Doufukuai

Az urbex sorozat ezen következő részében Shinokubóba (新大久保) barangoltunk a voltaképpeni koreai negyedben. Nem túl messze ugyanis az emlitett állomásnál, a JR sinpálya mellett egy mára elhagyatott apartmantömb áll,  melyek a Hyakunincho (百人町) egykori szociális lakásai voltak. Az 1964-es tōkyōi olimpiára való készülés során igyekeztek kipucolni a várost, kivált annak hátrányos helyzetű csőcselék népét, és ide Shinokubóra telepitették őket. Számos egyéb épület mellett a képek tárgyát képző objektumot is az ő lakhatásuk végett húzták fel. A kétszintés épület földszintjét irodáknak, mig a második emeletet pedig szociális lakásoknak adták ki. A környék, s ezen objektum lakói főként napszámosok és Zainichi, azaz Japánban élő koreaiak (在日韓国人) lettek az ötven-hatvanas évektől kezdődően.   Apropó, akit érdekel a a háborút követő Japánban élő koreaiak viszontagságos élete, azoknak ajánlom Kaikō Takeshi - Ószakai éjszakák cimű könyvét. A hivatalosan Hyakunincho önkormányzat

Nincs túl sok koreai ismerősöm, de akiket ismerek, van közöttük Kim, Lee és Park is. Nem meglepő az annak tükrében, hogy az 50 milliós országban ötből egy ember családneve tutira Kim lesz ( Kim Jong-un ), és tízből egy tutira Park - gondoljunk csak Dél-Korea elnökére, Park Geun-hye (朴槿惠), vagy az énekes PSY is Park Jae-sang (朴哉相) néven jött világra. E három családnév közel az ország felének családnevét képzi.  Park Geun-hye A szomszédos Kínában - ahogy a blogon a kínai családnevekről már volt szó - nagyjából száz elterjedt családnév van, míg Japánban mintegy 280,000, miért van hát ilyen kevés Koreában?  A válaszért bele kell fúrnunk magunkat Korea történetébe. Mint számos más pontján a világnak, a családnevek nem voltak túlzottan elterjedtek egészen a Joseon (朝鮮) - Csoszon-dinasztia (1392-1910) végéig, miképpen használatuk elsősorban az uralkodó dinasztia, illetve az arisztokrácia - yangban (兩班) egyes tagjaira korlátozódott. A társadalom alsóbb rétegei, úgymint szolgák, he

A Kobukson (거북선) (vagy Geobukseon), a teknős formájú páncélozott hadihajó nagy szerepet játszott abban, hogy a Toyotomi Hideyoshi (豊臣 秀吉) sógun vezette japán invázió meghökkenjen, illetve hogy a japán flotta a koreai " szalamiszi csatában ", közismertebb nevén talán a Hansan-szigeti ütközetben ( 閑山島大捷/ 한산도대첩) nagy vereségeket szenvedve elsüllyedjen 1592-ben.   A teknőchajókat a Csoszon-dinasztia [Joseon/조선/朝鮮 1391-1897/1910] során folyamatosan használták, első említésük a "Csoszon-dinasztia hiteles történetében" (조선왕조실록/朝鮮王朝實錄) szerepel, az 1413-as, valamint az 1415-ös évből, Gwiseon [귀선; 龜船] névvel, amiket az első generációs teknőchajóknak tekintenek. Az elkövetkező hosszú, viszonylag békés évtizedek miatt azonban átmenetileg kikerültek a forgalomból, csak az előbb említett 1592-1598 közötti japán hódító törekvések ellenében lettek ismételten előkapva. Egyes vélekedések szerint viszont szerepük kissé eltúlzott, miként a teljes koreai flotta hajóál

