Doufukuai

Kelet-Ázsia nagy fővárosai közül az északi , a déli , (egy ideig Xi’an 西都 -ként) a nyugati után a keleti került terítékre, így második japán tripem ezúttal Tokyóba ( 東京 ) vezetett. A Spring Airlines ( 春秋航空 ) nagyszerű szolgáltatásait vettem igénybe, mely olyan szinten lowcost, hogy a fa padokon kívül a hajtóművek is fából vannak, a gépet ennek kapcsán leginkább a jóakarat repíti magasba, és bíztam benne, hogy nem az isteni szél ( 神風 ) hozza le. A gép egy jó óra késéssel indult, miután mindenki felszállt a gépre, három nyelven elmondták, hogy elkúrtuk , méltóztassanak várni.  Vártunk.  Egyetlen europoidnak látszó tárgy voltam a gépen, a stewiek jobbára kézjelekkel próbáltak kommunikációra sarkallni, 啊 , mr., please 啊 - ilyenkor általában dafke nem szólok, csak fülig érő vigyorral replikázok, mire végül kénytelenek voltak hozzám szólni, hogy  必须要系安全带 , na, így már világos kiscsillag. Aztán megérkeztünk Ibarakiba ( 茨城 ), de a Spring Airlinesnál ilyenkor még korai az öröm

欧洲的狂欢节从主显节 ( 每年的 1 月 6 日 ) 到圣灰星期三 [ 是根据复活节个日脚前四十日 ) 举行仪式。在许多地方人们通过狂欢节 ， 但是各地各有特色的方式来庆祝这个节日。民间的节日宴会和游行表演等，在狂欢节的广场上，进行著各种可笑的仪式和祭祀活动。举行狂欢节的习俗中世纪布流到匈牙利，而形成了独特卜硕狂欢节。据史籍记载，在匈牙利第十七世纪出现的民俗 。 可是不仅是欧洲具有像狂欢节类似民族节日，中国的民俗传统会提供与之相比的例子。本文从跨文化传播的角度对中匈牙两国的传统节日习俗作比较。 卜硕魔鬼面具游行 : 匈牙利独特的狂欢节 在匈牙利举的仪式行叫作 Bus ó j á r á s[ 魔鬼面具游行 ] 用来赶走晦气，迎来温暖。这种游行狂欢有很长时间的历史，据传说在匈牙利反抗奥斯曼帝国的侵略时，人民回到湿地和树林里而藏身 ，为避免侵入者产生了这种恶魔般的装束。今天，人们主要是用来表演街头剧。 匈牙利狂欢节代表镇中“ Moh á cs ” [ 莫哈奇 ] 是最突出的。匈牙利南部的莫哈奇一带的面具狂欢节是二月末的节日，表示着冬天的结束，持续六天的狂欢节。主要角色是一群带有可怕面具的，传统木头的“卜硕” 。” Bus ó j á r á s ” [ 卜硕游行 ] ”这称号得名于令人恐惧的服装形象“ bus ó” [ 卜硕 ] ，包括头包括头戴柳木刻面，身披羊毛大斗篷的人们， ( 仪式史上” bus ó”只会当成年男人，但近代开始小孩也会穿卜硕的服装 ) [1] 。往年这个时候，隐藏在面具下的真实身份，社会地位，匈牙利人都在准备狂欢节的各项活动，节日气氛也非常浓烈。 匈牙利狂欢节的内容丰富多彩，当今有儿童服装竞赛、面具雕刻和其他手艺的展览之类活动。节末的时候，”狂欢周日“的这一天好几百“ bus ó”乘划艇在多瑙河沿而来，与坐马车的 bus ó一起行进穿过城市。同时魔鬼局面者大声喊着，驱邪辟鬼，以大吵大闹起来，手里拿着传统木头的响板，似乎使时光静止了。其次，由于卜硕游行也一种群体性的信仰活动，由于卜硕的作用覆盖着卫家宅，保平安，降吉祥等 [2] 。 除了之外，在城市中心广场的大篝火上把个棺木燃烧，象征着送走冬天以庆祝春天到来，整个城市充满节日气氛，举行盛宴同人们演唱由小提琴伴奏，然后跳舞狂欢直到黎明，大家尽欢而散。按

Gondoltam lecsekkolom a Zen Escape (kínaiul 神边-re hallgató) buddhista inspirációjú, némi tibeti felhanggal kacérkodó, egészen idilli, természetszerű enteriőrrel rendelkező teaházát. Shanghaiban sosincs az az érzésem, hogy a távol-keleten lennék, ezért mikor beléptem a különleges aurával bíró helyre, és elérte fülemet az univerzum harmóniáját sugalló halk zene, elégedetten tapsikoltam, na végre, valami emlékeztet arra, hogy a világ másik végletében vagyok .  Maga a belső kialakítás még a fel-felbukkanó, rendkívül élethű - de azért valljuk be undorító - művirágok ellenére is teljesen organikus, kivált, hogy szerencsére nem csak művirágok vannak, ráadásul a három szintes objektum minden egyes szintje füvesített (!), zeg-zugos kis fülkék, vízcsobogás, tág terek, és tökéletesen fényes íráshoz vagy olvasáshoz.  Az itallapot nézve aztán azon meditáltam, hogy mégiscsak jobb lett volna a sarki Starbucksba mennem, egy kis kancsó 雲霧 fantázianevű teácska 129 yuan, kb. 4600 huf jelentet

Ahogy nálunk Zöld Marci vagy éppen Rózsa Sándor testesítette meg a társdalomból kitaszított, majd a kollektív emlékezetben megdicsőült, a gazdagot megfosztó, szegénynek adakozó igazságos rabló-útonálló szerepét ( 義賊 / 义贼 ) , hasonló néphősök a világ valamennyi táján, így Kelet-Ázsiában is éppúgy fellelhetőek. Pár ismertebb alak következik, első körben Japánból. Ishikawa Goemon ( 石川五右衛門 , 1558- 1594). Goemon korai éveiről keveset tudni, hivatalos forrásokban 1642-ben jelent meg Toyotomi Hideyoshi ( 豊臣秀吉 ) életrajzában, ahol pusztán piti tolvajként referáltak rá, a népi folklór azonban ennél sokkal többre tartja.  Egyesek szerint Sanada Kuranoshin-ként ( 真田八郎 ) született, mások szerint Gorokizunak ( 五郎吉 ), 1558-ban, 15 éves korában meggyilkolták apját az Ashikaga ( 足利 ) klán emberei, amiért bosszút fogadott és belefogott a ninjutsu ( 忍術 ) nem középiskolás fokú művelésébe, bár más változat azt mondja, hogy az Oda Nobunaga  ( 織田 信長 ) nevű daimyo ( 大名 )elleni sikertelen likvidálás