Doufukuai

Kínában a kígyó kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság, ami bár ha kissé túlzás is, mindazáltal a kígyó évében járva, a kígyós kifejezések után ildomos némi szót ejteni a kínai gyógyászat egy érdekes szegmenséről. Tudniillik, már a kétezer évvel ezelőtt szerkesztett 《神农本草经》 füveskönyvben is megemlítik a kígyó gyógyászati felhasználását, szinte minden részét felhasználhatónak tekintették: a kígyóhús segíti a vérkeringést (活血), megszabadít a szükségtelen testnedvektől (除痰祛湿), de ezenkívül reuma, ízületi bénulás illetve gyulladások, vérszegénység, valamint bőrviszketegség, etc. kezelésére is hasznos lehet. A kígyóepe (蛇胆), kígyócsont (蛇骨), levedlett kígyóbőr (蛇蜕, mi utóbbit orvosi recepteken gyakorta 青龙衣-nek, azaz az " Azúrsárkány öltözetének " illetnek) ágyékfájdalmak (坐骨神经痛), migrén (偏头痛) de még lepra (麻风病) gyógyítására is bevettnek számított. A kígyóméreg (蛇毒) ára az arany többszöröse, a régi időkben "az ég adományozta csodás orvosságként" (天赐良药) is ne