Doufukuai

Shanghai Underground sorozat második felvonás, melyben egyenesen Shanghai underground-csakrájához, a földalatti feneketlen fénnyelőhöz, a mainstream elől menekülő nincstelenek mindenségéhez, az óvóhelyhez, ergo a Shelterbe térünk.  A Jangce-deltában az underground elektronikus zenei műfajok neve egybefonódott a shanghai-i kínaiak és külföldiek szemében egyaránt kultikussá váló Shelter klubjával, mely távol esik a Bund lehengerlő vehemenciájába csomagolt sehonnani bitang magamutogatás által vezérelt klubóriásoktól; itt senkit nem érdekel ki vagy, vagy kinek a fia vagy, mivel jöttél, hisz a Shelterben mindenki tudja, miért jöttél: a zenéért . A hét valamelyik napján mindenki megtalálhatja a maga számításait, miként valamennyi party-promóter képviselteti magát egy-egy estével, legyen az hip hop (Come Correct szerdánként, mely töménytelen turntable-terror és vinyl vegzáció), drum'n'bass (a Sweatshop brigád a helyi Bladerunnaz, WeChat-en érdemes követnünk a Phreaktion n

Az időt illetően igencsak fagyosan fojtogatott a sűrű köd, akárha Kosztolányi rémséges őszi éjszakáiba szabadultunk volna, célunkat ekképp sem téveszthettük el, hiszen a Lingqu-kanálison ( 灵渠 ), az egyik legjobb állapotában konzerválódott mesterséges vízi útvonalon kellett végigkacsáznunk; mely a Zhengguo-csatorna ( 郑国渠), és a Dujiangyan öntöző-rendszer ( 都江堰 ) mellett az ókori Kína mérnökeinek munkáját dicséri. A Lingqu-kanális kapcsolatot létesített a Xiang- és Li-folyó között, ezáltal összeköttetett egymással a Gyöngyfolyó deltája és a Jangce is. Még időszámításunk előtt Qin Shihuang császárnak ötlött eszébe, hogy ez így nem mehet tovább , ő adta ki az ukázt a csatorna megépítésére, ami Shi Lu mester ( 史禄) míve, ki korának csúcstechnológiás építészeti metódusait alkalmazta. Mondjuk az Első Császár tökön szúrta volna magát (és Shi Lu-t) ha tudta volna, hogy a grandiózus alkotás jóval kétezer év után is csak várólistára tudott felkapaszkodni az UNESCO világörökségi lajstromán.

SOA (上海海洋水族馆) névre hallgat a shanghai-i akvárium, melyet a hétvégén lecsekkoltunk. A létesítmény egyike a világ legnagyobbjainak a 20,500 négyzetméteres területével, ahol a különböző ázsiai, afrikai és sarkvidéki földrészek, etc. élővilága kerül bemutatásra; ezen belül az egyetlen nagyszabású akvárium, ahol a Jangce is képviseltetve van. Mintegy 300 fajta különleges élőlény próbálja állni a látogatók tekintetét, de nem Kínában lennénk, ha nem lennének par exemple kitömött aligátorok: nagyban lövöm a képeket, zoomolok-zoomolok, nocsak, ez némileg műanyag , minthogy ráeszméltünk. Hogy efféle helyeken ilyesmikre miért van szükség, nincs megmondója, mégiscsak megérheti megnézni, alapvetően igényesnek mondanám. Jóllehet a nanjing-i Underwater World illetve az ōsaka-i Kaiyūkan után sok újdonságot nem láttam.  A 水族馆 150 méteres alagútja elvileg a leghosszabb akváriumi alagút a világon, ez képzi egyúttal az utolsó fázisát is látogatásunknak. A vízalatti barangoláson túl

Brian G. Martin, a Hong Kong University Ázsiai kutatóközpontjának tudományos munkatársa az első nyugati szerző, ki monografikus igénnyel és kritikával  vizsgálja   a shangha i-i Zöld Banda összetett történetét, karizmatikus vezetőjének, Du Yuesheng alakján keresztül. A helyenként darabos s egymásnak ellentmondó forrásokból – diplomáciai beszámolók, memoárok, rendőrségi jelentések – kísérli meg a város történetének igencsak kaotikus periódusáról egységes képet adni; széleskörű betekintést engedve a Zöld Banda működésébe, felemelkedésébe, majd a Guomindang korporatív államszervezetébe való sajátos beilleszkedésébe. A könyv bevezetőjében a XX. század első harmada Kína átmeneti időszakának bemutatása kap helyet, mely éra a hagyományos politika széthullásával, s új alternatívák, válaszok keresésével járt. E folyamat az előzőleg meghatározó értékrendekkel való szakítást, forradalmi változásokat foglalt magában, mely a nemzet valamennyi aspektusára – politikai, gazdasági, társadalmi – ki

Tegnap összefutottam két ukrán csajjal, s elhatároztuk, hogy ma elmegyünk megnézni a 紫金山 ( Zijinshan -t), melyet Aranybíborhegynek, vagy csak simán Bíborhegynek is lehetne akár fordítani. Délelőtt indultunk, egy kedves kínai pártól megtud akoltuk, hogyan kéne eljutni oda, mi több el is kísértek minket egy jó darabon, s meghagyták, hol kell leszállnunk. Ahogy odaértünk a heg y lábához , megtaláltuk a kis ösvényt, mely felfele vezetett. Elindultunk hát rajta. Már vagy h arminc perce mentünk felfele, döglött jakok és serpacsontvázak között, de még mindig nem volt vége. Egy újabb harminc per c után már csak 97823423 4324. darab lépcsőfok volt hátra, aztán végül felértünk a hegyre, amit átkereszteltem K3-ra. A kilátás Nanjingra elképesztő volt. Most lát hattuk csak teljes egészében, mily irgalmatlanul nagy ez a város. Amikor felértem, akkorát néztem, mint Simba az Oroszlánkirály 1-ben . A távoli horizonton a 长江 (Jangce) tekergőzött, óriási felhőcsinálógépek (gyárkémények) eresztették az

Mai romvadászat célpontjául az egykori kereskedő hajók tanácsházát (商船会馆) választottuk ki a Huangpu-folyó (黄浦江) közelében, mely vészesen egyedül áll a körülötte lévő szarsivatag kellős közepén, a háttérben tótágaskodó 632 méteres Shanghai Tower tetejéről Szauron szeme szarik rá, mily pusztítás is ment végbe a város ezen részének régi épületei között.  A tanácsházat eredetileg a Suiming (祟明) és a Nantongjisha (南通籍沙船业商行) elnevezésű folyami kereskedővállalatok helyi csoportjai használták, amik egyébiránt Shanghai első helyi céhei közé tartoztak. A korabeli kínai tengerpart-menti hajózást a Jangce-osztotta ketté, a folyam torkolatától északra eső területek az Északi-tenger (北洋), míg az attól délre esők a Déli-tenger (南洋) elnevezést kapták (innen ered a Qing-dinasztia északi (北洋水师) illetve déli flottájának (南洋水师) neve is). Shanghai e földrajzi határon helyezkedik bár el, a shanghai-i kereskedők hajók jobbára az Északi-tenger irányultságú kereskedelmet folytattak.