Doufukuai

Kínában régi hagyománya van az alkohol-bevitelnek, ildomos lehet ezért felkészülni egy-egy előbb-utóbb bekövetkező megmérettetésre. A kínai kocsmológia tudományos bejegyzéssorozat epizódjai során némi lexikális hátteret , illetve verbális vértet s lándzsát kaphattunk a Kínában ránk váró nehézségek hatékony elhárítására.  Mindazáltal, nem feltétlenül kell nagyivónak lennünk ahhoz, hogy túléljünk egy kínai esküvőt vagy tárgyalást, sokszor elég ügyesen pörgetni nyelvünk:  ital visszautasítása :  只要感情好，能喝多少喝多少 (zhǐ yào gǎn qíng hǎo, néng hē duō shǎo hē duō shǎo) - amíg jól érezzük magunkat, annyit iszunk, amennyit bírunk erre heves általában heves bólogatás és szinuszos jellé összeolvadó hehezetes krákogás a válasz, úgymint: 喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝喝, ami értelemszerűen azt indikálja, hogy én értelek meg minden, de ezt még lehúzod  ilyenkor egy újabb irányjelzőt szükséges kitenni:  你酒量好，你干了。可惜我酒量不好，我随意 (nǐ jiǔ liàng hǎo, nǐ gān le. Kěxī wǒ jiǔ liàng bù hǎo, w

茶乃出来言曰: "诸人莫闹，听说些些。百草之首，万木之花。贵之取蕊，重之摘芽。呼之茗草，号之作茶。贡五侯宅，奉帝王家。时新献入，一世荣华。自然尊贵，何用论夸!" -  " A Tea előjön és így szól: Hogyha van is mondandótok, most az enyém figyeljétek! A növények növényéről, virágáról szólok néktek. Csipegetik a levelét, sarját szintúgy: kincset érnek. Egyszer hívják teafűnek, máskor illatos nedűnek. Hordják adóba urakhoz, a császárhoz kedvességnek; ha beérik, mindjárt viszik. Nincs nálánál becsre vénebb. Természettől híres-neves, miért dicsérje hát az ének? " - olvashatjuk a Tea és a bor vetélkedésében, Csongor Barnabás és Donga György fordításában. A Tea fenti beszólása , s tradicionális kínai pszichoaktív szerek után ildomos volna a szóban forgó italra vetni egy pillantást. A tea történetét számos legenda és történelmi esemény övezi, viszont a kínaiak szerepe - mint első aktív felhasználók - nemigen vitatott.  Természetesen nem maradhatnak el a kultúrhéroszok, többek között a tea felfedezése is Shén​nónghoz​ (神农) fűződik, ki oly sok min

A kínai kocsmológia eleddig pusztán sörcentrikus elukubrációk formájában képviseltette magát, mindazáltal Kína tradicionális alkoholkultúrájára a malátaszörp kevésbé súlyos bullával nehezedik, ergo elkanyarodunk az alapkövekhez. Egészen a kínai civilizáció hajnalához, hiszen már a legelső szertartásokat - kivált a fontosabbakat -is alkoholtartalmú párlatok kísérték. Az elkövetkező hosszú századok folyamán különböző fajtájú alkoholos italneműk, illetve szeszfőzési módszerek fejlődtek ki, valamint a lepárlás is egyre kifinomultabbá vált. Ezzel párhuzamosan a szokások, és a kultúra élénk részévé váltak egyúttal. Na mármost tudniillik a piának Kínában mélyebbre nyúló története van, mint a teának . (Punktum). Mint ahogy tanúvallomást tesz erről az 1986-ban Hé​nán​ tartományban talált több, mint háromezer évesre datált kancsó, és a benne lévő szeszfőzet. Az ital tehát végigkíséri a kínai történelmet, vegyük mindjárt példaként a költőket: Táo​ Yuān​míng​ ( 陶渊明), a Három királyság