Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Tōyama Mitsuru és a Sötét Óceán Társasága

Tōkyō vol. 2.


Második nap délelőtt először is visszakanyarodtam a Sensō-ji környékére. A Sensō-ji tehát az egyik legősibb tokyói templom egyike, mintegy ezer évvel Tokyo startupja előtt kezdte meg működését, Kyotón kívül kevés efféle templom létezik Japánban. Korábban a Tendai buddhista iskolával hozták kapcsolatba, ami mint tudjuk a Lótusz-szútra köré fonódik – utóbbi egyébiránt egy módfelett fájdalmas olvasmány klasszikus kínaiul. Apropó Tendai, ímhol egy korábbi dogám Saichōék kínai tripjéről. A templomra visszatérve, a Kannonnak, kínaiul Guanyinnek(观音),szanszkritul Avalokiteśvara bóddhiszattvának van szentelve, a legenda szerint i.sz. 628-ban találta meg két halász szobrát a Sumidában, amit a mai Asakusa környékére vittek, majd 645-ben alapították a mai templom elődjét, ami később a Tokugawa (徳川) klánnak nagyon bejött, aztán az amcsiknak pedig nem, ezért nagy részét lebombázták a második világháború során, megint később újjáépítették. A templom impozáns bejára a Kaminarimon (雷門), azaz mennydörgés kapu, középütt egy jókora piros függőlámpás, chōchin (提灯), két oldalt pedig a marcona Fūjin (風神) és Raijin (雷神) shintō istenségek, melyeknek Tawaraya Sōtatsu (俵屋 宗達) által pingált portréi a blog jelenlegi fejlécét is képzik egyúttal. A templomhoz a Nakamise-dōri (仲見世通り) vásárlóutcáján keresztül érhetünk el, ami tömve volt kínaiakkal, de a két yukatában lévő csaj is koreai volt. Itt még elkalandoztam a környéken, a Nakemisén rengeteg szuvenír közül válogathatunk, de ha még ennél is több vidámságra vágyunk, a környéken van Hanayashiki (花やしき) picike vidámparkja, mely Japán legrégebbi vidámparkjának hirdeti magát 1853-as alapítással. Délután visszatértem a hostelba, közben elkanyarodtam az Asahi Beer Hall felé, amit a helyiek állítólag csak „aranyszarnak” (金のうんこ), vagy kakaépületnek (うんこビル) titulálnak, a francia Philippe Starck építész valóban fekáliara hajazó dizájn formájában hordozott művészi üzenetét értelmezve.

Aztán máris Shibuya felé vettem utam, hogy találkozzam egy kedves barátom főnökével, mivel a cégük bázisa Tokyóban van, így összehoztak velük egy találkát, kapásból a Cerulean Tower Tanabata-partijával kezdve, hol némi sörkészítmény kollektív bevitelét követően elég oldott lett a hangulat, jól kibeszéltük Kínát, aztán a buli végeztével taxiba pattantunk – érdekes módon a tokyói taxisok kínai kollégáikkal összevetve nem csuláznak át mondjuk Yokohamába, amit elégedetten nyugtáztam.  Megérkeztünk egy mexikói bár és étterembe, aminek a teraszáról nagyszerű kilátás nyílt a sötétséget miriádnyi fényforrással eloszlató, még korántsem alvó városra, az őrködő Tokyo Tower mellesleg baromi jól néz ki. Itt egészen az utolsó vonatig elvoltunk, olyan 23:40-re keveredtünk vissza a Shibuya állomáshoz, kérdezték meglelem-e a metrót, mondom sima ügy ne röhögtess, végül az idő szorításában hetvenszer loholtam nyolcvan rossz irányba, mire megtaláltam a Ginza vonalat - legközelebb geotracker-rel a seggemben  mozdulok csak ki a hostelből, határoztam el. Mindenesetre sikeresen visszaorientálódtam a Khaosanba.


Másnap reggel felkerekedtem, s mivel előző este azt az infót kaptam, hogy a Meiji Jingūt (明治神宮) mindenképp nézzem meg - amit persze magamtól is tudtam, hiszen utazásom előtt két Tokyós útikönyvet olvastam el háromszor - úgy is tettem. Ergo Harajukuba (原宿) vonatoztam, ami az Edo-korszakban (1603-1868) nem sok boldogságot nyújtott az itteni rizstermesztő földműveseknek a silány minőségű földek miatt; bár ez ma nem túlságosan észrevehető az itt sereglő fővárosi tinik orcáján, főképp a Takeshita utcán (竹下通り) catwalkozó marcipántitánok szemének csillogásában, akik egy kismacskás matricát látva 3 kawaii/másodperc sebességre felgyorsulva oda-vissza orgazmálnak. Itt többek között olyan érdekességeket is láthatunk, mint zsibvásárukat よろしくお願いしますkántálások közepette kínáló, nolens-volens esetlenül hajlongó négereket, szép szőke japán leányzókat, meg egy csupa olyan alakot, akiken látszik hogy foggal-körömmel küzdenek a mainstream ellen. Annyian voltak, hogy ha egy közlekedési lámpára felmászok és a tömegbe ugrok, gond nélkül stage dive keretében nézhettem volna az egész utcát, bár ettől eltekintettem. 


