Doufukuai

Kínában a kígyó kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság, ami bár ha kissé túlzás is, mindazáltal a kígyó évében járva, a kígyós kifejezések után ildomos némi szót ejteni a kínai gyógyászat egy érdekes szegmenséről. Tudniillik, már a kétezer évvel ezelőtt szerkesztett 《神农本草经》 füveskönyvben is megemlítik a kígyó gyógyászati felhasználását, szinte minden részét felhasználhatónak tekintették: a kígyóhús segíti a vérkeringést (活血), megszabadít a szükségtelen testnedvektől (除痰祛湿), de ezenkívül reuma, ízületi bénulás illetve gyulladások, vérszegénység, valamint bőrviszketegség, etc. kezelésére is hasznos lehet. A kígyóepe (蛇胆), kígyócsont (蛇骨), levedlett kígyóbőr (蛇蜕, mi utóbbit orvosi recepteken gyakorta 青龙衣-nek, azaz az " Azúrsárkány öltözetének " illetnek) ágyékfájdalmak (坐骨神经痛), migrén (偏头痛) de még lepra (麻风病) gyógyítására is bevettnek számított. A kígyóméreg (蛇毒) ára az arany többszöröse, a régi időkben "az ég adományozta csodás orvosságként" (天赐良药) is ne

A Běncǎo Gāngmù (本草纲目) Lǐ Shízhēn, (李時珍), Kína egyik leghíresebb herbológusának, illetve akupunktőrének orvostudományi gyűjteménye a Míng-dinasztia korából. A  hagyományos kínai orvostudomány legteljesebb és legátfogóbb orvosi könyvének számít, mely magába foglalt növényeket, állatokat, ásványokat s voltaképpen bármit, mit gyógyászatilag felhasználhatónak vélt. A cím 本草纲目- "gyökerek és füvek tartalomjegyzéke/lajstroma" jelentéssel bír, 1590-ben fejezte be  Lǐ, a hagyomány szerint több, mint 800 egyéb orvosi művet áttanulmányozva, 30 évnyi gyakorlati munka mögött. Műve kapcsán Shénnóng-gal (神农) szokták volt párhuzamba állítani sikerei miatt - utóbbi kultúrhérosz a földművelés mellett a gyógynövények ismeretével is megörvendeztette az embereket. Összesen 52 fejezetből áll, az elején kap helyet a tartalmi útmutató,  az 1-4. fejezetekig a gyógynövények átfogó listája szerepel, melyek gyógyírt jelentenek a (száz) legáltalánosabb nyavalyára - bǎi​bìngzhǔzhìyào (百病主治藥). Az