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nem bír magával , olyan mint egy pofátlan kisgyerek, aki méregeti, meddig mehet el. Az 1953-as fegyverszünet (ergo még ma is hivatalosan hadállapot van a két ország között, nem köttetett béke) óta kisebb-nagyobb skandalumokkal hirdetik a szocializmus és a v örös csillag rendíthetetlenségét, még ha ezen energia-felhasználást mutató térképen sötétségbe burkolóznak is. Az alábbi dolgozat évekre lebontva sorolja fel a kisebb-nagyobb " turpisságokat ", melyek alatt terrorakciókat, repülőgép eltérítéseket, (melyek közül az 1987-es 707-es Boeing felrobbantása volt a legsúlyosabb), véletlenül eltévedt torpedókat , s szinte folyamatos kémbotrányokat kell érteni. Kim Dzsong Il még Dr. Genyánál is szemtelenebb. Fia , a nemrégiben - akárcsak a kipusztulás szélén lévő szibériai tigriskölyköket bemutató állatkerti videókhoz hasonlatosan - felkonferált Kim Dzsong Un egyes elemzések szerint szintén gonosz és genya. Egyébiránt valóban abszurd, am

Na tehát a Koreai-félszigeten, immáron a XIX. században járunk. Tárgyalt királyságunk abban a hitemben él, hogy örökre fenn tudják tartani ezt a vak dióhéjba zárt status quót, kivált, hogy 1866-ban a Tedong folyón felvonuló amerikai Shermann cirkálót - mellyel egészen Phenjanig jutottak, majd ott a hajó legénysége királysírok fosztogatásába kezdett - még a helyőrség gond nélkül felgyújthatta. (Az Észak-Koreai agitáció szerint persze Kim Ir Szen dédfaterja vezette a hazafias akciót.) Egyébként pedig ez a már-már hermetikus izoláció nem sok jó hozott sem az ország külpolitikájának, sem belpolitikájának. Az ország gazdasága tönkrement, nincstelenek egész tömegei menekültek a kínai határvidék felé, mindeközben az udvar horribilis összegeket szánt nagyszabású, reprezentatív építkezésekre, melyek az állam hatalmát voltak hivatottak demonstrálni. 1872-ben, a már pattanásig feszülő helyzetben lemondásra kényszerítették az uralmon lévő Tevongunt , ki régensként uralkodott fia, Kodzsong f

Korea történetét valahol a XIII. században hagytuk abba, szóval 1231-ben a mongol invázió a Korjói Királyságot is elérte, egy mai napig élő legenda szerint megbecstelenített koreai nők tízezrei lettek öngyilkosok. És még mindig nem tértek napirendre Koreában az eset fölött. A királyság uralkodó osztálya meghunyászkodott [amúgy ez egy tipikus marxista történetírói kifejezés - amiket imádok - ám mégis mi a fenét mást csinálhattak volna egy világhódító mongol invázió előtt] a Kínában hatalomra került Kubiláj kán alapította Yuan dinasztia előtt. A külső fenyegetések ezzel azonban még nem értek véget, hiszen a Yuan dinasztiát megbuktató kínai seregek, az ún. "vörösfejűek" 1359-ben a Koreai-félszigetre is ellátogattak, és évtizedekig tartó háborúskodás tört ki: az időközben hatalomra jutó Ming dinasztia is igény tartott a Korjóval való hűbérviszony fenntartására. A kínaiak kiűzésére egy Li Szong Ge (Lee Song-ye) nevű hadvezért neveztek ki, ő ehelyett a jószomszédi viszony

Ma megbirkóztam Kim Ir Szennel , illetve hogy vele pont nem, sem az oldalt szemrevételezhető szépséggel, csupán Korea törijével úgy egészében, és elég rendesen legyűrtem, na. Eredetmítoszokat húztam, amik a következőképp szólnak: 1., az első, samanisztikus-totemisztikus hagyományokhoz köthető eredetmítosz szerint Hvánun égistennek már a töke tele volt azzal, ami a földön folyik, ezért leküldte fiát, hogy rendet vágjon maga helyett is. Mikor a fiú leszállt a földre, színe elé járult egy medve és egy tigris azzal a feltett szándékkal, hogy ők emberré szeretnének válni. Az istenfiú szerint megoldható volt, egy barlangba kellett vonulniuk száz napra, s csak fokhagymát ehettek. A tigris pár nap elteltével elkezdett kiabálni, hogy gyurcsányorbánmonnyonle , és elhagyta a barlangot. Ám a medve állhatatos maradt, és ennek jutalmául egy gyönyörűséges emberleány lett belőle, mely igencsak felkeltette Hvánun isten fiának figyelmét. Így kettejük nászából született Tangun Vanggom, aki i.e. 2333