Doufukuai

Mi történt 1927 szeptemberében? Nem más, mint a Qīushōu Qǐyì ( 秋收起义), vagyis az " őszi termés-felkelés ", mely mint utóbb kiderült, meghatározónak bizonyult Máo​ Zhǔ​xí (毛主席), és a KKP szempontjából. Részlet szakdolgozatomból. Az augusztus 7.-ei tanácskozást követően Mao-t társaival együtt Hunanba utasították, a felkelés helyszínére, s augusztus 20.-án a KKP KB-hez intézett levelében a következőket írta: „Kína objektíve már rég elérte 1917-et, régebben azonban azt hittük, hogy 1905 szintjén vagyunk. Ez igen súlyos hiba volt. A munkások, parasztok, és katonák tanácsainak létrehozása a jelenlegi objektív feltételeknek tökéletesen megfelel, s azonnal és határo zottan kell fellépni a munkások, parasztok és katonák politikai hatalmának megteremtéséért négy tartományban: Guandongban, Hunanba, Hubeiben és Jiangxiban.”[49] A Hubei tartománybéli pártvezetők is készhez kapták a felkelésről szóló értesítéseket. A Gandong-i parasztfelkelőket felbujtották a Nanchang- felkelés résztvevői

"Tanulj Lei Feng-től, jó példakép" - a szlogen szerént. Ki ez a gépkarabélyával a messzeséget pásztázó, már ránézésre is echte kínai hazafi? 雷锋 Léi Fēng (1940-1962) a Kínai Népi Felszabadító hadsereg katonája volt, kiből fiatalkori halálát követően a KKP propagandájának zászlóvivője, a szerénység s önzetlenség manifesztációja, a fiatalság útmutatója lett. Mao Zedong kezdeményezte személyének ilyetén való - mint nemzeti példakép - "felhasználását" az 1963-ban indult posztumusz-kampánnyal, a 向雷锋同志学习 - " tanuljunk Leifeng elvtárstól ", mely elsősorban az ifjúság számára szólt. Közvetlen Mao halálát követően sem merült feledésbe neve, sőt afféle kulturális ikonná nőtte ki magát, s továbbra is az önzetlenség, szerénység és munkának élés megtestesítőjeként forgott neve szájról-szájra. A poszt-Mao éra politikusai viszont nem látták jónak a Leifeng-propaganda erőltetését, lassacskán elhalványult a Leifeng-láz, bár ma is lehet képével ellátott pólókat,

Most a Holdújév kapcsán valami szépet szerettem volna írni, ergo mélyen megindító szemelvények következnek a Kínai Kommunista Párt legjobbjainak erkölcsnemesítő tetteiről. Zewa Softis hiányában csak nagykorú felügyelete mellette ajánlott: A japán-ellenállás idején Yan'an -ban [prefektúra Shaanxi-tartományban ] a KKP Központi Bizottságának vezetőinek nem volt automobilja. Akármerre is jártak, mindig lovon, vagy gyalogszerrel tették meg az utat. Egy hazaszerető, külföldön élő kínai honfitárs két gépkocsit adományozott ezért számukra. Az autókért felelős elvtárs elsőként is Mao Zedongnak juttatott egyet belőlük. Mao ezzel szemben kijelentette: " az egyik járművet a katonai ügyek szükségleteinek érdekében használjuk fel, míg a másikat az idősebb elvtársak javára. " Ezen elveknek megfelelően egy autót Zhu De katonai megbízott számára, egyet pedig a Yan'an-i ' öt öreg " - Xute Li , Dong Biwu , Xie Juezai, Lin Baibo , Wu Yuzhang - részére juttattak. Ámde min

