Doufukuai

Ma reggel korán feleltem, és eljöttem a halál faszára Chichibuba jégcsapokat fotózni. Tudsz vasárnapra jobb programot? Én sem. A túrák Tōkyō körül sorozat téli különkiadásában egy szezonális túraajánló következik, melyben Misotsuchi jégcsapjaihoz utazunk (leánykori japán nevén Misotsuchi no Tsurara / 三十槌の氷柱) (da)Saitama tartomány nyugati részén elhelyezkedve. Chichibu (秩父) városa vad hegyek ölelésében fekszik, s lehet hogy Tōkyōban a winter is coming ámde itt már régóta tél van és csend és hó és halál.   Egyébiránt a jorudan alkalmazásban lecsekkoltam a vonal útvonalát, de amit az app nem emlitett, hogy van egy express vonat is Ikebukuro állámástól egészen a Seibu Chichibuig (西武秩父駅), ergo ha a fővárosból tömegközlekedve vágsz neki a tripnek akkor mindenképp ezt a vonatot keresd, hiszen sokkal gyorsabb mint a sima kakueki.  S jóllehet Misotsuchi impozáns jégcsapjai némileg ismertebb turistalátványosságnak számitanak, az odavezető busz nem j

A japán kocsmológia tudományos bejegyzések sorában soron következő állomás Tōkyō kocsma-Bermuda háromszögébe fog bevezetni, amit a Denentoshi vonatvonalon található Sangenjaya (三軒茶屋) állomás közelében kell keresni Sankaku chitai (三角地帯) elnevezés alatt, mely "háromszög térség" jelentéssel rendelkezik a terület formája miatt.  Úgy első blikkre talán Shanghai Tianzifangjához tudnám hasonlitani, már ami a kissé bohém atmoszférájú, egymásba torkolló szűk sikátorok zegzugos kialakítását illeti. Habár itt jobbára csak a szesz folyik, na meg a jobbnál-jobb falatok régimódi izakayák illetve hipszter újhullámos éttermek és bárok személyzetének tálalásában. Yakitori, yakiniku, takoyaki, curry, gyoza, kushikatsu, karaage - csak mi hirtelen eszembe jut a számos izakaya portékájából.  Életkortól függetlenül talán mindenki találhat magának valami szimpatikus kis krimót az űbermájer bonvivánoktól a begyepesedett szeszegerekig. S ahogy a 246-os főútról bekanyodunk e vala

Noshát ismételten az év végére járunk, eljött hát az idő az idei top 15 fotóm kiszortirozására. Ami ezúttal nem volt könnyű feladat, hiába készítettem 10,000-nél is jóval, de jóval több képet, valahogy az idén nem volt meg a szikra, egyetlen egy fotómtól sem szartam össze magam, olyan közepesen kurvaszar kategóriájú képekből, kesernyés káromlások közepette készült kollekció következik, ne kövezzetek meg, jövőre még jobban gambaru meg minden .   Orfeusz-bülbül , nihongóul hiyodori (ヒヨドリ) becsületes neve e madárkának, amit a 200-500-al sikerült szentimentálisan közelre hozni, a szupertele az egyetlen új objektív volt az idén, de majdhogynem a legtöbbet használt is. Ez a fókusztáv nagyjából elég madarazni, 5.6 rekesszel még a bokeh is elmegy. Halas Guernica , Nishinipporiból, ebben a képben semmi különleges nincs de nekem valahogy tetszik, olyan mintha bele lehetne magyarázni valami mélyebb jelentést, nem? Lehet túlzás, de próbáld meg!   A Denentoshi-vonal fölött bukik le a N

Az első kriminálisan szar kocsmológia esettanulmány, amit egy whisky bárról írtam, még Nanjingban került elkövetésre , életemben először ittam egy menő bárban, és szerettem volna valamit írni a bárról meg a whiskyről is. Csak hát írni nem tudtam és a whiskyről is halvány fingom volt.   Most így utólag visszaolvasva e posztot, tényleg nem tudom mitől szartam be ennyire, a menüt nézve elég szegényes a nanjingi Finnegans wake portékája, ám ami e bejegyzésből továbbra is megállja a helyét, hogy Nanjingban vélhetőleg ezzel is az élmezőnyben van a Déli Főváros kocsmáinak lajstromjában. (Apropó ha tévednék és tudsz valami tuti whisky bárt Nanjingban, kérlek ne tartsd magadban s nyomj és kommentet!) De most, hogy hét évig ültem a fügefa alatt, kurva nagy szakértővé avanzsálódtam, s éppoly messzire söpröm az ártó mentális tényezőket mint a Glenfiddich 12-t.  Természetesen visszaszívom az utóbbit csak olyan menőnek tűnt leírni. Akárhogy is, mióta megszerettem a whiskyt, azóta ig

Pontosabban Yoshiwara vöröslámpás negyedének divatja címmel van most egy kiállítás a Harajukunál lévő Ōta Memorial Museum of Artban , mely múzeum kifejezetten az ukiyo-e zsánerfestészetben utazik. A kiállításon egyébiránt tilos fotózni, ami a magamfajta fotózást kedvelők polgárpukkasztó faszsága. A Yoshiwara lányok szomorú sorsáról már irtunk korábban, e kiállitás keretében viszont főleg a mindennapjaikba kaptunk némi betekintést. Yoshiwarát (吉原)1618-ban alapították valahol Nihonbashi környékén (Régi-Yoshiwara - Moto-Yoshiwara, 元吉原) , ám 1656-körül átköltözött a mai Asakusa területére, ez lett az Új-Yoshiwara (Shin-Yoshiwara, 新吉原). Az Edō-kor legmenőbb szórakozónegyedében szigorú hierarchia uralkodott az örömlányok - yūjo (遊女) - között, s mely hierarchia élén az oiran -ok (花魁), a legmagasabb rangú kurtizánok álltak. Egészen a mai napig a kor divatdiktároraiként ábrázolt oiranok alakja gyakorta ihlet meg manga és filmek főhősnő karaktereit, jóllehet e konzumhölgyek a szórako

Mori Building Digital Art Museum Epson teamLab Borderless a leánykori neve annak a kiállitásnak, amit ma megnéztünk Odaibánál.  A teamLab nevű digitális varázslóinak kiállitásai Szingarpútól kezdve Londonon át Párizsig számos helyen megtalálhatóak, és hát persze Tōkyō sem kivétel: a digitális műszészet Mekkáját Odaibában kell keresni, a Tōkyō Teleport állomástól nem túl messze van egy jókora óriáskerék, és közvetlen amellett kap helyet a Borderless kiállitása. A komplexum mintegy 10,000 négyzetméteren elterülő termékben kápráztató kivetítés közepette "borderless", azaz határok nélkül folyik egymásba, ami arra utal, hogy az egyes különálló termek extraterresztikus látványorgazmusa nem egymástól elszigetelt viziók, ellenben végtelen egymásba folyó, mi több megújuló tematikák egyvelege.  Nem pusztán előre generált minták váltogatják egymást a falakon: valóban interaktív módon értintésünk befolyásolhatja a kivetítések irányát, avagy mintáját bizonyos falszakasz