Doufukuai

A soron következő japán folklór  epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku ( 獏 / 貘 ), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása . A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban mò ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Baku, a rémálomfaló,  Katsushika Hokusai (葛飾北斎 1760 - 1849) ábrázolásában Na de visszatérve a bakura, melynek alakja ...

Az elhunytak lelkei felett őrködő jizó Tōkyō sötét múltja sorozat , Edo-kor ahogy a sorozat eddigi részeiből megszokhattuk, ezúttal pedig a korabeli Japán egyik legismertebb börtönének,  a  Denma-chō Rōyashiki (伝馬町牢屋敷), vagyis a Denma-chō börtön maradványaiban turkálunk. A közeli állomás neve után Kodenma-chōnak (小伝馬町) is nevezett egykori létesítmény börtön s kivégzőhelyként szolgált egyszerre Nihonbashi (日本橋) környékén, a korabeli Edo külvárosában. A börtön mintegy 200 éves fennállása során 100,000-200,000-re becslik az itt kivégzettek számát, így Kozukappara és Suzugamori után a korszak harmadik híres nagy vesztőhelyeként ismert. Az 1613 - 1875 között működő létesítmény nem csak Edo, de Japán egyik legnagyobb börtöne volt, itt raboskodott többek között a késő Edo-kor nagy gondolkodója  Takano Chōei (高野 長英) is öt évet, amiért fikázni merte a Tokugawa sógunátust beadványában. Vagy éppen  Shoin Yoshida (吉田松陰), szintén a korszak egyik inte...

Kínában a muszlim piactól kezdve a ház asságpiacon át a galaktikus piacig számos vásáron megfordultunk, ám itt a szomszédban sem kell szomorkodni, ha nem is vajmi extrém, de annál szabályosabb piacozásra vágyunk, legjobb példája ennek az évenként két alkalommal (január/december 15-16) megrendezett Setagaya Boroichi (世田谷のボロ市), mely már több mint 400 éves múlttal bír a japán bolhapiacok történelmében. S több is mint szimpla piac, hiszen közel 700 árus kínálja a legkülönbözőbb portékákat a pszeduo-antik cuccoktól a kézművestermékekig, ergo szartól a repülőig ahogy azt szokás volt mondani. Ráadás ul a számos yatai (屋台) végett kaja is van bőven, ha pedig valami ilyen csuda jó Nippon földjén, akkor persze tízmillió japán állampolgárnak is részt kell venni az eseményen, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Meséljenek helyettem a fotók és a videó:  Na itt megvolt a vásárfia Itt pedig a mi vásárfiánk, a földlabdás növény személyében, a bácsi pedig nagy mókames...

Ismét Tōkyō sötét múltjában barangolunk, s újfent egy Edó-kori vesztőhelyt vettünk célba. Bringára pattantam s egy óra tekerést követően elértem Suzugamorihoz (鈴ヶ森刑場), mely egy igen könnyen megközelíthető shikeijo (死刑所), azaz vesztőhely a mai Shinagawa-negyed területén belül, mely a régi Tōkaidō (東海道) út mentén helyezkedett el, mi utóbbi útvonal kötötte össze Edót Kyōtóva l. És ez pedig nem véletlen, hiszen  Kozukappara  szintúgy közel volt Nikkō Kaidō (日光街道), Ōshū Kaidō (奥州街道), valamint a Mito Kaidō (水戸街道), más szóval a régi nagy Edóba vezető útvonalakhoz, ergo egy igen erős irányjelzőként szolgált a fővárosba érkezőknek: a shógun városába jöttél , s ahogy belépsz, az ő szabályai szerint élsz vagy halsz, vagyis az efféle létesítmények egyúttal gyöngéden indikálták a shógun hatalmát is.  Üdvözöljük községünkben!  A ma megtekinthető emlékmű éppen a kivégzőhely maradékain áll, hol számos buddhista szobor található a kárhozott lelkek emlékez...