Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai

Guilin vol.1. - érkezés vonattal

Közel két héttel ezelőtt indultam meg megvenni a vonatjegyeket a mesés Guilinbe, amiről egy kínai mondás csak úgy tartja, 桂林山水甲天下 - vagyis az ég alatt a legjobb látnivaló, mi létezik. Közeledik viszont a Holdújév, Kína legfontosabb ünnepe, és ilyenkor az egész ország mozgásba lendül, miként mindenki hazautazik. Beszéltem itt Nanjingban dolgozó munkásokkal, akik bizony már egy éve nem voltak otthon, és nekik nincs fészbúkos státuszjelentés, meg istennyila, jó esetben telefon, vagyis mostanra már nagyon haza szeretnének jutni. És amikor egy ekkora populációjú ország valamennyi tagja ezen a gondolatmeneten osztozik, az nemritkán több száz méteres sorokat eredményez a jegyirodák előtt: a tömegnek más jelentése van Kínában, mint Magyarországon. A tekergőző sort látván nekem nem volt három hetem sorbaállásra, így a hülye külföldi szerepében tetszelegve - ki nem tudja mire vélni e sok felsorakozott népen, egyszerűen bemásztam mindenki elé és egy perc alatt vettem négy jegyet. Ám végül csak hárman mentünk, Juli nagy sajnálatomra betegsége miatt nem tudott eljönni. Így lettem megáldva a két ukrán csajjal, Katjával és Yuliannával. Katja aranyos, jól beszél angolul, Yulianna viszont a pánszláv nősténymedve manifesztációja, kinek pillantásában a Kárpátok zordon bús bérce köszön vissza, és belbecst illetően sem szorult belé több vicc, mint Babits mord Jerémiásába. További problémák nála a nyelvi korlátok: ha valamit nem hexameterben mondasz el neki, kevés a valószínűsége, hogy bármit is felfog belőle, legyen az akár angolul, akár kínaiul szavalva. Egyéni problémáik miatt majdnem lekésték a vonatot, én már rég fent ültem, mikor rohanvást szedték lábukat a földet kaparó, indulásra kész dühödt szerelvényre. Én nyugodt voltam, benyomtam egy csintaót, meg némi Korpiklaani-t: az utóbbiakban a melodikus finn trollmetál igen nagy kedvelőjévé váltam. Át is aludtam az út felét, majd lemásztam ágyamból, kiraktam pár sört az asztalra, és vártam az új barátaimra, akik kisvártatva meg is érkeztek, voltak köztük guiliniak is, akiktől hasznos infókat nyertem a tripre vonatkozólag, át is dumáltuk a hátralévő tíz órát. 25 óra után végül megérkeztünk a városba, mely Kína talán legelképesztőbb természeti csodáinak a "cukorsüveg" karszthegyek ölelésével büszkélkedik. A város, melyre a legnagyobb kínai költők, festők, és egyszerű utazók évszázadokon át verték nyálukat mára a világ egyik legnépszerűbb turisztikai látványosságává nőtte ki magát. Örök tavasznak kellett volna lennie, de valahogy nem sokkal volt jobb az idő, mint Nanjingban. Érkezésünk estéjén megízleltük Guilin egyik nevezetes ételkölteményét, a csigát, ami nagyon finom, csak utána ettem még egy bigmacket. A barátságtalan idő ellenére az első nap nagy ambíciókkal indultunk felderíteni a látványosságokat, először Fubo-shan, a város központjából kissé távolabb lévő karszthegy, melyből eszményi kilátás nyílt az alant elterülő környékre. A hegy tetején lévő öreg kínai bácsi - noha nem kértem meg rá - tradicionális papírfaragási technikával kifaragta képmásom, mire kénytelen volt pár yuant elpottyantani neki. Ezt követően robogtunk a Qixing-parkba, hol minden tíz méteren majmokra figyelmeztető tábla volt, de szerintem rég kirántotta már azokat valami éhenkórász kínai. Időközben Yuliana elhagyta pénztárcáját, vonatjegyét, s vele együtt minden ingóságát. Nála itt a trip véget ért morálisan, lassan majd fizikálisan is. N-em meg-uga-tt-am h-ogy vigy-ázz a pénz-ed-re baz-meg, kérdeztem lassan, szótagolva. Volt még egy bankkártyája, vagyis e tekintetben még nem lett volna gond, de a vonatjegy már inkább számított annak, szóval vissza is zúzott az állomásra szerencsét próbálni. Addig Katjával megvizsgáltuk a város jelképének számító Elefántormány-hegyet, ami frappáns nevét onnan kapta, hogy úgy néz ki, mintha egy elefánt inna a folyóból. Az este még végigrohantunk pár túraszervező irodán, és kiválasztottuk a legoptimálisabb hajóutat a Li-folyón Yangshuoba. Ezt követően visszatértünk a Guilin Backstreet Youth Hostelba, ami egy teljesen korrekt hely, bár fűtés nincs - télen lehetőleg ne ezt válasszuk. Jóllehet van ugyan lehetőség elektromos ágymelegítőt bérelni, ami kiküszöbölheti e problémát, érdemesebb talán a helyi LiQ sörbe invesztálni, magam is ekképp cselekedtem. Ittam egy sört, fejemre húztam a sapkám, és elaludtam. Álmomban pedig hősugárzókkal táncoltam.

Másnap pedig jött a Li-folyó, és Yangshuo.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…