Ma van október 1-je, a legfontosabb nemzeti ünnep Kínában, a Népköztársaság kikiáltása, erről szól az alábbi poszt. 1949. szeptember 21-én Pekingben megkezdte ülésezését Kína Népi Politikai Tanácskozó Tes tülete (a pártok, a tömegszervezetek, a hadsereg, és a nemzetiségek képviselőiből) ahol elfogadásra került a Kínai Népköztársaság programja, mely az 1954-es alkotmány elkészültéig az állam alaptörvényeként funkcionált. A program a szocializmus bevezetésével kapcsolatban [1] fokozatosságra törekedett, s az egységfrontot hangsúlyozta. A Tanácskozó Testület szeptember 30-án megválasztotta Mao Zedongot a központi népi kormány élére, s Mao 1949. október 1-jén a Pekingben (melyet az új program fővárossá nyilvánított), a Tian Anmen téren kikiáltotta a Kínai Népköztársaság megalakulását, s felvonta az ország zászlaját, az ötcsillagos vörös lobogót. [2] E napon vált Mao Zedong ötszázötvenmillió ember tejhatalmú urává. Jóllehet a harcok ezzel nem fejeződtek be, csak október közepére sikerült K

Folytatólagosan következik Mao Zedong és a Kínai Kommunista Párt története, a shaanxi-incidenst követően járunk, hol a japán invázió kapcsán láts zólag felfüggesztődött a KKP-GMD antagonisztikus összekülönbözése, elsősorban a közhangulat nyomására. Mint láthatjuk azonban, egyik fél sem gondolta ezt igazán komolyan, viszo nt a komcsik reme kül kihasználták a kvázi-fegyverszünet, a suo pl acito pszeudo-egységfront nyújtotta legitim kereteket: igencsak kiheverték a hosszú menetelés vérveszteségét... Az ultimátumot követően a japán haderő bevonult Pe kingbe és Tianjin - be, a nyomasztó technikai fölény ellenében fellépni k éptelen kínai csapato k kénytelenek vo ltak visszavonulni. Ezt követően a jap ánok Sanghajba tették át h adszínterüket, feltételezve, hog y ezzel k apitulációra kényszeríthetik Kínát. November 12.-én Sanghaj elesett, Decemberben 12.-én Nanking is, hol irtózatos mészárlást végzett a japán haderő. Noha a japánok által l erohant közép-kínai or szágrészen számos nyug

Újabb szemelvény a KKP és Mao Zedong történetéből, amit érdemes lett volna kronológiai sorrendben közölnöm, hiszen úgy alkotna értelmes egységet, ám ezt már elszalasztottam. (Végtére is önmagukban is érthető momentumok...) Ergo a hosszú menetelést követően járunk, a nagy kormány os első jelentős sikerén túl, mikor is Mao Shaanxiban, azon belül 1936–1937 telén Yan’anban rendezte be bázisát az elkövetkező egy évtizedre. A küzdelem immáron az oroszok fennhatósága alatt álló területekhez való korridor megnyitásáért folyt, hogy a Kreml támogatása által a kínai komunisták hozzájuthassanak mindahhoz az ellátmányhoz, mely a Jiang Jieshi elleni harc további fo lytatásához szü kséges volt. Jiang szá ndéka az volt, hogy Mandzsúria korábbi hadurának, Zhang Xueliangnak a segítségével körbezárja a vörösöket. Ám Zhang, az „ Ifjú Marsall ” épp ellenkezőleg, az oroszokkal folytatott tárgyalásokat, s kész volt szövetségre lépni a kommunistákkal, és hadat üzenni a japánoknak, amennyiben a Kreml se

1946. március 5-én hangzott el Winston Churcill fultoni beszéde, ebben szerepelt a „vasfüggöny” politikai metaforája, amely az USA és a Szovjetunió közötti feszültség növekedésére utalt. Amint a szovjetek megkezdték visszavonulásukat Mandzsúriából, a területeket a K KP -nak adták át. Jiang Jieshi (Csang Kaj-shek) figyelmeztette az Egyesült Államoka t, hogy amennyiben nem a Guomindang hadereje állítja helyre Kína egységét, Északkelet-Kína a KKP fennhatósága alatt marad. 1946. június 26-án amerikai támogatással a Guomindang hadsereg megindította offenzíváját. A már Jiangxiban, majd a ja pánok ellen alkalmazott meghátrálási taktikával élve a Vörös Hadsereg – melyet ekkorra Népi Felszabadító Hadsereggé ke reszteltek át – visszavonult. Man dzsúriában, ahol Jiang erőinek számottevő ré sze felvonult, több támaszukat elvesztették, a nagyobb városok közül csupán Harbinban tartottak ki, amely a legközelebb feküdt az orosz határhoz. A nemzeti hadsereg átvette az irányítást Shanxi, Hebei, Sha