Doufukuai

Ma a Bundon volt egy meetingem, ha már olyan messzire kellett mennem, a táskámba rejtettem a fényképezőm és a golyóbist, majd visszagyalogoltam egészen a 人民广场-ig, s közben gyártottam pár képet:  Kapcsolódó bejegyzések:  Egy golyóbisnyi Shanghai Egy golyóbisnyi Tōkyō Golyóbazárt Tianzifang

Illetve annak közelében. Nemrégiben ugyanis tettünk egy esti sétát a Bund környékén, a Lokatse valami azték esőisten nevére emlékeztet, pedig csak shanghaihua , hisz mandarinul - Lujiazui (陆家嘴) - már máris ismerősebben hangzik. Leferdítve, Lu házának a szája ? Mégis mi a fenét jelent ez? Egy helyi sztori szerint, volt egy Lu Shen (陆深) nevű tudós gondolkodó a Ming-korban, egészen pontosan 1477-ben született, mindenféle szép kalligráfiákat meg számos írásművet szerzett, amik ma állítólag a Shanghai Museum-ban vannak. És egyébként az ő otthona volt itt a Huangpu-folyó közelében, meg az unokáinak az unokáinak is, tehát alapvetően a Lu família birtokáról ráragadt a név a folyóparti területre is. Egy másik magyarázat szerint a Huangpu-folyó egy bizonyos partjáról szemlélve, a terület úgy néz ki, mintha az "Aranyszarvú bestia" (金角兽) inna vízből, tágra tátott pofával, és mivel itt volt Lu házikója, a kettőt összekombinálták, ebből lett a  Lu házának szája. Rákerestem, mi az

S ugyan a Nagy Falat nem lehet látni az űrből , Shàng​hǎi-t bárhonnan lehet látni, s e város emberlelkek millióinak makrokozmosza, tulajdonképpen Kína sajátos univerzuma, mondhatni az űr maga. Kína egyértelműen legvibrálóbb gigapolisza, a voltaképpeni igazi Kína - csakhogy ez az "igazi Kína" kép minden bizonnyal kissé másképp él fejünkben. Látszólag évezredek alatt épült, de Shàng​hǎi mintha tegnap született volna, afféle elsőbálozó álcájú végzetasszony. Itt nincsenek grandiózus történelmi csemegék , királysírok , ősi templomok , miegymás, az ide érkezőknek a jövő nyit kaput: "az eget érintő nagy épületek" - mó ​ tiān ​ dà ​ lóu-k (摩 天 大 楼) rántják a földre a felhőket, a suo placito emelik a várost a felhők közé, versenyt futva az esztendőkkel. Shàng​hǎi csillaga ég, villog, nem pusztán világlik. A cselekvés városa, nem az ideáké. A Shàng​hǎi-iak gyakorta csevegnek semmiségekről, de amiről a valódi tárgyalások folynak, az a pénz . A modern Kínát mozgató

Shàng ​ hǎi ​... Shàng ​ hǎi ​. A "kelet szajhája", a suo placito a "kelet Párizsa". Egy kicsit mindkettő. Az újgazdagok, ebül szerzett milliókon kéjelgők, kockázáson és hazardírozáson bukott reményvesztettek, a kalandra éhezők, csalók, hazugok, drogüzérek, iparmágnások, misszionáriusok, gengszterek és útféli csavargók egykori városa; a város, melyen Kína sorsát fordító forradalmak tüze futott végig, a város, melynek sötét emlékei vannak. Kína ma legnagyobb metropolisa az utóbbi években, évtizedekben nagyon magára ébredt, s foglalta el méltó helyét a Földgolyón. Nanjing kapcsán is megfigyelhető a Kínára jellemző diszparitás , de a non plus ultra e tekintetben kétségkívül Shàng ​ hǎi ​. Monumentális építkezések szerte a városban, miközben a felhőkarcolók így sem engednek a Napra kilátást, luxusáruházak, világelső márkák egész arzenálja áll rendelkezésre az egyik oldalon, gyerekkoldusok, prostituáltak, az életminimum határát talán lábujjheggyel sem elérő kilátás