Doufukuai

Seouli utunk során a kulinárián  kívül a kocsmakultúrát is igyekeztünk lehetőségek szerint megismernyi valemennyire, valamire való kézműves sörbár pedig a koreai fővárosban is akad, ilyen például a The Booth Brewing . Kelet-ázsia kocsmáit , bárjait , sörgyárait - lepárlóit fáradhatatlanul járva, ezennel belekezdünk a koreai kocsmológia tudományos bejegyzéssorozatba. Eredetileg egy sörös-pizzázónak (ergo " pee-mac " s nem chimac ) indult a hely Seoul egy kis mellékutcájában (ez a The Booth Gyeonglidan az első kocsma), nem is olyan túl rég, 2013-ban. Az alapítók, Heeyoon, Sunghoo, és Daniel korábbi szakmájukat illetően orvos, pénzügyi elemző és gazdasági újságíró voltak, ámde közös szenvedélyük volt a kézműves sör, és mivel Seoulban ez még nem volt akkora divat akkortájt, úgy gondolták létrehoznak egy kézműves sörökben utazó kocsmát. Igazából Dél-Koreában is az volt a helyzet, mint korábban Japánban (vagy a világ bármely más táján), hogy az emberek hozzá volta...

Ami Petőfinek a szabadság meg a szerelem, az nekem a sajtos dak galbi és a samgyeopsal:  Sajtos dak galbi, samgyeopsal!  E kettő kell nekem.  Samgyeopsalért föláldozom Az életet, Sajtos dak galbiért föláldozom Samgyeopsalomat.  (Doufukuai, Seoul, 2019. augusztus 2.) Kína és Japán gigantikus kulturális farpofái mélységesen összenyomták érdeklődésem a remetekirályság, Korea irányába, ez a Doufukuai blog bejegyzéseinek Koreát illető csekély száma is hűen tükrözi. Mindazonáltal a koreai kaja az már azóta szívem csücske volt, hogy Nanjingban az egyetem közelében lévő kis, erőteljesen sinizált koreai kajázdában először kóstolóra vettem, s azóta kézenfogva, mi több keblemre ölelve a kimchit szökkelek a koreai kulinisztika megunhatatlan világában. S mivel hogy a kaja volt az, ami igazán elvitt minket Seoulba, gondoltam saját okulásom végett is, hogy megvizsgáljuk a koreai kaja történetét mielőtt rátérnék, hogy miket is burkoltunk infatigábilis. ...

Esik, esik ez a nyomorult eső Tōkyōban, hetek óta infatigábilis, milyen volt a Nap szőkesége, sem tudjuk már. Gondoltuk rászánjuk ezt a délutánt, hogy elzarándokoljunk a Starbucks Roasterybe. A hely maga idén februárban nyílt meg bár Tōkyō Nakameguro negyedében, egy új Starbucks estében azért nem szokott semmilyen hype lenni, lévén minden bokorban van egy, ám a Roastery fajtából pusztán 5 létezik egyelőre széles e világban: Seattle, Shanghai , Milan, NYC és 2019-től Tōkyōban . Ergo a megnyitóról olvasva gondoltuk, hogy elnézünk ide, viszont a különböző horrorisztikus elmondások szerint 3-4-5 órákat kellett várni a bejutás végett... Úgyhogy pár hónapot pihentettük ezt a dolgot, s így lett július a dologból, "csak" 1,5 órába telt, mire sorra kerültünk, de szerencsére nem kell egy helyben várakozni, elég ha lescanneljük a qr-kódot a jegyen s kapunk egy e-mailt ha mehetünk, szóval elszöszmötöltünk a környéken. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik hogy túl sok ér...