Doufukuai

Ismét egy nagyon érdekfeszítő kiállítás van most Tōkyōban, Kuniyoshi és Kunisada, az ukiyo-e utolsó nagy mágusainak műveiből a Bunkamura Museum of Art rendezésében, éppen a minap kezdődött. Az ukiyo-e számos korábbi bejegyzésben szerepelt már a blogon, jelentőségéről annyit, hogy Edo-korban (1603–1868) TV, internet és divatmagazinok hiányában e sajátos műfaj közvetítette a legújabb divatot, popkultúrát, szórakoztatást. A két mester pedig igencsak tevékenyen vette ki a részét ukiyo-e művek gyártásában, mi több az éra legnépszerűbb művészei közt tartották őket számon.  tele van a város a kiállítás plakátjaival Utagawa Kuniyoshi (歌川 国芳 1797 -1861) és   Utagawa Kunisada (歌川 国貞, 1786 -1865) művésznevű alkotók bár mindketten az Utagawa iskola alapítójának, Utagawa Toyokuni (歌川豐國, 1769 - 1825) tanítványai voltak, mégis meglehetősen eltérő stílusjegyekkel operáltak, éppen ezért kettejük munkásságán keresztül mutatja be a tárlat a kései ukiyo-e jellegzetes stílu...

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) " emlékek sikátora '. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho ?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat " pisás sikátorként " (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a ki...

" Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi " - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból.  Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat . Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera. Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy fe...

Azt eddig is tudtuk hogy Japánban bizony négy azaz 4 évszak biztosan van, ellenben Kínával, Koreával és Gaikokuval . A hagyományos japán kalendárium azonban - a kínait követően - különböző további mikro-évszakokat különböztet meg a természet változásával párhuzamban. 24 főbb időegység, a sekki (節気), risshuntól (立春) - utóbbiról ímhol a blog - ergo a tavasz nyitányától február környékén a daikanig (大寒), azaz a nagy hidegig január közepéig váltakozik.  A 24 sekki pediglen további mikro-szezonra osztható, ebből lesz 72 kō (候), melyik mindegyike kb. 5 napig tart. E mikro-szezonok neveit is egy az egyben Kínából vették át, ám ezek nem minden esetben passzoltak a helyi Japán klimatikus viszonyokkal, ezért 1685-ben Shibukawa Shunkai (渋川 春海, 1639 - 1715) csillagász újraértelmezte s Japán éghajlati viszonyaira adaptálta a kalendáriumot. Jelenlegi formájában egy igencsak költőies körüljárása a természet permanens megújulásának.  E blog írásának pillanatában a " hibernáló élől...

Rainy Shibuya Timelapse from Tamás Dóczi on Vimeo . A cím nem zsákbamacska, ellenben a valóság: kimentem az esőbe Shibuyába, hogy csináljak egy timelapse videót. Az esőcseppek bele-bele photobomberkednek a felvételbe, de hát nem véletlenül szerepel az eső a címben.  Kapcsolódó bejegyzések:  Shibuya Timelapse - jó időben, 360 fokban Keserűvölgy legendája  - mitől Shibuya Shibuya? Tōkyō  - minden, ami a japán fővárossal kapcsolatos Fotográfia  - minden fotó-centrikus bejegyzés Yokohama Catwalk  - fotók a szomszédból Xiaoyi  - felvételeim a kínai GoPróval Shanghaiból Kínai piac timelapse - a vadregényes 2012-es évből

Kawagoe (川越) városkája mintegy fél órányira van Ikebukuro állomástól, nagyszerű célpont lehet egy egynapos kirándulásra. Mivelhogy Japánban pedig gyakoriak az egynapos munkaszünetek valamely éppen aktuális ünnep miatt, e héten az államalapítás (建国記念の日) végett, így mi is ejtettünk egy tripet a Kis Edónak is becézett helyre. Az Edo-korban a település mind gazdaságilag és stratégiai szempontból egyaránt fontos volt, a mindenkori sógun leghűségesebb követőit a Kawagoe vár urává tette. Edo és Kawagoe a története szorosan összefonódott, és Kawagoe számos elemet megörökölt a korabeli japán főváros építészetéből és kultúrájából, s egészen a mai napig megtalálhatóak ennek nyomai. A tágabb Tōkyō körzet egyik legfontosabb temploma, Kitain (喜多院) pedig az egyik legnagyszerűbb látnivaló az egész városban,így a megérkezést követően kapásból oda vettük az irányt. A Kitain a Tendai buddhista szekta főtemploma a Kantó   régióban, apropó ímhol egy dogám a buddhista backpacker Saichóról ...