Kínai kígyópatika

Kínában a kígyó kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság, ami bár ha kissé túlzás is, mindazáltal a kígyó évében járva, a kígyós kifejezések után ildomos némi szót ejteni a kínai gyógyászat egy érdekes szegmenséről. Tudniillik, már a kétezer évvel ezelőtt szerkesztett 《神农本草经》füveskönyvben is megemlítik a kígyó gyógyászati felhasználását, szinte minden részét felhasználhatónak tekintették: a kígyóhús segíti a vérkeringést (活血), megszabadít a szükségtelen testnedvektől (除痰祛湿), de ezenkívül reuma, ízületi bénulás illetve gyulladások, vérszegénység, valamint bőrviszketegség, etc. kezelésére is hasznos lehet. A kígyóepe (蛇胆), kígyócsont (蛇骨), levedlett kígyóbőr (蛇蜕, mi utóbbit orvosi recepteken gyakorta 青龙衣-nek, azaz az "Azúrsárkány öltözetének" illetnek) ágyékfájdalmak (坐骨神经痛), migrén (偏头痛) de még lepra (麻风病) gyógyítására is bevettnek számított. A kígyóméreg (蛇毒) ára az arany többszöröse, a régi időkben "az ég adományozta csodás orvosságként" (天赐良药) is nevezhették, míg a kígyóbort az italok kincsének (酒之珍品). Apropó kígyóbor - shéjiǔ (蛇酒), mely vélhetőleg a legismertebb, kígyót igen nagy nyomatokban tartalmazó orvosság, melynek két fő elkészítési módozata létezik: az egyik során fognak egy jókora (gyakorta mérges) kígyót, és szentimentálisan beleoktrojálják egy üveg baijiuba, majd ebben az állapotban érlelik hónapokon keresztül. A másik eljárás során a Nescafé három az egyben instant elkészítéséhez hasonlatosan a kígyó testnedveit keverik közvetlenül az italba és azonnal elfogyasztják. Mindkét esetben a baijiu alkoholfokának megfelelően magasnak kell lennie a kígyóméreg denaturálásához, ám tekintve hogy a baijiu általában igencsak kraftos, ebből probléma aligha adódik (mellesleg a kígyóméreg pusztán a vérbe kerülve képes kifejteni hatását), egyébiránt pedig ímhol kínai italkultúráról egy poszt.  A kígyóbor bevitele nem ipari mennyiségben, ellenben kimért shot-pohárkákban történik. 

Kígyó epehólyag - shédǎn (蛇胆), általánosan használt a kínai gyógyászatban, elsősorban a látási képességek javítására, vagy éppen köptetőként. Por és a kígyóborhoz hasonló folyékony kivitelben egyaránt kapható. Ez utóbbival csak óvatosan: a nem megfelelően elkészített kígyóepe mérgezést és válogatott paraziták veszélyét rejti, kiváltképp ha nyersen kínálják. 

Kígyóbalzsam - shéyóugāo (蛇油膏), manapság a világ nyugati félteke a kígyóbalzsam kapcsán kvázi a kuruzslók egyik legismertebb kellékére gondol, holott az "igazi kígyóbalzsam" valóban gyógyszerként hatott - állítólag. Korábban a kígyóbalzsamot az Amerikában vasúti síneket fektető kínai munkások is használták ízületi fájdalmaikra, csak aztán a vándorkereskedők potenciális bizniszt láttak benne, és a termék hatásait túlzottan felnagyítva kínálták országszerte, ami nagymértékben hozzájárult a gyógyszer diszkreditálódásához. Manapság a kínaik szintén használják a kígyóbalzsamot, éppúgy mint a vasútépítő kulik egykoron, ráadásul ugyanazon tünetek - ízületi fájdalmak és gyulladások, és általánosságban bőr-irritációk - kezelésére.