebből ipari mennyiséget csinálnak anyósék. Chikuzenni / Nimono (筑前煮 / 煮物) – párolt zöldségek: A középen lévő kék-fehér tálakban látható vegyes zöldségek (lótuszgyökér, répa, shiitake gomba, taro). A lótuszgyökér a lyukai miatt a „tisztán látást a jövőbe” jelképezi, például hogy holnap is ezt eszed majd....

Jóllehet a blogon vissza-visszatérő téma a kocsmológia témaköre, a fajin dájning műfaját sem vetem meg, Tōkyōban pedig az főre eső Michelin csillagos éttermek száma toronymagasan vezet a világon. Szóval alkalmasint bemutatok majd 1-2 helyet jelen hasábokon is eme témakörben, kezdjük a Mazzal. 御持成 Tōkyō egy foodie főváros, szinte bármit ehetünk itt, bármilyen minőségben, egyszerűen jók az alapanyagok, képzettek a szakácsok, végtelen a kipróbálható lehetőségek tárháza, s mindehhez társul az omotenashi (おもてなし / 御持成) fogalma, amit úgy fordítunk mint vendégszeretet, de ez egy összetettebb fogalom annál, egyfajta princípium. Maga a kifejezés egyes fejtegetések szerint a mono o motte nashi togeru (モノを持って成し遂げる) rövidítéséből származhat, ami valami olyasmi értelmet hordoz, hogy a vendéget a lehető legnagyobb empátiával fogadd s szolgáld ki. Olyan, érzésem szerint némi belemagyarázás is van, miszerint az általában hiraganával leírt fogalomhoz tartozó írásjegy kombináció az omote-nashi 表裏なし ...

Az okuizome (お食い初め) egy japán hagyomány az újszülöttek számára, a kifejezés jelentése az "első étkezés", mely során a baba először kóstol szilárd táplálékot. A ceremóniára a születést követő 100 nap után kerül sor, és kifejezetten erre az alkalomra készített hagyományos menüsor várja a kisdedet, akinek persze nem kell a teljes ételsort végigkóstolni fogak hiányában, nyilvánvalóan egy szimbolikus jelentőségű szokásról van szó, egy pálcikahegynyi rizst, vagy szintén hasonló mennyiségű ünnepi halat, mégpedig tait kap a kölök . Már jó előre lefoglaltuk a tait a helyi halhentesnél, és meg is grilleztettük vele faszenen, ahogy kell - a tait faszenes grill nélkül nehéz ilyen tökéletesre sütni, meg amúgy is mit bajlódjunk vele! Úgy tartják az okuziome már egészen a Heian-éra óta (i.sz. 794-1185) bevett szokás, nyilván az akkori korszakra jellemző higiéniai viszonyok, alultápláltság miatt a csecsemőhalálozás magasabb mértékű volt, ezáltal a gyermek első három hónapjának megélése fo...

Japánban magyar értelemben vett hentesüzlet nemigen akad, ettől függetlenül disznóhús azért persze itt is van, ergo gondoltam ezúttal - saját okulásom végett is - belekezdek egy japán-magyar böllérszószedet összeállításába, először is kezdjük a disznóhússal, a butanikuval (豚肉 / ぶたにく).  Egyébiránt megfigyelhetitek, hogy a buta (ぶた) és a ton (トン) is szerepel disznó értelemben e listán, ennek kapcsán annyit érdemes tudni, hogy a sertés kanjija (豚) kunyomi (訓読み) olvasatban ' buta ' míg onyomiban (音読み) ' ton '. A sertéshús maga butaniku, a szögletes darabokra vágott, párolt hús vagy a hotpotban használt disznóhús páldául buta no kakuni (豚の角煮, apropó itt a receptem! ) illetve a butashabu (豚しゃぶ ), viszont számos más sertéshúsból készült ételben ellenben a ton olvasat szerepel, úgymint tonkatsu (豚カツ), tonjiru (豚汁), etc.  Szóval következzék a lajstrom alább: 背脂（せあぶら）: hátszalonna ロース : karaj 肩ロース （かたロース ）: tarja 鞍下　（くらした）hátszín ヒレ vagy フィレ : szűzpecsenye 頭　（かしら）:fej 耳 : ...