Helyette a Meiji Jingū felé vettem végre utam, mely szintén Tokyo egy igen híres shintō szentélye. Az amerikaiak  ugyanakkor anno úgy voltak vele, semmi szükség Japánba ennyi szentélyre, 1665 tonnányi gyújtóbombával hajtottak végre némi arculatváltást, ennek keretében veszett oda a Meiji szentély is, de 1958-ban szintén renoválták, úgy hírlik ráadásul ezen kevésbé érződik az újjáépítés. A szentély bejáratát több fából készült torii (鳥居) hagyományos japán kapuforma jelenti, ezek közül a legnagyobbat (12 m) egy 1500 éves tajvani ciprusból formálták. A szentélyhez érve ráadásul egy esküvőbe botlottam, amit először temetésnek hittem, a phalanx alakzatban, némán vánszorgó menetet látván, de miután meginterjúvoltam a körülöttem állókat, fel lettem világosítva. A Meiji szentélyhez egy 70 hektáros erdősített park tartozik, mintegy 120,000 fával Japán minden részéről. Ezen belül van egy belső kert is, 500 jent kell pengetni érte, írisz-kertek meg mindenféle virágok vannak benne, illetve egy rejtélyes kút, aminek 10 másodpercig tartó megtekintéséért hosszú sorba kellett állni. A kút mellett ott áll egy parkőr, vagy valami efféle funkciót ellátó fószer, aki sorra kerülésemet követően két kézzel mutatott a kút felé, kicsit zavarba voltam, hogy most akkor másszak bele, vagy igyak belőle, vagy csak fotózzak és sokatmondóan bólogassak, hogy fajin bazzeg –; mindenesetre a kristálytiszta vízen kívül ismereteim hiányában nem volt mást értékelnem. Ha valaki tudja mit láttam, vagy legalábbis mit kellett volna látnom az kérem egy kommentben szabadítson ki a tudatlanság megvetendő börtönéből. Miután megnéztem nagyjából mindent a környéken, a közeli Yoyogi parkba (代々木公園) mentem, mi utóbbi Tokyo egyik legnagyobb városi parkja, itt volt anno az 1964-es tokyói olimpia olimpiai falva is. Azt mondják a hanami idején gyönyörű, de hát arról kb. 3-4 hónapot késtem. Mindazonáltal így se volt csúnya.

A Yoyogi parkban átrepült a fejem fölött egy károgó varjú, ezt annak jeléül véltem, hogy az este Shogóval fogok találkozni, a prófécia egy sms keretében hivatott igazolni magát, miképpen Shogo érdeklődött, hogy mikor ütközünk már. Shogoval tavaly ősszel találkoztam Shanghaiban utoljára, azóta egyfolytában másnapos vagyok. Róla elég annyit tudni, hogy a nanjingi haverok körében a neve szinonima egy korlátok nélküli, frenetikus bacchanáliára, mi több, egymással való beszélgetésnél a telefont egy „SHOGO„  üvöltéssel vesszük fel, és egy „SHOGO” üvöltéssel tesszük le. Ha Nanjingba megyek, mindenekelőtt egy kérdés szokott felmerülni: este pusztán buli lesz, vagy SHOGO? Persze Shogo több, mint partizás, rengeteget tanultam tőle, és rendkívül tisztelem, még ha teszem egy hajnalon a Roppongi valamelyik klubjából kell partigodzillává metamorfizálódott alakját taxiba tuszkolni. Este 8, Hachiko – írja. Ott leszek – válaszoltam, közben megírtam a végrendeletemet, hozzátartozóim elérhetőséget, vércsoportomat, illetve hagytam egy fényképet magamról, amit majd a tejes dobozokra lehet nyomtatni, ha az éppen aktuális Galaxy Tourunk után valami idegen planétán kötnék ki.


