Doufukuai

Indulj el Nanjing városközpontjában, és kövesd a 汉字-kat. S leld meg a hajléktalan mestert, ki új utakra terel.

Szubjektív kínai kocsmológiai sorozat nyitányaként elsőként is céltárggyal, vagyis a sörrel lenne ildomos megismerkednünk, illetőleg annak kínai elnevezéseivel, hiszen kínai kocsmában kínai sört iszunk; ellenben ha nyugatit, a Xǐ​lì​ alatt nem biztos, hogy kapásból a Heinekenre asszociálunk, ezért is lehet hasznos górcső alá vennünk a gyakoribb Kínában fogyasztott sörfajtákat. 青岛 Qīng​dǎo​: Kína legkommerszebb, s talán legjobb söre is egyszersmind. Kína szerte bárhol fellelhető, alkoholtartalma 2.6 % között mozog, könnyen hozzászokhat az ember. Kivált, hogy üveges formátumban ellenértéke 3 yuan, mely olcsóbb, mint a palackozott víz. 燕京 Yān​jīng​: Peking régebbi elnevezéseinek egyike, ergo fővárosi sör értendő alatta; s többnyire annak környékén kézhez kapható. (Noha személy szerint Nanjingban is harmadik típusú találkozásban volt részem e fajtával kapcsolatban.) 雪花 Xuě​huā​: " Hópehely ", effektíve a kínai Kőbányai, ily mód definíciója: jómunkássör . Kína szerte népszerűs

Kínai szleng , nyolcadik felvonás, melyben a hülyék, idióták, vagy nem túl szimpatikus egyének különféle aposztrofálási módozatairól esik szó. 书呆子 shūdāizi: szó szerint könyvmoly, amúgy geek, kocka, béna, kevéssé szociábilis személy értendő alatta. (A dāizi 呆子 hülyét jelent, de ritkán áll önmagában.) 懒虫 lǎnchóng: " lusta féreg ", tohonya, tunya életformákat takar; nem sértő, ám jobbára szeretetteljes kifejezés. 小兔崽子 xiǎotù zǎizi: "nyúl kölyke", magyarul talán az isten csapásának felel meg leginkább, idősebbek szokták így a fiatalokat illetni. Sokszor ironikusan saját gyermeküket illetve ily mód. 傻冒 / 傻帽 shǎmào: "bolond sapka", szelíd inzultálás, úgymint dilis, majom , etc. 傻瓜 shǎguā: bolond, hülye ostoba . "Bolond tök", nagyon kommersz kifejezés, mely egészen a Yuan-dinasztia ( 1271 – 1368 ) koráig nyúlik vissza. 呆瓜 dàiguā: szintúgy "bolond, hülye tök", szintúgy bolond, hülye, ostoba . 面 miàn: észak-kínai szleng félénknek, gyengén

清明时节雨纷纷 qīng míng shí jié yǔ fēn fēn 路上行人欲断魂 lù shàng xíng rén yù duàn hún 借问酒家何处有 jiè wèn jiǔ jiā hé chù yǒu 牧童遥指杏花村 mù tóng yáo zhǐ xìng huā cūn Dù​ Mù​ 杜牧 (803-852) Tang-kori költő Meglehetősen szabados fordításomban: Qingming idején az esők egymást érik, a sétáló népek a szellemek végét remélik. Kérdem én, a bort merre mérik? A pásztorlegény ujja Xìng​huā​ felé tér ki. (Xìng​huā​cūn​ 杏花村 Shǎn​xī​ tartomány egy kis falva, mely a költők körében boráról híres.)

Qīngmíngjié - 清明节 - " tiszta világosság ünnepe ", egyéb elnevezésekben " ősök napja "," a sír lesöprésének napja " tradicionális kínai ünnep 104 nappal a téli napfordulót követően, vagy 15 napra a tavaszi napéjegyenlőséghez kerül megrendezésre; ami általában április 4-6 között esik. Alapvetően a luniszoláris kínai naptárhoz kapcsolódik, melyet Kínán kívül más ázsiai kultúrák - Japán, Korea, Vietnam, etc. - is használtak, s tulajdonképpen ennek egyik fázisa(5.) a qīngmíng (vagy seimei)- 清明. A tavasz eljövetelének, az újra élettől zöldellő táj ünneplése - tàqīng 踏青, " zöldre lépni ", ugyanakkor az ősökre emlékezve, az elhunytak sírjainak "lesöprése", rendbe tételének ideje is egyúttal. A kínaiak úgy vélték, hogy az ősök szelleme a család gondját viseli, s némi ételáldozat boldoggá teheti őket, mely által bizt osítva volt az adott család jóléte, ennek kapcsán a Qīngmíngjié a Hán​shí​jié-ben 寒食 节 (hideg étkezés ünnepe) gyökerezik. Maga a

Tegnap reggel újfent felkaptuk a hátizsákot, és Jiangsu tartomány északi részére - Tàizhōu-ba (泰州) adagoltunk egy tripet, mivelhogy a Qīngmíngjié-ből (清明节) adódóan szünetünk van. Taizhou a Népköztársaság jelenlegi elnöke, Hú Jǐntāo szülővárosa, ergo egyszerűen nem lehet szar hely. Vagy mégis? Mint valamennyi város Kínában, Taizhou sem tegnap pattant ki a földből, de hozzávetőlegesen 2100 éve. A Tavaszok és őszök korában Hǎiyáng (海阳/海陽) majd a Nyugati Han érában Hǎilíng (海陵) néven illették. Taizhou-t, mint "békés vidéket és szerencsés lakosokat" emlegették régtől fogva, s e titulust ma is használják. Mindazonáltal pusztán a X. századtól kezdve lett teljesen független nagy szomszédjától, Yangzhou -tól. A Ming-dinasztia (1368-1644) idején lendült fel a sókereskedelem, mely számos üzletembert vonzott a városba, prosperitást vonva ezzel maga után. Zhèng Bǎnqiáo , a hír es festő, és Méi Lánfāng operaművész otthona többek között, számos ősi utcácska, kanális tarkítja, így

Az éjszakai piacon van egy spanom, aki szorgalmasan szállítja a Mao -relikviákat, s másegyéb, amatőrök számára talán ódon, haszontalannak tűnő tárgyakat, korabeli plakátokat, nekem viszont kincseket, ergo alkalmasint be-benézek hozzá, van-e valami újdonsága; majd mélyen egymás szemébe nézve rituális töltetű alkudozások útján az eredeti - nyilván csak viccbéli - árat eléggé leamortizáljuk, majd jót röhögünk mindketten. Én azért röhögök, mert úgy vélem jó bizniszt csináltam. Viszont jó volna tudni, hogy ő min röhög, néha kétségeket ébreszt bennem. Mindenesetre legutóbb egy igen szép plakátot sikerült zsákmányolnom tőle kvázi fillérekért, mely két szépreményű - talán leszbikus - perszónát ábrázol. Na mármost ennek apropóján-ha leszbikusak, ha nem - felvonultatok pár, az ókori Kínában létező egyneműek kapcsolatára vonatkozó, jobbára eufemisztikus kifejezést, melyek még napjainkban is ismertek. 断袖余桃 duàn xiù yú táo: ókori kínai irodalomból merített kifejezés homoszexualitásra, szabadosan f