Doufukuai

Október 1-jén a kínai nemzeti ünnep (国庆节) szünetében, némileg kurvára meggondolatlanul úgy döntöttem fejest ugrok az azzal járó migrációs hullámba, és a szárazföld belseje felé, egészen pontosan Luoyangba (洛阳) népvándorlok, mivel Beijing , Nanjing , és Xi'an után már csak ez a város hivatott kipipáltatni magát a Kína négy nagy ősi fővárosa (中国四大古都) lajstromomból, meg egyébiránt is izgalmas desztinációnak tűnt.  Az októberi szünetben Kínában hosszabb távra útra kelni ugyanakkor megfontolandó dolog: a jegyirodákban már szeptember 18-án nem kaptam vonatjegyet október 1-re, végül az országos vasútvonali hálózatnál (全国铁路统一电话订票, tel.: 12306) tudtam rendelni egy Shanghai-Luoyang jegyet, a vissza utat viszont nem lehetett megvenni, mivelhogy nem volt. Így visszaérkezésem némi izgalmat rejtett magában, de előbb az odajutás volt a cél. (A legegyszerűbb persze neten rendelni, mondjuk a tieyou -n, csak ott már mindent lefoglaltak.) Végül mégiscsak felpattantam a vonatnak titulált kí

Nincs mit eufemisztizálni, hisz arról van, ami a címben is szerepel. Nem túl mess zire a  Minowa (三ノ輪) megállótól a Hibiya vonalon, van egy kis templom, mely első ránézésre nem sokban különbözik valamennyi fővárosi templomtól. Sőt, második ránézésre sem, hiszen nem is az új templomépület borzolja a kedélyeket, ellenben a régi temető, mely közel 25,000 prostituált maradványait őrzi. Kusakabe Kimbei (日下部 金兵衛, 1841–1934) kézzel színezett albumimpapír fényképe a Yoshiwara lányokról az 1890-es évekből.  Újfent visszatértünk tehát az Edo-korba, s nagyító alá vesszük a korabeli japán szexipar egy sajátos intézményét, Yoshiwarát (吉原). A Tokugawa-érában mai napi Senzoku 4-chome alatt található terület egy legális vörös-lámpás negyedként funkcionált, mely Yoshiwara néven volt ismert. Yoshiwara igazából Nihombashiról költözött át az 1650-es években, a pusztító nagy tűzvész után mely kellőképpen leamortizálta a város részét, és kezdetben Shinyoshiwaraként (新吉原) volt ismert, a shin (新)

Bizonyára sok olvasó számára ismerős figura lehet a maneki neko (招き猫) " az integő (üdvözlő) macska ", mely gyakran látható éttermek illetve boltok előtt elhelyezve. A maneki neko elsődleges funkciója a jószerencsét hozás, pontosabb a kuncsaft avagy vendég beinvitálása, ami egyben pénzt is jelent - a kinai forditás ezt egyértelműbben vissza adja: zhāocáimāo (招财猫) " vagyont hozó macska ". Számos legenda van a szerencsehozó macska eredetével kapcsolatban, az egyik legismeretebb pediglen a Goutokuji (豪徳寺) templomot tartja az ezzel kapcsolatos hiedelmek kiindulópontjának, ami tőlünk nincs túl messze, és a mai ragyogó tavaszi időben időben el is bringáztunk oda.  A templom környezete amúgy nagyon szép, bringa nélkül kicsit körülményes odajutni. Szóval az egyik legenda szerint, még az Edo-korban, egy nagybirtokos előkelő Hikone városából (ma Shiga tartományban található) elhaladt egy templom mellett Edóba tartó útja során. Ott aztán meglátott egy macskát, ami b

A Kōyasanra (高野山) már régóta szerettem volna elmenni, egyrészt azért, mert Peopleimeet Gábor barátom azt mondta jó hely, és ő tudja a jó helyeket széles e világban. Másrészt pedig, még írástudó deák koromban összekörmöltem egy dolgozatot korabeli nagy japán buddhista backpackerekről , akik megannyi viszontagság után eljutottak Kinába, visszajöttek, aztán iskolákat alapítottak. Egyik ilyen iskola volt a Shingon , Kūkai által alapítva, mégpedig pont itt a Kōyasanon. S már a porosodó könyvtárok félhomályában mint vak-őrült zongorista vervre, cibálva a billentyűket a beadványt írva eljátszottam a gondolattal, hogy ide elkéne egyszer jönni. Eljött hát az idő az idei Golden Week során. A Kōyasanra eljutni viszontagságos. Tokyo, shinkansen fel, Osaka, shinkansen le, Nankai Namba metró, s onnan a Nankai Koya vonal még másfél óra, egészen a Gokurakubashi (極楽橋) állomáshoz, ami effektíve a Kōyasan lába, és még onnan felvonó. Szóval ott vagy a Kōyasanon, és... ...és az ugye bazi nag