Össze is futottunk Hachikonál (ハチ公像), előbb elmentünk egy menő sushibárba, ahova elhívta a közelben lakó volt főnökét, (ki utóbbit egy szemét állatnak tart, de ahhoz képest valódi kebelbarátoknak tűntek) meg pár haverját, és velük együtt zúztunk tovább Roppongiba, aztán az ott elkövetkező pár óra emlékezetét valaki ellopta tőlem, miden bizonnyal ismeretlen kilétű kiborgok meghackelték az agyam, mint a Ghost in the Shellben.  Végül kikötöttünk egy karaoke bárban, ahol újfent az új, énekes Vazulként reinkarnálódhattam, noha reggel mégis úgy éreztem magam mint Kafka férge, aki csak a hegedűszót tudta volna értékelni, ehelyett a porszívó hangját hallom a későn véget érő bulihoz mérten kora reggel.  Egyébként még nyolc fele csörgött a telefonom, hív Itchoku, hogy akkor jön értem Asakusába – úgy volt, hogy ma visz fel a Fujira, kérdeztem van-e hullazsákja, mert engem most maximum abban lehet felvinni. Így a Fujiyama megcsodálását e nap vajmi kevés siker koronázta.


Na de visszatérve Shogo Shibuyánál lévő kéglijében lévő furcsa hangokra - lakása nem meglepően a legfrissebb lakáskultúrás magazint könnyedén lealázza - de nem is ez volt a lényeg, hanem hogy a pirkadatban való hazainalást követően, az órámra pillantva 9 órakor Shogo porszívózik – véltem, bár erős kétségeim voltak vele kapcsolatban. Mindenesetre összeszedtem magam, hogy segítsek valamit vagy ilyesmi, kimegyek a szobából, sehol senki, a porszívó pedig egy jawáktól vásárolt star warsos droidnak bizonyult, ami egy mars-járót megszégyenítve rakott rendet a lakásban. Ezek után meg sem lepődtem, hogy Shogo wc-je maga volt az Ezeréves sólyom parancsnoki hídja, Chewbacca másodpilótai navigálása nélkül Japánban meg se próbálkozzunk egyedül szarni. Mikor kimentem a nappaliba, halálra ijesztettem Shogo barátnéját, aki ilyen ronda, másnapos gaijint csak filmekben látott, miután bemutatkoztam, hogy én vagyok az a bizonyos hangarijin, akiről oly sokat hallott, némileg megnyugodott, noha a biztonság kedvéért bizonyára széttört volna a fejemen egy nunchakut, ha Shogo nem ad hitelt mondandómnak. 


Délelőtt elbúcsúztam, visszamentem Asakusába és lemostam a gyalázatot, mint rám kentek az évszázadok, majd a délután úgy voltam vele, hogy világosban is szétnézek Roppongiban (六本木), mely a klubjai és éjszakai élete mellett különleges architektúrájáról is híres, de a délután egyelőre csak a Tokyo Tower jutott belőle. A Tokyo Towert (東京タワー) még 1958-ban építették, a háború után gazdasági bumm közepette valami új jelképet kívántak kreálni a fővárosnak, enyhén hajaz az Eiffel-toronyra, de narancssárga-fehér színre van pingálva a légi-közlekedési biztonság érdekében. A 150 méteres obszervatóriumig mentem, ahova ismételten vagy 300 kínai társaságában mentünk fel egy liftben, szerintem ha egyszer eljutok az Antarktiszira, ott is lesz körülöttem 300 kínai. Miután felmentem, csak ott eszméltem rá, milyen óriási is a város – valamiért olyan érzésem volt, hogy mintha kisebb lenne, mint Shanghai, de nem úgy tűnik. Nézelődtem egy sort, majd lejöttem, elcsavarogtam a környéken, gyártottam a fotókat, majd visszatérve a metró felé benéztem még a Don Quijotéba (ドンキホーテ), végül metró, és ismét a hostel, ahol a hallban kénytelen voltam pár sötét turistával beszélgetni, aztán eltettem magam a következő napra, hiszen a parazita múzeum, Ttsukiji, Ginza meg sok minden váratott még felfedezésre. Hiába Tokyo nem a tökölésről szól, az egyik útkönyv bevezetője szerint aki Tokyóhoz fáradt, az élethez is

Megjegyzések

  1. Jó sűrű programod volt :)


    A ドン・キホーテ-ban már rég voltam, be kéne nézni oda is valamikor :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon izgalmas város. Egyik itteni ismerősöm mondta, hogy pár éve volt Tokyoban, és kétszer volt a Disneylandben, mert annyira unatkozott. Mondtam neki haver nekem nem lesz ilyen gondom :)

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Kiyomasa kútja (清正の井戸) szerencsét hoz, hogyha a mobilod háttérképe :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi a felvilágosítást! Valamiért a spam-komment mappába ment a kommented - aminek a létezéséről e percig nem is tudtam... Jobb később mint soha szokták volt mondani :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú …

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

Aokigahara

Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában. A Jukai-nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít.  Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására. Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedveltebb desztinác…

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…