Doufukuai

Ha Pudongra megyek, sosem fogadnak jó szívvel. Így förmednek rám a bősz felhőlékelők, na mi van, megint itt vagy ? Ez a szerencsétlen Oriental Pearl a nyamvadt 468 méterével már nagyon megérett a kivágásra. Hol vannak a korok mikor e kis korcs konok a legmagasabbként karcolta az égteknőt?  Sehol .  Sörnyitó és Barad-dûr, meg a csicskájuk, Jinmao.  Megannyi zhejiang-i Zsákos Frodó akart itt már elpusztítani mindenféle drágaszágot, de rossz univerzumban jártak.  Vagy pusztán én metróztam volna Mordorba?   Bábeli zűrzavar után jön a shanghai-i zűrzavar? Bár Shanghaiban amúgy is permanens zűrzavar van. Zűrzavar . Ez egy jó szó.  Lu kisscsaládjával nem gondolta volna, minő betonrengeteg kerekedik a néhai mocsár fölé... Kapcsolódó bejegyzések: Egy izakaya Lu szájában Az a karácsonyfa csúcsdísz közelről - Oriental Peal Tower Shanghai fekete-fehérben A dzsungel törvénye - közlekedés Kínában A shanghai-i zöld banda története A shanghai-i urba

Minden kínai tartománynak, városnak - vagy tartományi jogú városnak, így Shanghainak is van egy megkülönböztető írásjegye/rövidítése (简称), ami többségében egy történelmi előzményre vezethető vissza. Shanghai esetében e rövidítés: hù 沪.  Kezdetben Shanghai egy halászfalu volt [ám alapvetően tévhit, hogy pusztán egy jelentéktelen halászfalu lett volna a külföldiek általi megnyitása előtt] a Wusong-folyó (吴淞江) alsóbb folyásánál, mely területre az ókortól kezdve Hùdú-ként (沪渎) hivatkoztak.  Maga a hù 沪 szó pedig eredetileg egy, a halászok által használt bambuszból készült halfogó csapdát jelentett, melyet sekély vízbe helyeztek. Nem találtam róla képet a neten, de tavaly Anhui tartomány egy piciny falvában járva láttam az alábbi vízbe helyezett bambuszkosarat, ez a hù is valami hasonló megoldás lehetett a leírása alapján:  Bár egy Tang-kori forrás másképp írja le: 纲罟之流，列竹於海澨曰沪 "A halászháló vezérvonala mentén bambusz [rudakat] helyeznek a partközelbe, ezt nevezik hù

Három évtizeddel azelőtt, hogy a nacionalisták hatalma csúcsára jutott Shàng​hǎi -ban, Kína legnagyobb városa a modern ipari szórakozás fellegvárává vált. A korai elektromosság nyújtotta új élvezetek, teaházak és kurtizán negyedek, valamint az irizáló éjszakai élet fényei kocsmákban, táncházakban, bordélyházakban jellemezték az egykori Kelet Párizsát .  Ennek megfelelően lakosságának szabadidős tevékenysége az elit társalgóktól a tömegszínházakig, szerencsejátékokig, fogadásokig (lóverseny, kaszinózás), hagyományos regionális időtöltésekig ( helyi dialektusban énekelt operák hallgatása), kínai-külföldi társasági érintkezésekig, prostituáltak és kurtizánok látogatásáig terjedt. Az új, nemzetet irányító Guó​mín​dǎng egyes vezetői nagyszerű lehetőséget láttak a Shàng​hǎi-i szórakoztatóipar magukhoz ragadásában, egyrészről bevételeik növelése érdekében, másrészről mintegy bizonyításul a franciák, japánok, és egyéb nemzetek által ellenőrzött városrészeknek, hogy a kínaiak ma

Pár nagyszerű video az egyik kedvenc városomról, Shàng​hǎi -ról. Az Urbs Aeterna azt hiszem, Shàng​hǎi kapcsán új fogalmat nyert. Miként Shàng​hǎi nem pusztán Kína álmát éli, de elképesztő dinamikája tempót diktál a világ többi részének is. Külföldiek egykori s mostani játszótere, a Kelet többszörös szajhája, hol hazai iparmágnások állítanak szárnyaló emlékművet a kapitalizmus, - és saját maguk számára, pihenést s megtorpanást hírből sem ismer. Shàng​hǎi egyszerűen eltűnik a visszapillantóból, ahogy tövig nyomva a gázt süvít a az elképzelt jövő felé olyan sebességgel, mit fenntartani már-már lehetetlen. Bár Shàng​hǎi kapcsán eltörölhetjük a szót: lehetetlen. Újabb és újabb beruházások nyílnak hétről-hétre, miközben a gyorsan fejlődő középosztály még sokszor dolgozik hetente hét napot a jobb jövő reményében. Shàng​hǎi-t inkább Hong Kong-hoz szokták volt hasonlítani, mintsem Běi​jīng -hez: itt nincsenek piperkőc palotaegyüttesek, inkább esetenként európai stílusú városkép je

Běi​jīng​rén (北京人) A Běi​jīng -iek, időnkét csak jīng​ yóu zi (京 油 子) - " zsíros/olajos fővárosiak ", vagy hú ​ tòng chuàn zi (胡同串子), kvázi " hú ​ tòng -patkányoknak " nevezett (az öreg Běi​jīng meghatározó városképéből) fővárosiak lustaságukról, mindent jobban tudó attitűdjükről, és sokszor a semmiről szóló, nagyfokú veszekedési hajlandóságukról híresek. No meg saját városi nyelvjárásukról, az ér huà (儿话)-ról. Shàng ​ hǎi rén (上海人) Minden országnak megvannak a saját maga rivalizáló nagyvárosai, Kínában ezek ugyebár Běi​jīng és Shàng hǎi ​ . És igen, nagyon utálják egymást. A helyiek csak Hù shàng -nak (沪上) titulálják magukat, Hù (沪) Shàng ​ hǎi rövidítése, ergo ezalatt hozzávetőlegesen " a városnál/városban lévők "jelentése értendő. S mindenki mást, ki nem Shàng ​ hǎi-i, azt xiāng ​ xià de-nek (乡下的), vagyis falusinak tartanak. Közkeletű nézetek szerint e sajátos metropolisbeli férfiak kissé effemináltak, a nők pedig kifogástalanul elegáns, kö

Shàng​hǎi-mániám odáig fajul, hogy muszáj egy kis shànghǎi ​ huà -s, avagy shàng ​ hǎi ​ -iul zǔng hay ǎy woo-s (上海话/olykor hù yǔ - 沪 语, a város abbreviációjából) glosszáriumot felpakolnom jelen hasábokra, mely az idő előrehaladtával további kínai dialektusokkal is bővülni fog. Minthogy arról már többször is szó esett, Shàng​hǎi -ban minden napról-napra fejlődik, így nyelvjárásuk is; s nem is meglepő ez egy olyan városban, melyet vendégmunkások, mérnökök, kozmopoliták, vagy pusztán szerencsét próbálók tarkítanak. A shànghǎi ​ huà a wú yǔ (吴语) legfontosabb dialektusa 14 millió beszélővel, igen hasonló Níng ​ bō , Sū ​ zhōu , valamint Kūn ​ shān nyelvjárásaival. Mindazonáltal a shàn ghǎi ​ huà éppolyan, mint a város maga, kvázi pökhendi, hetyke, szórakozott: egyéb wú dialektusokkal, avagy standard a mandarinnal - pǔ ​ tōng ​ huà -val nem kölcsönösen érthető. Ugyanakkor természetesen a mai mandarin számos elemével operál, és egyfajta generációs szakadékot képez, mintegy