Shàng​hǎi!

S ugyan a Nagy Falat nem lehet látni az űrből, Shàng​hǎi-t bárhonnan lehet látni, s e város emberlelkek millióinak makrokozmosza, tulajdonképpen Kína sajátos univerzuma, mondhatni az űr maga.

Kína egyértelműen legvibrálóbb gigapolisza, a voltaképpeni igazi Kína - csakhogy ez az "igazi Kína" kép minden bizonnyal kissé másképp él fejünkben.

Látszólag évezredek alatt épült, de Shàng​hǎi mintha tegnap született volna, afféle elsőbálozó álcájú végzetasszony. Itt nincsenek grandiózus történelmi csemegék, királysírok, ősi templomok, miegymás, az ide érkezőknek a jövő nyit kaput: "az eget érintő nagy épületek" - mó​tiān​dà​lóu-k (摩天大楼) rántják a földre a felhőket, a suo placito emelik a várost a felhők közé, versenyt futva az esztendőkkel. Shàng​hǎi csillaga ég, villog, nem pusztán világlik.

A cselekvés városa, nem az ideáké. A Shàng​hǎi-iak gyakorta csevegnek semmiségekről, de amiről a valódi tárgyalások folynak, az a pénz. A modern Kínát mozgató bábmesterek lehet egy pislantást se vetnek Běi​jīng-re, miképp szemük a pénzükön - és Shàng​hǎi-on nyugszik.

Ambivalens érzésekkel pattantunk gāo​tiě-re, hisz mindig szeretek Shàng​hǎi-ba utazni, de most tudtam, hogy egyedül fogok visszatérni. Ám az elválás még messze volt, és nem is a városra vonatkozott, ergo bele is vetettük magunkat kedvenc betondzsungelünkbe.A szállásunk egy lǐ​lòng​-ban (里弄) helyezkedett el, Le Tour Traveler's Youth Hostel fedőnévvel, igen jó helyen lokalizálódik, de a 11 metróvonalból kifolyólag Shàng​hǎi-ban minden könnyedén elérhető, alapvetően jó hely,viszont kicsit drágább, mint az átlag.

Mivel barátném ajándékvásárlásra szánta a napot, ezért a Lùjiāzuǐ-ra (陆家嘴) tévedtünk, mely az 1980-as évekig egy meglehetősen lepusztult terület volt, néhány gyárépülettel, raktárral, hasonlókkal, ma pedig a Pǔ​dōng (浦东), és Shàng​hǎi pénzügyi központjává, gazdasági vénájává nőtte ki magát. Az urbanizáció zenitje, bámulatos felhőkarcolók enumerációja, futurisztikus optikai illúzió, mely mégis a jelen valósága, ergo egy döbbenetes fenomén. Han Solo és a Szárnyas fejvadász is itt üldözné a goauldokat, ha az Ezeréves Sólyomnak lenne parkolási engedélye, de nincs, mert túlságosan anakronisztikus szerkezet Lùjiāzuǐ képzeletbeli kozmodromjához. Technokraták ülik toruk a szürke szmogban lumineszkáló, neonpáncélt viselő száz emeletnyi toronyházak legfelsőbb tárgyalószobáiban, nekem legalábbis a sci-fi filmek tipikus gonosz vállalatai ötlenek eszembe Mr. Zorg-gal az élen, ha csak rávetem pillantásom egy-egy ilyen mérnökcsodára. Kivált a Keleti Gyöngy TV-toronyra, a Dōngfāng Míngzhūtǎ-ra (东方明珠塔), mely az est leszálltával fénygóliátként áll őrt a Shàng​hǎi-i éjszakában. Távolról is láttam, mily monumentális, de előtte állva az ember múló homokszemként tekint magára, mit máris odébb fúj a szél.

Estére visszazúztunk a hostelba, majd másnap elsőként is a szállásunktól pár perc sétára lévő Jìng'ān-templomba (静安寺) tértünk, melyet eredetileg i. u. 247-ben húztak fel, de az 1851-ben a tàipíng-felkelés ​során eléggé leegyszerűsítették vonásait, aztán a Nagy Proletár Kulturális Forradalom szintúgy tovább rombolta. Pusztán a közelmúltban renoválták. Ami különlegessé teszi - az általam eddig szemrevételezett templomoktól - az a felhőkarcolók, és szupermagas irodaházak alkotta kör, melynek gyújtópontjában lapul a pici, kis buddhista templom. Más városban nem lenne kifejezetten érdekes, de itt Shàng​hǎi-ban unikális buddhista oázisként funkcionál. Érdemes megnézni.

Ezt követően újfent a Yùyuán-be (豫园), de mint ahogy arról korábban is szóltam, ott nem lehet alkudni - ellenben, Yùyuán mögött van egy hely - nem tudom pontosan melyik utca, de az ott található bazárokban nagymértékben alkalmazhatjuk tán​jià-tudásunkat. Délután visszamentünk a Lùjiāzuǐ-ra, ütköztünk Mirjammal a Starbucks-ban, dumálgattunk, majd végigsétáltunk a Nánjīngdōnglù-ra (南东京路), Ajisen Ramen-ben egy vacsi, majd pedig újfent a Bund.

A Bund... Csak ültünk, és néztük a Lùjiāzuǐ-t, lágy szellő ringatása közben. Órákig lehetne nézni. Talán órákig is néztük.